„Árpád-kor” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
veszprém |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 81.182.16.27 (vita) szerkesztéséről B.Zsoltbot szerkesztésére |
||
1. sor:
{{Magyarország történelme}}
Az '''Árpád-kor''' az [[A középkori Magyar Királyság története|államalapítástól]] (i. sz. [[1000]]-től) egészen [[1301]]-ig, az [[Árpád-ház]] férfiágának kihalásáig tartott, mindaddig az uralkodók [[Árpád magyar nagyfejedelem|Árpád]] leszármazottai (az [[Árpád-ház]]) közül kerültek ki. I. István uralkodásával kezdődött és III. András halálával zárult. 301 évig tartott és 23 király uralkodott ez idő alatt. Ezt követte a [[A vegyesházi királyok kora|vegyesházi királyok kora]].
A '''korai Árpád-kor''' alatt Szent István koronázásától a [[tatárjárás]]ig (1000-1241) tartó időszakot értenek, amikor az ország fejlődése többé-kevésbé egyenletes volt. Jellemzője az erős központosított hatalom.
A [[tatárjárás]] okozta törés, majd az újjáépítés után kezdődött a '''késői Árpád-kor''', amely az utolsó Árpád-házi király, [[III. András magyar király|III. András]] halálával (1241-1301) ért véget. [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] és utódainak hatalma egyre jobban csökkent a nemességgel, elsősorban a főnemesekkel szemben és a szilárd, központi kormányzást nem is sikerült helyreállítani, csak [[I. Károly magyar király|I. Károly]] uralkodása alatt.
== Államalapítás ==
=== Géza fejedelem ===
[[Géza magyar fejedelem|Géza nagyfejedelem]] felismerte, hogy a katolikus államok gyűrűjében szükséges az európai államokéhoz hasonló államszervezet kialakítása. A beilleszkedés érdekében több dolgot is tett: felvette a [[kereszténység]]et, valamint gyermekeit európai uralkodók gyermekeivel házasította össze. A legfontosabb külpolitikai lépése a [[Német-római Birodalom]]mal való kapcsolat rendezése volt. Lányait a környező népek vezetőihez adta feleségül, míg fiát, [[I. István magyar király|Vajkot]], [[II. Henrik bajor herceg|Civakodó Henrik]] bajor herceg lányával, [[Bajorországi Gizella|Gizellával]] házasította össze, így sógorságba került vele.
A kereszténység felvételekor az alapvető kérdés az volt, hogy az ország a nyugati vagy a keleti kereszténységhez csatlakozzon. A magyarság már [[Levédia|Levédiában]] és [[Etelköz]]ben találkozott a keleti kereszténységgel, aminek egyik bizonyítéka az, hogy sok, a kereszténységgel összefüggő alapvető szavunk van ([[bűn]], [[Gyónás|gyón]], érdem, [[erkölcs]], bocsánat, búcsú, koporsó, ünnep, egyház, gyász), amiket a Kuvrat vezette keresztény török néptől vettek át őseink. Ugyanakkor magát a keresztény vallást akkor még nem vették át. Géza fejedelem idejében a magyar előkelők egy része [[Bizánci Birodalom|Bizáncban]] megkeresztelkedett. A végső választást az aktuális külpolitikai helyzet határozta meg. A korábban keleti irányba vezetett kalandozó hadjáratok miatt ugyanis rossz volt a kapcsolat Bizánccal. Emiatt a nyugat felé fordulás jelentette a legjobb megoldást, a magyar fejedelemségnek szüksége volt a német segítségre. [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó]] is felismerte, hogy a magyar kereszténység ügyének felkarolása a saját befolyását erősíti ebben a térségben. Géza fejedelem és egész családja [[972]]-ben keresztelkedett meg, fia a keresztségben az István nevet kapta. Keresztelő papja a szentgalleni Prunwart (a későbbi [[Querfurti Brúnó|Szent Brúnó]]) volt. Géza ugyanebben az évben került hatalomra, és megalapította azt a két várost, melyek az ország központjai lettek: [[Esztergom]]ot (fejedelmi székhelyként ez töltötte be a fontosabb szerepet Géza életében) és [[Székesfehérvárt]] (István ezt a várost tette meg királyi székhelynek).
