„Megyei jogú város (önkormányzati rendszer)” változatai közötti eltérés

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény alapján megyei jogú várossá nyilvánítását kérhette minden olyan város, amelynek lakossága meghaladta az 50 ezer főt. Valamennyi érintett város (szám szerint húsz) élt is ezzel a lehetőséggel és meg is kapták a címet. 1994-ben a törvény módosítása folytán lélekszámától függetlenül automatikusan megyei jogú város lett minden megyeszékhely, ezzel a címet [[Salgótarján]] és [[Szekszárd]] is megszerezte, végül 2006-ban kérte és kapta meg azt a [[Budapesti agglomeráció]]ban található [[Érd]], melynek gyorsan növekvő népessége már a 90-es években átlépte az 50 ezer főt. A törvény nem rendelkezett arról, hogy a megyei jogú városi címet el lehetne veszíteni, így Dunaújváros, Hódmezővásárhely és Nagykanizsa bár nem megyeszékhelyek és népességük már nem éri el az 50 ezer főt, továbbra is viselhetik ezt a címet. ([[Esztergom]] önkormányzata – bár a város akkor csak 30 ezer fő körüli népességű volt – egyszer már benyújtotta erre irányuló kérelmét, az Országgyűlés azonban a törvénynek megfelelően elutasította azt.) A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény alapján megyei jogú városok a megyeszékhelyek és a 2012. január 1-jéig megyei jogú várossá nyilvánított városok. Ettől kezdve tehát új város csak akkor nyerheti el a címet, ha megyeszékhellyé válik, ha nem válik megyeszékhellyé, még 50 ezer fő fölött sem kaphatja meg ezt a címet. A jelenlegi megyei jogú városok viszont továbbra sem veszíthetik el e címüket.

 

 

A megyei jogú város képviselő-testülete a [[közgyűlés]], amelynek továbbra is lehetőséget biztosít az önkormányzati törvény, hogy kerületekre oszthassa föl a várost. A megyével közös feladatokban való együttműködés előkészítésére és összehangolására egyeztető bizottságot kell felállítaniuk, amelynek tagjait fele-fele arányban a megyei jogú városi és a megyei közgyűlés választja.<ref>[http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=13226.19247 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról, VI. fejezet]</ref>