„Magyar hidegvérű” változatai közötti eltérés

A hidegvérű ló erősen eltér melegvérű társaitól. Erősebb a csontozata, nagyobb az izomtömege, lassabb a mozgása; egészében hidegebb, hűvösebb a vérmérséklete. Hidegvérű lovak valószínűleg már a honfoglalás korában is éltek a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]], de nagyobb mértékű elterjedésük az [[1880-as évek]]re tehető, s először a [[Dunántúl]]ra volt jellemző. Erre a területre a kereskedés révén kerültek a hidegvérűek [[Ausztria|Ausztriából]]. Két tájfajta alakult ki, [[Vas megye|Vas megyében]] a nagyobb termetű ''pinkafői'', [[Zala megye|Zala megyében]] a kitartóbb [[muraközi ló]] terjedt el.

 

 

A [[második világháború]] után az igásállomány pótlására [[Belgium]]ból és [[Franciaország]]ból hoztak [[ardenni]] méneket, amelyeket kereszteztek a legjobb típusú kancákkal. Az első törzstenyészet [[Szentegát]]on alakult meg [[1952]]-ben. A fajtakialakító keresztezés nyomán jött létre a magyar hidegvérű, amely [[1953]]-ban államilag elismert fajta lett. Mivel igás hasznosítása mindinkább háttérbe szorult, s a 80-as években a hústermelés lépett előtérbe, az állomány nagy részét keresztezték a [[percheron]] fajtával, de ez nem mindig vált a magyar hidegvérű hasznára. Ma a ''Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület'' a fajtafenntartó szervezet.