„III. Piusz pápa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Enea Silvio
20. sor:
 
== Élete a szent hivatal előtt ==
[[1439]]. [[május 29.|május 29-én]] született [[Siena|Sienában]] ''Francesco Nanni Todeschini'' néven. A Piccolomini családnevet csak később vette fel. ''EneoEnea Silvio Piccolomini''nek, a későbbi [[II. Piusz pápa|II. Piusz pápának]] unokaöccse volt, ugyanis anyja, Laodamia EneoEnea Silviónak testvére volt. A gyermek Francesco életéről nem sok mindent tudunk, ugyanis családja lecsúszott nemesi rangban sínylődött. Első évei valóságos nyomorban teltek el. A változást mindenképpen nagybátyja trónra emelkedése jelentette [[1458]]-ban. A pápa maga mellé vette a gyermeket, és saját maga felügyelte Francesco neveltetését. Ekkor vehette fel a Piccolomini nevet és a család címerét is. [[Perugia|Perugiában]] jogot tanult, majd a kánoni jog doktoraként fejezte be tanulmányait alig két év alatt. II. Piusz alig várta, hogy a [[nepotizmus]] jótékony hatásait rázúdítsa unokaöccsére, így amint egyetemi végzettségre tett szert, azonnal ki is nevezte Siena [[érsek]]jének. [[1460]]. [[március 5.|március 5-én]] pedig a ''Sant'Eustachio-templom'' bíborosi rangját adta az alig huszonkét éves FrancesconakFrancescónak.
 
Gyors felemelkedésének ellenére képzett és talpraesett klerikus vált belőle, igaz a bíborosi kalap megszerzésekor még csak a papi felszentelésen sem esett át. Pius hamarosan követként küldte őt a [[Marche|Márkákba]], [[Ancona]] urához. A pápai követséget [[Marsico]] [[püspök]]e vezette, aki akkoriban elismert szónok és diplomata volt. A pápa valószínűleg tanítómesterként szánta őt unokaöccse számára, aki az anconai út során rengeteg tapasztalatot szerzett, és sikerekkel tért haza. A kúriában Pius ragaszkodott ahhoz, hogy Francesco megtanuljon [[német nyelv|németül]]. Emellett Francesco kardinális egyre jobban elmélyedt az egyház tanaiban és tudományaiban. Több krónika is úgy emlékezett meg róla, mint aki feddhetetlen erkölcsben él a kúria falai között, és ráadásul a nap minden percét imádságnak, vagy leginkább a tudományoknak szenteli. Mértéktartását egyik közeli barátja, ''Sigismondo de Conti'' így írja le: "Francesco étel és ital tekintetében is annyira visszafogott volt, hogy csak minden másnap engedett magához ételt és akkor is csak vacsora idején." Ennek ellenére több forrás is megemlékezik arról, hogy a szeplőtelen múltban azért akad egy-két törvénytelen gyermek is. Kétséget kizáróan ezt eddig még nem sikerült bizonyítani. <br />