„Tanácsok Országos Gyűlése” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
Az [[őszirózsás forradalom]] győzelmével számtalan [[országgyűlési képviselő]] mondott le mandátumáról, amivel a parlament gyakorlatilag működésképtelenné vált. Ennek hatására alakították meg az eseményekkel szimpatizáló képviselők a [[Magyar Nemzeti Tanács]]ot, ami az új (nép)köztársaság törvényhozó szerve lett egészen [[1919]]. [[március 21.|március 21-éig]], a [[proletárdiktatúra|kommunisták hatalomátvételéig]]. Noha [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] és köre személyében a korabeli választási rendszert élesen bíráló, a mai modern [[általános választójog]]ot képviselő kormány került hatalomra, tartva a választási elmérgesedésétől mégsem írtak ki választásokat fennállásuk alatt, ugyanakkor viszont az Országgyűlés sem működött, feladatait a Magyar Nemzeti Tanács látta el.
[[1919]]. [[március 21.|március 21-én]] aztán [[Kunfi Zsigmond]] és [[Kun Béla (népbiztos)|Kun Béla]] puccsszerűen eltávolították Károlyit a hatalomból és a Nemzeti Tanács helyére a ''budapesti munkás- és katonatanács'' állt, ami saját ülésén proklamálta a Tanácsköztársaságot és vezette be a [[proletárdiktatúra|proletárdiktatúrát]], valamint megágyazta a terepet a még aznap megalakult [[Forradalmi Kormányzótanács]]nak. Ez utóbbi aztán egyszerre működött kormányként és törvényhozó, sőt, alkotmányozó szervezetként is.
Még a Nemzeti Tanács hozta meg a ''XXV. néptörvényt'' március elején, ami általános választásokat írt ki április 13-ára. Az ország közigazgatása hivatalosan 1919 januárja óta különböző tanácsok rendszeréből állt, így a népképviselet megvolt ugyan, de ezek még nem mindenhol voltak választottak. Ennek megoldására 1919. április 7-8-a körül (itt-ott 1-2 nap eltéréssel) helyi tanácsi választásokat tartottak, amikről a [[kommunista]] ideológia alapján a választható és a választópolgárok közül kizártak mindenkit, aki ''tőkésnek'', vagy általában a régi rendszer hívének, kiszolgálójának, vagy (haszon)élvezőjének számított, számíthatott. Magyarország történetében ezen a (későbbiekben el nem ismert) választáson szavazhattak először a nők is, igaz csak elenyésző részük élt vele, néhol pedig még ennek ellenére sem engedték őket az urnákhoz a szavazás „komolyságát” féltve.
| |||