A kereszténység felvétele fontos esemény volt és nagy változásokat hozott a magyar nép életében. A kalandozások ugyanis gazdag zsákmányok forrásai voltak, de ezután a korábban rablott javakat belső forrásból kellett előteremteni. Ezért az előkelők különféle szolgálatokat követeltek a korábban katonáskodó közemberektől. Bevezették az adózást, mégpedig kötelező ajándék- vagy terménybeszolgáltatás formájában. A begyűjtött termények egy része külföldre került, aminek bevételéből olyan árukat vásároltak, amit nem tudtak helyben előállítani. A fejedelmi lakóhelyek környékén elszaporodtak a köznép falvai. Korábbi függetlenségét csak nagyon kevés fegyveres csoport tudta megőrizni.
Géza fejedelem a hatalmát a német lovagok segítségével tudta fenntartani. A pogány törzsfőket eltávolította helyükről, helyükbe német lovagokat emelt. Ezek a nehéz fegyverzetű lovagok alkották a hadsereg magját, a többi hagyományos, könnyű fegyverzettel felszerelt magyar lovas volt. A magyar területeken élő idegen népek harcosai segédcsapatokat alkottak, ilyenek voltak például a besenyők. Igyekezett olyan országot kiépíteni és fiára hagyni, amely a környező népektől független. A trónutódlás kérdése azonban komoly feszültség forrása volt, ősi jogon ugyanis a pogány [[Koppány (Árpádok)|Koppány]] tartott igényt a hatalomra, míg Géza a fiát szerette volna utódjául a nyugaton bevett primogenitúra elve alapján. A magyar szokások szerint ugyanis a fejedelem hatalmára a legidősebb élő testvér tarthatott igényt ([[szeniorátus]]). Sőt, Koppány a [[levirátus]] jogán a korábbi nagyfejedelem özvegyére, Sarolt nagyfejedelem-asszonyra is igényt tartott.
=== István hatalomra jutása ===
Miután Géza [[997]]-ben meghalt, kitört a harc. Koppány fegyvert ragadott és a Dunántúlon sokan csatlakoztak hozzá. Ők a régi hitet és rendet képviselték, elutasították a kereszténységet. Koppány [[Veszprém]] alá vonult, ugyanis itt volt [[Sarolt fejedelemasszony|Sarolt]] székhelye. A mindent eldöntő csatára is itt került sor. István seregének élén a sváb [[Vencellin]] állt, ő ölte meg a harcban Koppányt. A csata után Koppány testét négy részre vágták és négy vár ([[Székesfehérvár|Fehérvár]], [[Veszprém]], [[Győr]] és [[Gyulafehérvár]]) kapujára tűzték ki. Ez a megfélemlítést szolgálta azokkal szemben, akik a régi rendet akarták visszaállítani.
Az udvarban tartózkodó idegenek hatása nemcsak a harcokban volt fontos, hanem a politikában, a közigazgatásban és az egyházszervezés területen is. A hatalom központját a [[vár]]ak jelentették. Ennek ellátásáról a várbeli szolganépek gondoskodtak. A vár élén a [[Ispán|várispán]] állt, ő irányította a várjobbágyok életét. Ezek a várjobbágyok nagyon fontosak voltak, ők jelentették az új hatalom támaszát. Nagyobb részük földműveléssel és állattartással foglalkozott. Ők adót is fizettek. Kisebb részük katona volt. A befolyt jövedelmen az uralkodó és a várispán megosztozott. A várak alatt rendszeresen vásárt tartottak, amit [[vasárnap]] tartottak, később áttették hétköznapokra, mert a vasárnap munkaszünet és ünnepnap lett a törvény szerint. "''A vasárnap megtartásáról, hogy a munkának szünete legyen.''"<ref>[http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=265 A vasárnap megtartásáról, hogy a munkának szünete legyen], 1000ev.hu</ref> Ennek emlékét sok település neve őrzi: Vásárhely, Hetvehely (azaz Hétfőhely), Kéthely (a keddi vásárnapból), Szerdahely, Csütörtökhely, [[Szombathely]] (a szombati vásárnapból).
