„I. Lúcia tripoliszi grófnő” változatai közötti eltérés

A [[Konstantinápolyi Latin Császárság]] [[1261]]-es bukása után Fülöp követte császárát, [[II. Baldvin konstantinápolyi latin császár|II. Baldvint]] [[Franciaország]]ba, majd [[I. Károly szicíliai király|Anjou Károly]] francia királyi herceget követte a pápa által ráruházott, majd a franciák által elfoglalt és megszállt Szicíliai Királyságba, ahol Fülöp lett a királyság tengernagya, mely tisztséget fia, [[I. Narjot tripoliszi gróf|Narjot]] is örökölt, és a [[Tarantói Hercegség]]ben Laterza uradalmát igazgatta. Lúcia itt élt férjével, és egy fiuk is született, [[I. Fülöp címzetes antiochiai herceg|Fülöp]]. [[1287]]. [[október 19.|október 19-én]] azonban bátyja, [[VII. Bohemond antiochiai herceg|VII. Bohemond]] ([[1260]]/[[1262|62]]–[[1287]]) gyermektelenül meghalt, és Lúcia megörökölte a [[Tripoliszi Grófság]]ot és az [[Antiochia fejedelmeinek listája|antiochiai hercegi]] címet. Lúcia ekkor a [[Nápolyi Királyság|Nápolyi (Szicíliai) Királyságban]] tartózkodott, így VII. Bohemond és Lucia anyjának, Szibilla özvegy hercegnének ajánlották fel a kormányzást, aki már fia kiskorúsága idején is vitte a kormányrudat, de nézeteltérés alakult ki a hercegné és a város vezetése között, ezért Szibilla lemondott a hatalomról, és hazájába, [[Kilikia|Örményországba]] távozott. Lúcia [[1288]] elején a férjével hajón a [[Jeruzsálemi Királyság]] fővárosába, [[Akko (város)|Akkonba]] érkezett. A Tripoliszi Grófság vezetése azonban megosztott volt Lucia örökségének és hatalmának elismerése ügyében, de végül az örökös grófnő [[1288]]. [[április 26.|április 26]]-án bevonulhatott [[Tripoli (Libanon)|Tripoli]] városába, és átvette az országa vezetését. Az egyiptomi szultán viszont kihasználta a városban kialakult ellentéteket, és [[1289]]. elején megtámadta [[Tripoli (Libanon)|Tripoliszt]]. Lúcia épp egy évnyi uralkodás után kénytelen volt átengedni grófságát [[Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultán]]nak [[1289]]. [[április 26.|április 26-án]], a trónfosztott uralkodónő pedig [[Ciprus (sziget)|Ciprusra]] menekült, ahol főhűbérura, a [[Jeruzsálem királyainak listája|jeruzsálemi király]], [[II. Henrik ciprusi király|II. Henrik]] mint [[CiprusA Ciprusi Királyság uralkodóinak listája|Ciprus királya]] uralkodott. Lúcia ezután visszatért a Nápolyi Királyságba. Két évvel később, [[1291]]-ben a [[Jeruzsálemi Királyság]] is végleg elesett. Férje, Narjot [[1293]]-ban meghalt, Lúcia nem ment többé férjhez, és egyetlen fiukat, [[I. Fülöp címzetes antiochiai herceg|Fülöpöt]] [[1299]]-ben eljegyezte [[II. Károly nápolyi király|II. Károly]] [[Nápoly és Szicília uralkodói|nápolyi király]] lányával, [[Anjou Eleonóra szicíliai királyné|Eleonóra]] hercegnővel, de Lúcia még ugyanebben az évben, [[1299]]. [[június 29.|június 29-én]] (vagy ekörül) meghalt, fia pedig megörökölte anyjától az antiochiai hercegi címét. Kiskorú fiának eljegyzését azonban [[1300]]. [[január 17.|január 17-én]] [[VIII. Bonifác pápa]] a felek kiskorúságának indokával felbontotta. Fülöp herceget ekkor említették utoljára, további sorsáról nincs dokumentum, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt. Menyasszonya, Eleonóra hercegnő [[1303]]-ban feleségül ment [[II. Frigyes szicíliai király]]hoz.