„Spanyol–amerikai háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Újkori háborúk kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
48. sor:
[[Fájl:Independence Seaport Museum 219.JPG|bélyegkép|jobbra|290px|Az amerikai flottát ábrázoló korabeli rajz]]
Kubában már a [[19. század]] első felében több spanyolellenes felkelés, illetve álcázott külső beavatkozás zajlott. [[1851]]-ben [[Narciso López]] nevű dél-amerikai kalandor német, amerikai és magyar zsoldosokból ([[1848–49-es forradalom és szabadságharc|48-as honvédekből]]) szervezett expedícióba kudarcba fulladt támadást hajtott végre a kubai spanyol katonai erők ellen. Az első komoly kísérlet a kubai függetlenség kivívására az 1868-ban kezdődő [[tízéves háború]] volt, amelynek lezárásául 1878 februárjában megkötötték a [[zanjóni szerződés]]t, amelyben reformokra tettek ígéretet a spanyolok. Ennek ellenére felkelők egy csoportja folytatta a harcot a szélesebb önrendelkezés és végső soron a függetlenség kivívásáért. Egyikőjük, [[José Martí]] száműzetésben folytatta a pénzügyi és politikai függetlenség gondolatának támogatását. [[1895]] elején, hosszas szervezés után három irányból intézett támadást a sziget ellen.<ref name="books.google.com">{{Opcit|n=David F. Trask|o=2-3}}</ref>
A terv szerint a [[Máximo Gómez]] vezette egység [[Santo Domingo|Santo Domingóból]], az [[Antonio Maceo Grajales]] vezette [[Costa Rica|Costa Ricából]], egy harmadik pedig az Egyesült Államokból kellett elinduljon (ez utóbbit a floridai hatóságok megakadályozták), és különböző pontokon partra szálljon, hogy felkeléseket robbantson ki. Bár a terv sikerrel járt, korántsem sikerült akkora erőt felvonultatniuk, mint Martí remélte. Miután a gyors győzelem lehetősége elveszett, a felkelők elhúzódó gerillaháború megvívására rendezkedtek be.<ref name="books.google.com" />
| |||