„Az aranyszamár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kép az infoboxba + javítások. |
a javítás és tömörítés |
||
42. sor:
=== I. könyv ===
* 1. Lucius Thesszáliába utazik.
* 2. Arismenes vándorkereskedő története barátjáról, Socretesről, akin egy Meroe nevű bűbájos boszorkány bosszút áll: éjszaka egy vendégfogadóban a férfi torkát elmetszette, sebét szivaccsal betömte, Aristomenest – aki az ágy alá bújt – levizelte. Csodák csodájára másnap reggel a két cimbora felébredvén rossz álomnak vélve az előző esti szörnyűségeket: továbbindult. De nem jutottak messzire
* 3. Lucius Hypata városában a zsugori Milónál száll meg.
53. sor:
[[Kép:Lucius Spots the Transformation.jpeg|bélyegkép|jobbra|Lucius észreveszi, hogy Miló felesége madárrá átalakíta át magát (Jean de Bosschère illusztrációja)]]
* 7. A főhős bíróság előtt áll, a vád: három ember halála szárad a lelkén. A fiú megmenekül a halálos ítélettől, de kinevetik. Ez hogyan lehet? Fotis rejtélyes története mindent megmagyaráz.
* 8. Pamphile – a vendéglátó asszonya - madárrá varázsolja magát, Lucius sassá szeretne válni, de egy felcserélt szelence miatt szamárrá változik. Ha rózsakoszorút enne, visszaváltozhatna
* 9. Rablók támadják meg éjszaka a gazdag Miló házát, elviszik minden kincsét, állatát, az embereszű szamarat is.
71. sor:
Három királylány közül a legkisebbet és legszebbet titokzatos sors várja: egy láthatatlan isteni hitves teszi boldoggá. Az asszonyka szívét azonban megmérgezi a titok: nem láthatja kedvesét, Ráadásul nővérei hazug meséi megtévesztik: azt állítják az irigyek, hogy szerelme nem emberi lény, hanem egy gonosz kígyó. Azt tervezik, hogy egy jó éles késsel Psyche levágja a szörny fejét, de a mécsvilágnál a szegény asszony meglátja a ragyogó, fiatal istent: Ámort. Az alvó férj felriad a vállára cseppenő forró lámpaolajtól, s nyomban elhagyja az engedetlen hitvest.
Psychére ezután bűnhődés vár: bujdosás, vándorlás, férje keresése. Nővéreit is utoléri a végzet: kősziklán lelik a halálukat, önzésük és féltékenységük a vesztüket okozta. Venus nagyon megharagudott Psychére, aki végigbolyongta a világot. Még [[Ceres]] és [[Iuno Regina|Juno]] sem vehették védelmükbe.
A szerelem istennője megkorbácsoltatta – áldott állapotban lévő – menyét, s lehetetlen feladatok teljesítését parancsolta meg neki:
91. sor:
* 15. Másnap reggel egy Hypatából jövő rabló elmesélte, hogy Miló kifosztásával Luciust vádolják, aki a bűneset után eltűnt a városból.
* 16. Haemus érkezése – ki magát hatalmas rablóvezérnek mondta – mentette meg javaslatával egyelőre a szamár és a lány életét. Az ezt követő nagy vigadozás csak álca volt, valójában Charite vőlegénye – Tlepolemus – megmenteni jött menyasszonyát. A részegen hortyogó rablókat mind egy szálig megölték: gúzsba kötötten vagy egy szakadékba hajították, vagy pedig a tulajdon kardjukkal öldösték le őket.
* 17. Luciust hálából kiadták egy dús legelőre, de itt a kancákat féltékenyen védő csődörökkel, később egy gonosz rabszolgával gyűlt meg a baja. Bár a hajcsárt egy anyamedve darabokra szaggatta, a szamár helyzete nem javult: ki akarták
=== VIII. könyv ===
* 18. Kora reggel Charite – a nemrég megmentett nő – megdöbbentő haláláról értesülünk. Az asszony régi kérője – Thrasyllus – bosszút forralt kikosarazásáért. Egy vadászaton orvul – lándzsáját először a férj lovának lábába vágva, majd az üldözött vadkan által marcangolt férfi
* 19. A gyászhír hallatán a szolgák szanaszét indultak, kalandos út után Luciust ismét eladták egy piacon. Fajtalankodó papok kezére
=== IX. könyv ===
| |||