„Máramarossziget” változatai közötti eltérés

A 14. század közepére jelentős vásárhelyvásároshely és Máramaros megye egyetlen túlnyomóan iparosok és kereskedők lakta városa lett. 1352-ben részesült azokban a kiváltságokban, amelyeket a másik négy máramarosi város (Huszt, Visk, Técső és Hosszúmező) kapott 1329-ben [[I. Károly királytólkirály]]tól. A 14. század végén azonban Sziget a többi várossal együtt a huszti uradalom részévé vált, azaz földesúri hatalom alá került.

AzA iparosokon és kereskedőkönfentieken kívül a lakosság jellegzetes csoportját alkották a közeli rónaszéki sóbánya munkásai.

A 16. század végétől kezdődően a lakosság nagy többsége nemeslevelet szerzett., A váross nemessége 1618-ra külön közösséggé szerveződött.

1730 körül telepedettletelepedett leitt a piarista rend, de a katolikusok száma csak lassan emelkedett.

[[1918]]-ig, majd [[1940]]-től [[1944]]-ig újra Magyarország része, [[Máramaros vármegye]] székhelye (nem volt része az [[1939]]-ben felállított [[Máramarosi közigazgatási kirendeltség]]nek). A városba a [[második bécsi döntés]]t követően, 1940. [[szeptember 5.|szeptember 5]]-én]] vonult be a honvédség; a bevonulás előtt felfegyverzett román polgári személyek és katonák raboltak és erőszakoskodtak.<ref>{{opcit |név=Ablonczy |év=2011 |oldal=54, 59 }}</ref> Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, lévén a Tisza túlpartja 1918 óta újra Magyarországhoz tartozott, így a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján.

[[1944]]. [[október 17.|október 17]]-én került]] szovjet kézre került.