„Zebegény” változatai közötti eltérés

Határában folyik a [[Medres-patak]], amely szintén a Duna [[vízgyűjtő terület]]éhez tartozik. Északkeletre a vulkanikus [[andezit]] és a [[riolit]] összetételű Börzsöny fekszik. A patakok környékén [[lösz]]ös, [[agyag]]os és [[homok]]os talajok találhatók amelyekre lajta [[mészkő (kőzet)|mészkő]] telepedett. Kutatófúrással [[barnaszénbarnakőszén|barnaszenet]] találtak. Mészkövet jelenleg is bányásznak. Az éves csapadékmennyiség 630 mm. A természetes növénytakaróját, [[bükk (növénynemzetség)|bükk]], [[tölgy]], és [[kőris]] alkotja. Agrokultúráját [[málna]], [[szőlő]] és némi [[szántóföld]] alkotja. Az erdeiben honos a [[szarvas (állat)|szarvas]], [[európai őz|őz]], [[vaddisznó]]

A település kialakulására vonatkozó legrégebbi adatok a [[13. század]]ból maradtak fenn először. Első írásos említése ''Zebeguen''-ként [[1295]]-ből származik. Adatok utalnak arra, hogy a zebegényi Malom-patak völgyében már [[1251]]-ben [[bencések|bencés]] [[kolostor|zárda]] állott. Az [[Árpád-kor]]ban a pécs-baranyai egyházmegyében volt egy bencés [[kolostor]], aminek a neve ''Szöbegény'' volt. Minden valószínűség szerint az [[Esztergom-Budapesti főegyházmegye|esztergomi érsekség]] által odaadományozott területre innen – a Szöbegény nevű [[kolostor]]ból – települtek a bencések. Az [[1295]]. szeptember 26-án kelt peres irat a bencés kolostort „Monasterium de Zebeguennak” zebegényi monostornak nevezi. A [[14. század]]ból találhatók még följegyzések arról, hogy Papy Miklós fia Lőrincz volt az apátság kegyura. E család magva szakadtával [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] [[1396]]-ban a kegyúri jogot a Trentul testvérekre ruházta. [[1483]]-ban a bencés monostor már elhagyott volt.

A falu [[község]]ként a [[török hódoltság|török uralom]] utáni időszakban alakult ki. A [[középkor]]ban fejlődésnek indult település lakossága a török idők alatt majdnem teljesen elpusztult. Zebegény és térsége [[1685]] táján szabadult meg a töröktől. Az [[1700-as évek]] első felében a lakosság pótlására [[németek]]et, [[magyarok]]at és [[szláv népek|szlávok]]at telepítettek le. A katolikus németek [[1735]] táján a [[Rajna-vidék-Pfalz|rajna-pfalzi]] [[Mainz]] vidékéről jöttek, a Sebegin nevet adták a településnek. Népi etimológia szerint a sváb telepesek kiáltottak így föl, a Dunakanyar láttán: „See beginnt” (a.m. tenger kezdődik).

Az 1900-as évek elejétől egyre ismertebbé vált Zebegény. Főleg a fővárosi polgárok közül egyre többen fölfedezték. Ekkor épülnek az első nyaralóházak, villák. Páratlanul szép természeti adottságai és kiváló, gyógyító levegője ugyancsak eredeti falusi arculata pezsgő nyaralóéletet indukált. [[1924]]-ben '''[[Szőnyi István]]''' festőművész – aki elnyerte a Szinyei társaság első ízben kiadott nagydíját – feleségül vette a zebegényi nyaraló tulajdonos, földművelésügyi államtitkár [[Bartóky József]] kisebbik lányát, Bartóky Melindát és nem sokkal később Zebegénybe költöztek. Az új templom építése kapcsán megjelent [[Kós Károly]] és művésztársai, majd Szőnyi István és az általa létrejött művészkolónia jó értelemben megpecsételte Zebegény sorsát. A század első felében olyan romantikus, pezsgő, magas szellemi színvonalú nyaralóéletnek lehettek tanúi elődeink, ami meg nem ismételhető.