István fontosnak tartotta a hatalom megszilárdítása érdekében, hogy megszerezze a [[király]]i címet. Az [[1000]]. évben követeket küldött a [[Pápa (egyházfő)|pápához]], hogy [[Korona (fejék)|koronát]] és királyi címet kérjen. Nem akarta, hogy a német uralkodótól kapja meg ezeket, mert meg akarta őrizni az ország függetlenségét. [[II. Szilveszter pápa]] teljesítette kérését, amelyet [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó]] is támogatott. Így Istvánt [[Esztergom]]ban vagy [[Székesfehérvár]]on királlyá koronázták. A koronázás - időszámítástól függően - 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén történt meg.
== A korai Árpád-kor (1000-1241) ==
[[Fájl:Hungary 1190.jpg|300px|bélyegkép|A Magyar Királyság fennhatóságának kiterjedése 1190-ben, [[III. Béla magyar király|III. Béla]] korában]]
=== István király uralkodása ===
István királlyá koronázása után kezdte meg az egyházszervezést. A pápa szabad kezet adott neki. Tíz [[Egyházmegye|egyházmegyét]] alapított, s gondoskodott fenntartásukról is. Bevezette a [[tized]]et és a templomba járást. Formálisan az egész ország ura lett, de a gyakorlatban csak Nyugat- és Észak-Magyarországra terjedt ki uralma, míg a keleti országrészben sok ellensége akadt. Elsőként nagybátyját, az erdélyi Gyulát hódoltatta be. Maga vezetett hadjáratot ellene. Miután Gyula megadta magát, tisztségéből leváltotta és felállította az erdélyi püspökséget. Ezzel egész [[Erdély]]t meghódította. Utána [[Ajtony vezér|Ajtony]] következett. Ajtony a Körös, Tisza, Al-Duna és az Erdélyi-középhegység által határolt területen uralkodott. A királyi sereg 1008-ban vonult ki ellene [[Csanád (nemzetségős)|Csanád]] vezetésével és teljes győzelmet aratott. Ezen a területen szervezte meg Csanád megyét, 1030-ban püspökséget alapított. Az első püspök a velencei származású (később: Szent) [[Szent Gellért|Gellért]] lett. Több ilyen hadjárat során sikerült az országot politikailag teljesen egységesítenie. Mivel a belső harcok sok energiát követeltek, ezért a külpolitikában a békére törekedett. Szövetséget kötött a környező hatalmakkal, ha netán mégis harcra kényszerült, mindig sikeres hadvezér volt.
A magyar királyság megőrizte szuverenitását. Ennek kifejeződése volt, hogy István pénzt veretett, okleveleket adott ki és törvényeket hozott. A pénzverésben és a törvényalkotásban is felismerhető a német hatás, jóllehet a pénzveréssel kapcsolatban jelenleg is több kérdésben vita van. Két törvénykönyvet tulajdonítanak neki, összesen 56 cikk van bennük, de ezeket valószínűleg csak a király halála után szerkesztették egybe. Az egyes cikkelyek időbeli keletkezése is vitatott. Összefüggő kézirat nem maradt fenn. Maga a törvényhozás szűk körben történt, az [[ispán]]ok és a [[püspök]]ök vettek benne részt. Közülük a legnagyobb tekintélye a [[nádorispán]]nak és az [[esztergomi érsek]]nek volt. Leginkább tanácsot adtak, szavuk nem korlátozta a királyt. István neve alatt összesen kilenc oklevél maradt fenn, de ebből csak három tekinthető hitelesnek: a [[Pannonhalmi Bencés Főapátság|pannonhalmi apátság]] alapítólevele, a [[pécsi püspökség]] alapítólevele és a [[veszprémi püspökség]] oklevele.
A korabeli társadalom két fő rétegből állt: szabadok és szolgák. A szabadok is több rétegre tagozódtak. A hatalom csúcsán a király állt, őt vette körül az arisztokrácia. Őket követték a közrendűek, akik közül kiemelkedtek a közrendű katonák, akik vagyonnal (házzal, földdel és szolgákkal) is rendelkeztek. A többi közrendűnek csak csekély vagyona volt, és adót fizettek. A szolgák semmilyen joggal nem rendelkeztek.
