„Kahlenbergi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xia (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
34. sor:
A védők az egész júliust és augusztust végigharcolták. A védők sok házat leromboltak a várfalak körül, hogy szabad kilövést biztosítsanak az ágyúik számára arra az esetre, ha a törökök le akarnák rohanni a várost. Kara Musztafa erre megparancsolta, hogy ássanak árkokat egészen a városfalakig, melyek megvédik a gyalogságot a császári ágyúk tüzétől. Mivel a 300 török ágyú elavult volt és a várfalak korszerűek voltak és azokat jól karbantartották, a törökök a lőporukat inkább aknák készítésére használták fel. Ezen kívül a török sereg a védők minden élelmiszer utánpótlását meghiúsította, azok kénytelenek voltak még lovaikat is levágni és állítólag patkányhúst is ettek, annyira nem volt élelmük
A tatárok könyörtelenül
[[Kép:Vienna Battle 1683.jpg|thumb|left|300px|A török haderő Bécset ostromolja.]]
Augusztusban a császári csapatok [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotaringiai Károly]] vezénylete alatt győzelmet arattak [[Bisamberg]]nél, 5 km-re Bécstől északkeletre Thököly Imre kuruc-tatár seregén, aki személyesen részt vett az ostromban.
44. sor:
Szeptember 3-án találkoztak az ellenfelek a Duna menti [[Tulln]]nál. Itt Sobieski átvette az összes német, osztrák és lengyel sereg feletti parancsnokságot, mely összesen 84 450 főt jelentett, amiből 38 350 ember volt gyalogos, 45 900 fő pedig lovas. A lengyel erők helyettes parancsnoka [[Marcin Kątski]] [[kijev]]i vajda volt, aki a sereg [[ukránok|ukrán]] és [[kozákok|kozák]] katonáit is irányította, valamint a tüzérség parancsnoka volt. A német erők alparancsnokságát [[Georg Friedrich von Waldeck]] herceg-generális látta el, aki [[brandenburg]]i volt és egykor harcolt lengyelek ellen is. Ő már részt vett a törökök elleni harcokban Magyarországon, a híres [[szentgotthárdi csata (1664)|szentgotthárdi csatában]] a birodalmiak alvezére volt és később [[hollandia]]i parancsnok lett.
Ugyancsak elfogadta a haditanács a nyílt csata tervét is. Sobieski az összes hadat a Duna jobb partján vonta össze Tullnnál, 40 km-re északnyugatra Bécstől, miután a csapatokat [[szeptember 6.]] és [[szeptember 8.]] között átvitte a folyón. Ezalatt az osztrák és német sereg parancsot kapott arra, hogy támadja meg a török erőket a Duna jobb partján elterülő dombos tájon keresztül. Fő feladatuk az volt, hogy az ellenség fő erőit lekössék és az ostromgyűrűben védekező város felől elfordítsák. Ezzel szemben Sobieski a teljes lengyel királyi sereget, közöttük a gyalogság nagy részét (14 ezer embert) titokban, kihasználva a jó helyismerettel bíró magyar vezetők segítségét, kerülő úton a [[Bécsi erdő]]be vitte. Ez a nehéz művelet, melynek során emberek és lovak tömegét és 26 szétszerelt ágyút kellett a sűrű erdőn és dimbes-dombos területen titokban átvinni, két napig tartott.
== A csata ==
[[Kép:Heereslager Herzog von Lothringen.jpg|350px|thumb|[[V. Károly lotaringiai herceg|Lotaringiai Károly tábora]] Bécs mellett]]
A csata [[szeptember 12.|szeptember 12-én]] reggel kezdődött. Kara Musztafa nagyon bízott csapataiban, ezért különösebb előkészületeket nem tett a védelemre, például nem erősítette meg a török tábort. Főképpen a [[Nussdorf]] és [[Schafberg]] falvak közötti szakaszt biztosította. [[Weinhaus]]tól északra a Türkenschanz-nak nevezett gyengén összetákolt erődítést emelte. A németek és az osztrákok a balszárnyon harcoltak a
A bécsi erdő széléről Sobieski serege csak késő délután jött ki. A lengyelek szeme előtt a [[Wien (folyó)|Wien]] folyócska széles völgye terült el, mely enyhén lejtett Bécs felé, a távolban az ágyúk torkolattüzének felvillanása látszott. Közelebb látható volt a hatalmas török tábor és a török ütegek. A lengyel huszárok közel 6 km-es vonala az erdőre támaszkodott, mögöttük az alacsonyan fénylő nap csaknem láthatatlanná tette őket a törökök felől.
| |||