„Az apostolok cselekedetei” változatai közötti eltérés

Az apostolok cselekedetei – ugyanúgy, mint az evangélium – egy ajánlással kezdődik, melynek címzettje a Lukácsnál már egyszer felbukkanó [[Teophilus]]. Ebben Lukács visszautal az evangéliumra, majd – mintegy egybeszerkesztve – Jézus mennybemenetelének történetét írja le, vagyis Az apostolok cselekedetei úgy kezdődik, mint ahogy az evangélium befejeződik, ezzel is biztosítva a folyamatosságot. Az első hét fejezetben az Ősegyház kialakulásának vagyunk szemtanúi [[Mátyás apostol|Mátyás]] kiválasztásával, a [[Szentlélek]] kiáradásával, és [[Péter apostol|Péter]] bátor kiállásával a [[Jeruzsálem]]ben lévő népek elé. Ezután az apostolok működéséről kapunk képet gyógyítások, tanúságtételek és csodák által, mely dolgok már akkor nem tetszettek a zsidó hatóságoknak (idevéve a bölcs [[Gamáliel (pátriárkák)#I. Gamáliel|Gamáliel]] történetét, aki a megbékélést hangsúlyozta), így ettől kezdve megindult az üldözés, melynek első vértanúját [[Szent István (vértanú)|Istvánnak]] hívták (6-7. fejezetek).

A 8. fejezettől kezdve a születendő kereszténység kinövi [[Júdea|Júdeát]], [[Jeruzsálem]]et, és elindul a terjeszkedése. Először [[Szamária|Szamariában]] vetik el a magvakat ([[Fülöp apostol|Fülöp]], Péter és [[Simon mágus]] esete), majd [[Saul]] kapja meg az indíttatást magától [[Jézus]]tól, így a kereszténység legnagyobb ellenségéből a „népek apostolává” lesz (9. fej.), aki megtérése után a terjedő kereszténység egyik legnagyobb alakjává válik. Péter segítségével a pogányok is megismerik Jézus örömhírét (10-11. fej.), majd [[Idősebb Jakab apostol|Jakab apostol]] vértanúságával, és az apostolok fejének csodálatos szabadulásával zárul le a második egység (12. fej.)