A trónutódlás kérdésében István az alkalmasságot tartotta a legfontosabbnak. Ez egyébként is nehéz kérdés volt. Két fia volt: Ottó és [[Szent Imre|Imre]]. Ottó korán meghalt, majd Imre is életét vesztette 1031-ben egy vadkanvadászat során. Ezután unokaöccsét, [[Péter magyar király|Orseolo Pétert]] tette meg utódjának, aki 1026 óta élt a magyar udvarban. A krónikák szerint őt tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy a kereszténységet fenntartsa az országban. Ezzel a döntéssel megsértette apja testvérének fiait, [[Vazul]]t és Szár Lászlót. Ők 1032-ben merényletet kíséreltek meg ellene, sikertelenül. Ő Vazult megvakíttatta, annak gyermekeit száműzte az országból, Orseolo Péternek pedig esküt kellett tennie.
=== Trónharcok kora ===
{{csonk-szakasz}}
István király 1038. augusztus 15-én hunyt el.<ref>Végakaratának megfelelően a székesfehérvári bazilikában temették el. Szentté avatására 1083-ban, [[I. László magyar király|László király]] uralkodása idején került sor. Forrás: {{cite web | url=http://mek.oszk.hu/01900/01992/html/index1.html | title=Az államszervezés kora | publisher=MEK}}</ref> Halála után trónharcok kezdődtek és [[1046]]-ban kirobbant a [[Vata-féle lázadás]].
=== A központi hatalom erősödése ===
{{csonk-szakasz}}
[[Kép:Chronicon Pictum P050 A ménfői csata.JPG|jobbra|bélyegkép|310px|A [[ménfői csata]], A [[Képes krónika]] illusztrációja]]
A rendet végül [[I. András magyar király|I. András]] állította helyre,aki sikeresen szállt szembe az országra törő német-római császár hadaival is. Magyarország függetlenségének megszilárdítását a 11. század végén uralkodó [[I. László magyar király|I. (Szent) László]] folytatta tovább. László nem ismerte el sem a [[Vatikán|római pápa]], sem a német-római császár hűbérúri státuszát. Rugalmas külpolitikát folytatva sikerült szövetségre lépnie mindkettővel. Az országban erős jogrendet tartott fenn, szigorította I. István törvényeit, megerősítette az egyház helyzetét, és visszaverte az országra támadó [[kunok]]at.
Szent László utódja, [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] újabb fontos törvényeket hozott. Jelentős katonai sikere volt a szomszédos [[Horvátország]] és [[Dalmácia]] elfoglalása. (Horvátország ettől kezdve mindig a Magyar Királysághoz tartozott.)
A [[12. század]]i Árpád-házi királyok, főként [[II. Béla magyar király|II. (Vak) Béla]] és [[III. Béla magyar király|III. Béla]] tovább folytatták elődeik sikeres bel- és külpolitikáját. III. Béla elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba – ez volt a magyar hivatalos írásbeliség kezdete. Fejlesztette a nyugati, főleg a [[Franciaország|francia]]-magyar kapcsolatokat, a francia király testvérét vette feleségül. Béla korából való az első egybefüggő [[magyar nyelv]]ű írott emlék, a [[Halotti beszéd és könyörgés|Halotti beszéd]] és a király jegyzője, [[Anonymus]] által írt [[Gesta Hungarorum]] is.
=== A királyi hatalom gyengülése ===
{{csonk-szakasz}}
A [[13. század]]ban a nagybirtokosok rendkívül megerősödtek és a királyi központi hatalom meggyengült.
[[II. András magyar király|II. András]] híveit hatalmas birtokadományokkal próbálta meg magához láncolni, így gyorsan csökkenni kezdtek a királyi uradalmak. Ez a folyamat a királyi hatalom gazdasági alapjait kezdte ki. A főurak mégsem voltak elégedettek, mert úgy érezték, hogy a király feleségével, [[Gertrúd magyar királyné|Merániai Gertrúd]]dal érkezett német urakat előnyben részesítik velük szemben. Így egy csoportjuk összeesküvést szőtt és [[1213]]-ban meggyilkolták a királynét ([[Bánk (bán)|Bánk bán]] története). A királyi hatalom gyengülését mutatja, hogy az összeesküvők nagy része büntetlenül úszta meg a lázadást.
