„Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonal” változatai közötti eltérés

A vasútvonal elődjét a ''[[Déli Vasút]]'' társaság építette, a [[Bécs]]–[[Sopron]]–[[Szombathely]]–[[Nagykanizsa]]-vasútvonal részeként. A kapcsolódó vasútvonalak kiépülésével a vonal az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] idején fontos és egyben a leggyorsabb összeköttetést biztosította [[Bécs]] és az [[Adriai-tenger]] kikötői között. A vasútvonalat [[1865]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] helyezték üzembe.<ref>Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 160. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-312-2)</ref> A síkvidéki jellegű vonalon egy jelentősebb műtárgy épült, a 2×25,2&nbsp;m és 3×30,2&nbsp;m nyílású, összesen 141&nbsp;m hosszú híd a [[Rába]] folyó felett. A felépítményt 35,9&nbsp;kg/fm tömegű, „VII” jelű [[sín|vassínekből]] építették. A vasút legnehezebb terepű szakasza a Rába és a [[Zala (folyó)|Zala]] vízválasztóján (a [[Felső-Kemeneshát]]on) való átkelés [[Vasvár]] és [[Pácsony]] között. Az eredetileg több ívet és kisebb bevágásokat tartalmazó szakaszt [[1976]]-ban átépítették, ekkor már nem kanyarodott be [[Oszkó]] vasútállomáshoz a pálya, így a falu elvesztette állomását. Az átépítéseket a kisegítő mozdonyok alkalmazásának megszüntetése is indokolta. Az átépítések során felszedték Sorkifalud állomáson a kitérő vágányokat és ezen állomásból megálló lett. Vasvár régi állomásépületét is elbontották, a korábbi megálló - rakodóhelyből pedig egy új kitérővágány megépítésével állomás lett.