„Ainulindale” változatai közötti eltérés

Az első vázlat, amit Tolkien gyorsan, ceruzával vetett papírra, a kijavított változatot is tartalmazó füzet néhány kitéphető lapján maradt fenn. A változtatások nagyrészt kiegészítésekben nyilvánulnak meg, például az első vázlatban nem szerepelt Manwe és Aule. Ezen kívül Tolkien kis mértékben változtatásokat is eszközölt a későbbi változatokban a vázlathoz képest, például az eredeti vázlatban ''Ilúvatar'' neve egyszerűen ''Ilu''. Az első változat szerint a történetet Rúmil, egy [[Tündék|tünde]] meséli el, és a nyelvezet is nagyban eltér ''A szilmarilok''ban publikált változattól. A mű szerkezete nagyon hasonló, néhány kivételtől eltekintve: eredetileg Ilúvatar énekelve teremtette az ainukat, Melkor neve ebben a változatban Melko volt, és amikor másodszorra okoz diszharmóniát a zenében Melkor, Ilúvatar sír, míg A szilmarilokban publikált változatban egyszerűen elkomorul; ezenkívül a zene végén Ilúvatar nem álomképet mutat a világról, hanem valóságként mutatja azt, és nem használja a teremtéshez az „Ea” (legyen) felszólítást. A mese vége a valákat írja le, ez később ''A szilmarilok'' második része, a ''[[Valaquenta]]'' lesz.<ref>Christopher Tolkien ismerteti az első változat és a végleges változat közötti különbségeket a ''The Book of Lost Tales''-ben (pp. 88–90)</ref>.

Tolkien nem foglalkozott a történettel az első vázlat megírása után következő években. A történet még a mitológia vázlatába, egy 1926-ban, egy birminghami professzornak a legendáriumához való visszatérés jegyében íródott szövegébe se került bele.<ref>''The Shaping of Middle-earth'', p. 42</ref>. A ''Quentá''ban, a vázlat javított változatában (1930), és az ''Annals of Valinor'' első változatában, ami a valák földreérkezte előtti időktől az Első Kor kezdetéig mesélte el az eseményeket, nem esik említés az ainuk daláról. Tolkien teljesen átírta az ''Ainuk dalát'' az 1930-as években, azonban az elbeszélés szerkezetén nem változtatott.<ref>''The Lost Road and Other Writings'', p. 155</ref>.

1946-ban ''[[A Gyűrűk Ura]]'' írásának idejében Tolkien egy új változatát írta meg az ''Ainulindalé''nak, ez azonban egy szakadt fél oldalon kívül teljesen elveszett. Nem sokkal később egy újabb változatot is írt Tolkien, ami nagyon különbözött az eddigiektől: [[Arda]] már a teremtéskor kerek volt itt, Anar (a Nap) a világgal egy időben keletkezett és Isil (a Hold) Melkor pusztításának következményeképp jött létre. a [[Valák Lámpásai]] már nem szerepeltek ebben a változatban, így a világ keletkezésének elmélete koherensebb és tudományosabb lett. A „kerek világ” változatát Tolkien végül elvetette, feltehetőleg egy olvasó hatására, aki azt mondta, jobban tetszett neki a „lapos világ”-ot bemutató változat (az 1930-as évekbeli változat).<ref>''Morgoth's Ring'', p. 4-6</ref>. Tolkien „rendszerezésre” és a legendárium „racionalizálásra” tett kísérletei hamar kudarcba fulladtak<ref>''Morgoth's Ring'', pp. 369, 371</ref>.

[[1948]]-ban Tolkien egy újabb változat írásába kezdett, teljes mértékben kihagyva az előző változat a Napra és Holdra vonatkozó részeit. Emellett egy új bekezdést írt, amelyben Ilúvatar azután teremtette csak meg a világot, miután az ainuknak a világról mutatott víziója megszűnt. Ezen kívül a narrátor egy másik tünde, Pengoloð<!-- Pengolodh? -->, lett, Rúmil pedig az elbeszélés szerzőjeként szerepel. Tolkien ezzel az új elbeszéléssel a történet egy új változatát készítette el, egy meglehetősen elegáns stílussal, és néhány apró részlet kibővítésével. Ilyen kibővítés például, hogy a tökéletes világ képe az Emberek Uralma (a Negyedkor) előtt eltűnik, és az Ea szó használata a világ megteremtésekor.<ref>Christopher Tolkien elemzi az ''Ainulindale'' ezen változatait a ''Morgoth's Ring'' első részében (pp. 3–44.)</ref>.