Amikor a király végül megkísérelte visszavenni a szétosztogatott birtokadományainak egy részét, a főurak felkelést szítottak és rákényszerítették a királyt az [[Aranybulla]] kibocsátására ([[Székesfehérvár]], [[1222]]). Az egyezmény korlátozza a király hatalmát és szentesíti a magyar nemesség előjogait, például a birtokaik adómentességét.
II. András a külpolitikában sikeresebb volt. Vezetésével a magyar sereg még [[keresztes háborúk|keresztes hadjárat]]ot is folytatott [[Jeruzsálem]]be a [[Iszlám|mohamedánok]] ellen.
II. András fia, [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] szintén kísérletet tett a királyi adományok visszavételére, amivel maga ellen hangolta a főurakat.
== A késői Árpád-kor (1241-1301) ==
[[Fájl:Hungary 13th cent.png|300px|bélyegkép|A Magyar Királyság a 13. században]]
=== Tatárjárás és újjáépítés ===
{{Bővebben|Tatárjárás}}
IV. Béla [[Julianus barát|Julianus]]on keresztül hírt kapott a [[mongolok|mongol]] veszedelemről. Úgy érezte, szükség van a keleti harcmodort ismerő szövetségesekre, ezért befogadta a mongolok elől menekülő, [[Kötöny fejedelem]] vezette [[kunok]]at. A kunokat azonban hamarosan állandó támadások érték amiatt, hogy mások voltak a gazdálkodási, terület határi, életviteli szokásaik. Amikor a magyarok megölték Kötönyt, a kunok rabolva és fosztogatva - még a mongol sereg megjelenése előtt - elhagyták az országot.
A mongol (más néven tatár) hadak vezére, [[Batu kán]] seregével [[1241]] elején több oldalról támadta Magyarországot. A két fősereg [[Muhi]] mellett találkozott. [[április 11.|Április 11-én]] a mongolok körülfogták a magyar tábort és a [[muhi csata]] a király vereségével végződött. A súlyos vereség oka részben az volt, hogy a sértődött főurak nagyrészt távol maradtak a küzdelemtől, így a magyar hadak képtelenek voltak felvenni a harcot a közel százezer fős mongol sereggel.
Béla nehezen menekült el a csatatérről. Előbb [[Ausztria|Ausztriába]], majd [[Zágráb]]ba, végül [[Trau]] (akkor: Trogir) városában keresett menedéket. A mongolok üldözték, és közben végigpusztították az országot; a tél beálltával a Dunán is át tudtak kelni. Traut azonban nem tudták elfoglalni. A pusztítás hatalmas volt, egész megyék néptelenedtek el. Az ország közel került a teljes pusztuláshoz. A mongol seregeknek csak a kőből készült várak, erődítmények tudtak ellenállni. [[1242]] elején hirtelen felhagytak a hadműveletekkel és kivonultak az országból. Ennek oka valószínűleg a nagykán halála és Batu trónigénye volt, aki nem akart lemaradni a kánválasztásról.
A tatárjárás szörnyű pusztítása egy évig tartott, és mire elhagyták az országot, az ország lakosságának a fele odaveszett vagy rabszolgaszíjon hurcolták el (kb. egymillió ember!).
IV. Béla ezután belátta, hogy szüksége van a nagybirtokosok támogatására, ezért ismét elkezdett birtokokat adományozni, azzal a feltétellel, hogy kővárat építenek a területükre. (Ebből a korból származik a mai Magyarország legtöbb várának alapja.) A király a nemesség részére évenkénti, küldöttekből álló országgyűlés tartását engedélyezte. Új külpolitikáját is az ország védelmének megerősítése jegyében folytatta. Letelepítette az országba a mongolok elől menekülő kun törzseket, szövetségre lépett a szomszédos szláv államokkal, [[Galícia|Haliccsal]] (a mai Ukrajna) és [[Lengyelország]]gal. Az elnéptelenedett területekre telepeseket hívott külföldről ([[hospes]]ek), előjogokat kínálva nekik (szabad költözés, bíróválasztás, csökkentett adóterhek). IV. Bélát a lendületes újjáépítés és a későbbi korok fejlődését is megalapozó számtalan reformja miatt "második államalapító" néven is emlegetik.
