„Havi Mihály” változatai közötti eltérés

A gimnáziumot szülővárosában, [[Nagyenyed|Enyeden]] és [[Arad]]on elvégezvén, a papi pályára lépett. Azonban még mint növendékpap elhagyta e pályát és színészszé lett és 1835-ben a budai magyar szinésztársasághoz szerződött.<ref name="plex"/> A pesti nemzeti színháznak is tagja volt és az 1837. augusztus 22-iki első előadáson is szerepelt. 1838-39-ben a kassai színháznál kezdett először nagyobb szerepekben föllépni, később mint tenorista szerepelt, aztán színigazgató lett. Maradandó érdemeket szerzett azzal, hogy a magyar dalszínészetet a külfölddel is megismertette. 1847-ben Szabó Józseffel együtt igazgatója volt azon pécsi magyar dal- és tánctársulatnak, mellyel a bécsi udvari operaházban és [[Olaszország]]ban vendégszerepeltek. Onnét visszaérkezvén, október 22-én és 23-án a pesti nemzeti szinházban is bemutatta e dalszínész-társaságát. 1848-ban dal- és tánctársaságával ismét útra keltek, [[Brüsszel]]ben és [[Párizs]]ban is bemutatták a magyar éneket, zenét és táncot. Az [[1850-es évek]]ben vidéki színigazgató lett, 1858-ban [[Szabadka|Szabadkán]], 1859-ben [[Kolozsvár]]ton a [[Farkas utcai színház]]nál volt; 1860-ban magyar operát vitt [[Bukarest]]be; ott azonban megbukott és feljött a fővárosba, ahol [[Szerdahelyi Kálmán]]nal színházi lapot szerkesztett. 1861. augusztus 1-jén, mikor az aradi Alföld politikai lap keletkezett, Havi a lap belmunkatársának hivatott meg és elsősorban a lap helyi rovatait vezette. A lap kiadója [[Bettelheim Vilmos]] 1862-ben saját költségén [[London]]ba, az első világkiállításra küldte. Londonban húsz napig időzött; utazott [[Dánia|Dániában]], [[Svédország]]ban és Észak-[[Németország]]ban. 1863-ban Szerdahelyi [[Színházi Látcső]] című lapjának belmunkatársa volt. Meghalt hosszas betegeskedés után, 1864. április 7-én a pesti Rókus-kórházban.