Gubanc javítása: Csu Hszi egy 12-13. századi filozófus volt, Ce-hszi volt a császárnő. Lehet, hogy nem ez a legjobb átírás, de a Wikipédián így van. További szép napot!
'''Kuang Hszü''' ([[1871]]. [[augusztus 14.]] – [[1908]]. [[november 14.]]) kínai császár [[1875]]-től haláláig. Hosszú uralma alatt elődjének édesanyja, [[CsuCe-hszi Hszikínai császárné|Ce-hszi]] kormányzott, és megkadályoztamegakadályozta hogy a császár korszerűsítse országát.
Kuang Hszü [[Tung Cse]] császár unokatestvéreként született, és Tung Cse halála után Kuang Hszüt Tung Cse édesanyja, Csu HsziCe-hszi (1835–1908) juttatta a trónra. (A mindössze 4 éves új császár helyett Csu HsziCe-hszi ellenőrizte a kormányzatot.) Bár Kuang Hszü édesapja, [[Ji Hszüan]] is élt, mégsem ő lett az új uralkodó.) Kuang Hszü [[1887]]-ben lett nagykorú, de további két évet kellett várni, hogy kezébe vehesse a kormányzást. Csu HsziCe-hszi ennek ellenére továbbra is kezében tartotta a fő hatalmat megőrizve politikai befolyását.<ref name=uralkodok>Uralkodók és dinasztiák, 400. oldal</ref>
[[1898]]-ban Kuang Hszü végre megpróbálta érvényesíteni jogait: „a reform száz napja” néven ismertté vált időszak alatt haladónak tartott gondolkodókkal körülvéve reforrendeletekreformrendeletek egész sorát adta ki. Tevékenysége a konzervatív tisztviselők ellenállásába ütközött, [[Jung-lu]] császári főparancsnok (1836–1903) pedig házi őrizetbe vette a császárt a saját palotájában elhíresztelve, hogy halálos beteg. A külföldi hatalmak nyomatékosított nemtetszése megmentette ugyan a császár életét, de Kuang Hszü ismét bábbá vált Csu HsziCe-hszi kezében.<ref name=uralkodok/>
Amikor 1908. november 15-én elhunyt az idős Csu HsziCe-hszi, bejelentették, hogy Kuang Hszü is egy nappal ezelőtt távozott az élők sorából. Igazolt, hogy a császár valóban betegeskedett ekkoriban, egyik utolsó intézkedéseként pedig unokaöccsét jelölte meg örököseként (a későbbi [[Pu-ji]] császárt) – ennek ellenére a halálának időpontját körüllengő kérdéskör napjainkig sincs kellően tisztázva.<ref name=uralkodok/>