=== Az Árpád-ház hatalmának hanyatlása ===
{{csonk-szakasz}}
IV. Béla utódai tehetetlenek voltak a megerősödött nagybirtokosok hatalmával szemben. [[V. István magyar király|V. István]]nak például még arra sem volt ereje, hogy a kisgyermekét elrabló főurat megbüntesse. Egyedül [[IV. László magyar király|IV. (Kun) László]] tudott még némi sikert felmutatni, de ő is csak a külpolitika terén, a [[Csehország|cseh király]] legyőzésével. László a kun szövetségeseiben jobban bízott, mint a magyar urakban. Végül épp a kunok gyilkolták meg, feltehetően magyar főurak megbízására.
Ekkorra már hatalmas területek kerültek ki teljesen a király ellenőrzése alól. Egyes főurak, például [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] és mások a királytól függetlenítették magukat, saját gazdaságot, kereskedelmet és külpolitikát rendeztek be. 1301-ben [[III. András magyar király|III. András]] halála egyben az Árpád-ház kihalását is jelentette.
=== Időábra ===
<timeline>
ImageSize = width:800 height:auto barincrement:20
PlotArea = top:10 bottom:30 right:130 left:20
AlignBars = justify
DateFormat = yyyy
Period = from:850 till:1500
TimeAxis = orientation:horizontal
ScaleMajor = unit:year increment:30 start:850
ScaleMinor = unit:year increment:1 start:850
Define $bold = fontsize:M shift:(10,-7)
Colors =
id:hab value:Magenta
id:canvas value:rgb(1,1,1)
id:s value:orange
id:h value:green
id:sx value:rgb(0.75,0.25,0.25)
id:w value:rgb(0.25,0.5,1)
id:ww value:Yellow
id:r value:Red
id:d value:Pink
id:eon value:Black
Backgroundcolors = canvas:canvas
BarData =
barset:Rulers
bar:eon
PlotData=
align:center textcolor:black fontsize:10 mark:(line,black) width:20 shift:(0,-5)
bar:eon color:eon
from: 858 till: 1000 color:hab text:"A fejedelemség kora"
from: 1000 till: 1301 color: s text: "Árpád-házi királyok kora"
from: 1301 till: 1308 color: r text:Int.
from: 1308 till: 1395 color: h text:Anjou-ház
width:10 align:left fontsize:6 shift:(5,0) anchor:till
barset:Rulers
from: 858 till: 895 color:hab $bold text:"[[Álmos vezér]]" (858-895)
from: 895 till: 907 color:hab $bold text:"[[Árpád magyar nagyfejedelem|Árpád nagyfejedelem]]" (895-907)
from: 907 till: 947 color:hab $bold text:"[[Zolta|Zolta nagyfejedelem]]" (907-947)
from: 947 till: 955 color:hab $bold text:"[[Falicsi nagyfejedelem]]" (947-955)
from: 955 till: 972 color:hab $bold text:"[[Taksony nagyfejedelem]]" (955-972)
from: 972 till: 997 color:hab $bold text:"[[Géza nagyfejedelem]]" (972-997)
from: 997 till: 1000 color:hab $bold text:"[[I. István magyar király|Vajk/István nagyfejedelem]]" (997-1000)
from: 1000 till: 1038 color:s $bold text:"[[I. István magyar király|Szent István]]" † (1000-1038) "(már királyként, megszakítás nélkül)"
from: 1038 till: 1041 color:s $bold text:"[[Péter magyar király|(Orseolo, Német) Péter]]" (1038-1041)
from: 1041 till: 1044 color:s $bold text:"[[Aba Sámuel magyar király|Aba Sámuel]]" (1041-1044)
from: 1044 till: 1046 color:s $bold text:"[[Péter magyar király|(Orseolo, Német) Péter]]" (1044-1046)
from: 1046 till: 1060 color:s $bold text:"[[I. András magyar király|I. András]]" (1046-1060)
from: 1060 till: 1063 color:s $bold text:"[[I. Béla magyar király|I. Béla]]" (1060-1063)
from: 1063 till: 1074 color:s $bold text:"[[Salamon magyar király|Salamon]]" (1063-1074)
