„Laurent Fabius” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Kategória:Élő személyek hozzáadása |
||
45. sor:
==Pályafutása==
Jómódú régiségkereskedő családban született amerikai anyától és [[askenázik|askenázi]] apától, aki áttért a [[katolicizmus]]ra. Az [[École normale supérieure]]-ön irodalomból szerzett diplomát. Tanult a Politikai Tanulmányok Intézetében, majd az Államigazgatási Főiskolát is elvégezte, ahol az első három legjobb eredményt elért diplomázó között volt és bekerült a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságra [[audit]]ornak.
1974-ben csatlakozott a [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párthoz]], [[François Mitterrand]] első titkár kabinet irodájának vezetője és szóvivője lett. 1977-ben [[Grand-Quevilly]] helyettes polgármestere, 1978-ban [[Seine-Maritime]] negyedik választókerületének képviselője.
A Szocialista Párt az audiovizuális [[média (kommunikáció)|média]] liberalizálását kérte, mert a [[rádiózás|rádió]] és [[televízió]] állami [[monopólium]] alá tartozott az 1974-ben hozott törvény alapján. 1979. június 28-án a párt kalózrádión közvetítette a ''Radio-Riposte'' adását, amelyben Mitterrand felhívta a hallgatóság figyelmét a tömegtájékoztatás botrányos helyzetére, mert a [[Valéry Giscard d’Estaing|Giscard-i]] politika teljes befolyása alatt áll. A párt rendkívüli országos közgyűlésén határoztak a kalózrádió adásáról, s a hírt a párt újságja is lehozta ''La lutte pour les libertés'' címmel. A hatóságokat ezáltal értesítették... A rendőrség megostromolta az épületet, mert elbarikádozták a bejáratokat. Fabiust és a párt jelen lévő tagjait őrizetbe vették. Mitterrand-t és Fabiust bíróság elé idézték az állami monopólium megsértése vádjával.<ref
|title= L’affaire Radio-Riposte|year=|author=|publisher=jean-jaures.org|format=|accessdate=2015-02-06|language=francia}}</ref>
56. sor:
1986-ban ellenzéki képviselőként előkészítette és 1988-ban tevékenyen részt vett Mitterrand újraválasztási kampányában. Fabiust a francia nemzetgyűlés elnökévé választották. A 80-as évek végén és a 90-es évek elején elkeseredett versengés alakult ki Fabius és [[Lionel Jospin]] között a párt vezetésének megszerzéséért. 1988 májusában Jospin [[Pierre Mauroy]]-t támogatta.
1989-ben Fabius az [[Európai Parlament]] képviselője lett. 1992 januárjától 1993 áprilisáig Fabius töltötte be a párt első titkári posztját. 1995-ben Grand-Quevilly polgármesterévé választották.
Jospin első kormányában nem kapott tárcát, de amikor Christian Sautter, aki [[Dominique Strauss-Kahn]]t posztját vette át, lemondott, Jospin Fabiust nevezte ki gazdasági, iparügyi és pénzügyminiszternek.
2012. május 16. óta Fabius áll a francia külügyminisztérium élén.
==Kitüntetései==
88. sor:
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|politika||Franciaország}}
{{DEFAULTSORT:Fabius Laurent}}
[[Kategória:Franciaországi politikusok]]
93 ⟶ 94 sor:
[[Kategória:1946-ban született személyek]]
[[Kategória:Polgármesterek]]
[[Kategória:Élő személyek]]
| |||