„Kónyi János” változatai közötti eltérés

'''Kónyi János''', ([[18. század]] második fele – [[1792]] körül) strázsamester, író és műfordító.

Életviszonyairól keveset tudunk, mert kora írói nem vették figyelembe; valószinűlegvalószínűleg protestáns és baranyaBaranya megyei származású volt, mert ezen megye főembereit s tisztviselőit jól ismerte, egyikét pártfogójának vallja (lásd alább az 5-ik. számú munka ajánló levelét); ősei Tolna vagy Baranya megyéből származhattak, mert mindkét megyében van Kónyi helység és mai nap is élnek ott Kónyi nevűek.

Első munkája címlapján (1774) magát már hadi szolgának írja s ezentúl hűségesen kiteszi neve után a címét; 1872-ben strázsamester volt gróf [[Eszterházy Antal]] gyalogezredében. Szeretett olvasni s a mi szépet olvasott, mással is közölte. Ez az ösztöne tette íróvá. Nehéz szolgálatai közben éjjelezve dolgozott. Ezredével sokfelé megfordult. 1773-75-ben Budán, 1776 elején Prágában, végén Szigetvárt, 1780-ban Eszéken állomásozott. Ellenségei sokat keserítették a katonaságnál, talán írói hajlamait is rossz szemmel nézték. Legnagyobb vigasztalását ama verses levelezésből merítette, melyet Ányos Pállal folytatott, aki nem nézte le, sőt meleg barátságába fogadta «''a magyar nemzet együgyű hadi szolgáját''», amint Kónyi szokta magát munkáiban aláírni.

A katonáskodással járó testi sanyarúságokba belefáradva méltán vágyódhatott nyugalom után; kiszolgálta már 1785-ben a 12 éves capitulatiót; ekkor búcsút vehetett a katonai élettől és visszament hazájába s valószinűlegvalószínűleg Pécsett, (hol nyomda is volt), vagy környékén telepedett le; itt adta ki 1786-ban 15. sz. munkáját; már ezen nem is fordul elő többet katonai rangja. Hosszú szünet után jelent meg utolsó munkája 1792-ben. Hihető, hogy a megerőltetett szellemi munka is (18 év alatt 16 önálló munkát írt) megtörte, beteggé tette s nemsokára meg is halt körülbelül 40 éves korában.

==Lásd még==

[[Kategória:Magyar írók]]

[[Kategória:Magyar műfordítók]]