„Az olajkirály” változatai közötti eltérés

| kiadás dátuma = [[1898]], [[1905]] (átdolgozva)

| magyar kiadó = [[Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.|Athenaeum]]<br>[[Móra Ferenc Könyvkiadó]]<br> [[Könyvmolyképző Kiadó]]<br>[[Duna Interkontinental Könyvkiadó]]

| illusztrátor = [[Szecskó Tamás]] (1975)

| borítógrafika =

Grinley, Busher és Polly először a ''[[Colorado (folyó)|Colorado]]'' felé lovagolt, de aztán megálltak a ''Téli Víz''nél, hogy megnézzék, mi lesz az indiánok közötti csata sorsa. Egy leshelyen várakoztak, amikor Polly meglepte - az éppen a scout sorsáról beszélgető - testvérpárt. Grinley lefogta, Busher pedig a korábbi szövetségesük [[mellkas]]ába döfte a kését. Ezután a két gyilkos nem várakozott tovább, sietve indultak „Frisco” felé. Az üldözők azonban már csak öt percre voltak tőlük. Amikor Old Shatterhand és Winnetou rábukkantak Polly [[Halál|holttestére]], akkor Busher észrevette az üldözőket. Egy bozótosban menekültek tovább, abban bízva, hogy itt majd a nyomukat vesztik. Nagyvillám rábukkant a két fiatal felderítő holttestére, a gazfickók - szerencsétlenségükre - pont errefelé menekültek. A törzsfőnök felpattant az olajkirály mögé, és meg[[skalp]]olta: [[haj]]astul letépte a bőrt Grinley fejéről. A borzalmas sikolyra Busher Nicsa Inire lőtt, de a bátyját találta nyakon, majd a kínzócölöptől való félelmében [[Öngyilkosság|öngyilkos]] lett. Az indiánok a két navaho felderítőt két magas kőhalom alá temették, a gonosztevőket Nagyvillám parancsának megfelelően - ott hagyták a bozótosban: hogy a keselyűk végezzenek velük. (Sam Hawkins titokban eltemette Grinleyt és Bushert.)

 

{{cselekmény vége}}