„Wathay Ferenc” változatai közötti eltérés

Felsővattai '''Wathay Ferenc''', ritkán '''Vathay''' ([[Vág (település)|Vág]], [[1568]]. [[szeptember 24.]] – ?, [[1609]] után) végvári vitéz, festő, énekszerző. Édesapja, [[Wathay Lőrinc]] [[Cseszneki vár|csesznek]]i várkapitány halála után [[1578]]-ban anyja [[Németújvár]]ra, majd [[Sopron]]ba küldte tanulni. Katonai pályáját [[1584]]-ben kezdte [[Tihany]]ban Mesteri János mellett, majd [[Pápa (település)|Pápán]], [[Csesznek]]en,[[Magyaróvár]]on és [[Győr]]ben szolgált. [[1588]]-ban megsebesült és [[Tata|Tatára]] került. [[1592]]-ben hadnagyi rangot nyert, ezután [[Sárvár]]on, Pápán, [[Veszprém]]ben és Győrben katonáskodott. [[1602]]-ben a rövid időre visszafoglalt [[Székesfehérvár]] alkapitánya; [[augusztus 29.|augusztus 29-én]], a vár elestekor több tiszttársával együtt sebesülten török fogságba került. [[Buda (történelmi település)|Budán]], majd [[Nándorfehérvár]]on raboskodott, innen [[1603]]. [[május 4.|május 4-én]] sikerült megszöknie. Bujdosása közben újra elfogták [[Karánsebes]] körül, majd egy újabb szökés után [[Lippa|Lippánál]], és 1603 októberében hatvan rabtársával együtt Konstantinápolyba (ma [[Isztambul]]) vitték, ahol a városon kívül eső [[Fekete-torony]] ([[Rumeli Hisari]] erőd egyik tornya) foglya lett, ahonnan a budai [[Csonkatorony (Buda)|Csonkatorony]]ba szállították. A fogságból − fogolycsere útján − [[1606]]-ban szabadult, a szekszárdi béggel cserélték ki. Győrben lovasparancsnok, majd [[1609]]-ben rövid időre apja nyomdokaiba lépve cseszneki várkapitány lett; további életéről nem tudunk semmit.