from: 1074 till: 1076 color:s $bold text:"[[I. Géza magyar király|I. Géza]]" (1074-1076)
from: 1077 till: 1095 color:s $bold text:"[[I. László magyar király|Szent László]]" † (1077-1095)
from: 1095 till: 1116 color:s $bold text:"[[Kálmán magyar király|(Könyves) Kálmán]]" (1095-1116)
from: 1116 till: 1131 color:s $bold text:"[[II. István magyar király|II. István]]" (1116-1131)
from: 1131 till: 1141 color:s $bold text:"[[II. Béla magyar király|II. (Vak) Béla]]" (1131-1141)
from: 1141 till: 1162 color:s $bold text:"[[II. Géza magyar király|II. Géza]]" (1141-1162)
from: 1162 till: 1172 color:s $bold text:"[[III. István]]" (1162-1172)
from: 1172 till: 1196 color:s $bold text:"[[III. Béla magyar király|III. Béla]]" (1172-1196)
from: 1196 till: 1204 color:s $bold text:"[[Imre magyar király|Imre]]" (1196-1204)
from: 1204 till: 1205 color:s $bold text:"[[III. László magyar király|III. László]]" (1204-1205)
from: 1205 till: 1235 color:s $bold text:"[[II. András magyar király|II. András]]" (1205-1235)
from: 1235 till: 1270 color:s $bold text:"[[IV. Béla magyar király|IV. Béla]]" (1235-1270)
from: 1262 till: 1270 color:s $bold text:"[[István Ifjabb király]]" (1262-1270) "(1270-től V. Istvánként)"
from: 1270 till: 1272 color:s $bold text:"[[V. István magyar király|V. István]]" (1270-1272)
from: 1272 till: 1290 color:s $bold text:"[[IV. László magyar király|IV. (Kun) László]]" (1272-1290)
from: 1290 till: 1301 color:s $bold text:"[[III. András magyar király|III. András]]" (1290-1301) "Az utolsó aranyágacska"
barset:skip
LineData=
at:1000 color:r layer:front
</timeline>
==Gazdaság==
I. István törvényeiben az értékmérő nem a pénz, hanem a [[tinó]], hiszen tinóval kellett megfizetni a büntetéseket. Ez arra enged következtetni, hogy elterjedt volt az állattartás. Ebben az időben a barom, a jószág a magyar nyelvben e két szó jelentette a vagyont.<ref name="Kristó">{{cite journal |title=Termelés és önnfentartás a Kárpát-medencében |url=http://www.historia.hu/archivum/1999/990910kristo.htm |author=Kristó Gyula |year= 1999 |work=historia.hu |publisher= [[História (folyóirat)|História]] folyóirat |archivedate= 2007-06-06 |archiveurl=http://web.archive.org/web/20070606224112/http://www.historia.hu/archivum/1999/990910kristo.htm}}</ref> Az ezredfordulón a mezőgazdaságban ökröket használtak. Szántáskor a tehetősebbek nehézekét használtak, mivel ezeket csak 7-8 ökörrel bírták használni, míg a szegényebbek 3-4 ökörrel már a faekéket el tudták húzni.<ref name="Kristó"/>
A termelés új rendje kezdett kialakulni I. István országában. A magántulajdon elterjedése német mintákat követett. Ez viszont csak a királyság nyugati részében terjedt el gyorsan, a keletiben még évtizedekig a rideg állattartás és a nomád életmód volt a jellemző.<ref name="Kristó"/>
== Irodalom ==
* Magyarország története I-II. (Gondolat Könyvkiadó, 1971.)
* Magyarország Vereckétől napjainkig I-V. (Franklin-Társulat)
* Magyarok a Kárpát-medencében (História Könyvek, 1988.; ISBN 963-272-204-3)
* Draskóczy István: A magyar nép története 1526-ig (IKVA Kiadó, 1990.; ISBN 963-7760-13-X)
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Árpád-ház]]
* [[11. századi magyar külkapcsolatok és hadügy]]
== Jegyzetek ==
{{források}}
==Források==
==További információk==
{{DEFAULTSORT:Arpadkor}}
[[Kategória:Árpád-kor| ]]
| |||