„Dobfelszerelés” változatai közötti eltérés

A ''dobfelszerelés'' összetételét leginkább a zenei irányzat, a dobos elgondolása és nem utolsó sorbanutolsósorban a szállítási lehetőségek határozzák meg. Általában egy felszerelés öt dobot tartalmaz: a már említett lábdobot, ami a földön van, és a lábgép üti meg; az állványra helyezett [[pergődob]]ot ''(kisdobot)''; egy vagy két eltérő méretű ''felső tamot'', melyek a lábdobra vannak rögzítve; egy vagy két ''állótamot'', mely lábakon állhat vagy az egyik cintányér állványára szerelik. A cinkészlet általában tartalmaz lábcint, amelyet két kisebb egybefordított cintányér alkot, és egy pedállal összekötött állványon foglal helyet. A lábcint angol nyelvterületeken (és ezáltal a zenei életben és minden más nyelvterületen is) [[hi-hat]] (vagy ''hihat'') néven ismerik.

Az alap dobfelszerelés kiegészíthető a zenei, a játékstílusnak és nem utolsó sorbanutolsósorban a tudásnak megfelelően. Egy második lábdob beiktatása, vagy a duplázó használata leginkább a rockban és a metálban elterjedt. Nagyon gyakran több tamot vagy ''effektpergőt'' (többnyire kisebb, magasabbra hangolt [[pergődob]]ot) helyeznek el. [[Cintányér]]ok közül általában néhány beütővel és [[cintányér|kínaival]] egészítik ki a felszerelést, egy második kísérő használata leginkább a jazzben gyakori. A már említett kisebb ütőshangszerek közé sorolható a ''[[csörgődob]]'', a ''[[kolomp]]'', a ''béka'', de széleskörűen használják az ''elektromos ütőfelületeket'', amelyekkel lényegében bármilyen hang kiadható. A dobfelszerelés gyakorlatilag bármilyen ütőshangszerrel (percussion) kiegészíthető, így ''[[üstdob]]'', ''[[gong]]'', ''[[konga]]'' és ''[[bongó (hangszer)|bongó]]'' is szóba kerülhet.