Wikipédia

„Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Gyimhu (vitalap | szerkesztései)
22 038 szerkesztés
a Dupla sablonparaméter megszüntetése.
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
61. sor:
A határ meghúzására 1919. május 12-én, a Külügyminiszterek Tanácsa jóváhagyásával került sor.<ref name="história"/> Júliusban a [[Drávaköz]] és a [[Muravidék]] elcsatolásáról döntöttek. A délszláv kormány azonban további területek megszerzésére törekedett. A sajtóban több helyen megjelent, hogy Baranyát elcsatolják Magyarországtól, néhány nappal később azonban már csak annyit írtak, hogy a vármegye felét kapják meg a jugoszlávok.<ref>Szűts Emil, 49. oldal</ref>
 
[[1919]]. [[augusztus 25.|augusztus 25-én]] a békekonferencia legfelsőbb tanácsa kijelölte a végleges határokat, amely szerint [[Baranya vármegye]] területének csak egy kisebb részét kívánták elcsatolni [[Magyarország]]tól.<ref name="história"/><ref>Szűts Emil, 50. oldal</ref><ref name="história"/> A békekötés még nem történt meg, így a szerbek igyekezték kihasználni a munkások [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]]-rendszerrel való szembenállását, hogy újabb területeket szerezzenek. A bányászoknak gyűléseket szerveztek, hetente többször, több helyen, hogy agitáljanak a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz való csatlakozás mellett. [[Dobrovits Péter (festő)|Dobrovits Péter]] többször felszólalt ezeken a gyűléseken. Felhívta a figyelmet a [[fehérterror]]ra, a biztonságra és a tőkés kizsákmányolásra.<ref>Szűts Emil, 51. oldal</ref> A munkásoknak azonban nem tetszett, hogy elcsatolják Baranyát Magyarországtól, ezért kevesen jelentek meg a gyűléseken.<ref>Szűts Emil, 52. oldal</ref>
 
==== A magyar Tanácsköztársaság után ====
116. sor:
[[Augusztus 18.|Augusztus 18-án]] bádoki [[Soós Károly]] altábornagy, a déli végeken vezénylő tábornok tájékoztatót tartott Kaposvárott a budapesti tudósítóknak a bevonulással kapcsolatban. Ezután Soós és [[Kiszely Gyula]] kamarás, kormánybiztos a kaposvári Kossuth téren szemlét tartott a bevonuló hadseregen.<ref>Szűts Emil, 179. oldal</ref>
 
A Nagykövetek Konferenciája a szövetségesek budapesti főmegbízottait felhatalmazta arra, hogy ha kell, akár [[Párizs]] közreműködése nélkül is dönthetnek bizonyos kérdésekben. Hohler ennek alapján tárgyalt a délszláv királyság budapesti követével. Augusztus 17-én a Nagykövetek Konferenciája tiltakozó jegyzéket küldött [[Belgrád]]ba a kiürítés halogatása miatt. Gosset ezredes jelentése szerint ugyanis sem a katonai, sem a polgári hatóságok nem kaptak parancsot a kiürítéssel kapcsolatban. Ebből Hohler tudta, hogy előző nap a szerb követ félreinformálta őt, sőt az is valótlan volt, hogy a szerbek elismerték a magyar kormánybiztosokat. Ugyanakkor a vasúti jelzőberendezéseket, a gépeket leszerelték és elszállították. Augusztus 17-én 40 vagonból álló szerelvény indult el [[Eszék]] felé, amely a szerb iratokat, kaszárnya-berendezéseket és a tisztviselők magánbútorait vitte magával.<ref name="história"/><ref>Szűts Emil, 180. oldal</ref><ref name="história"/> Mindezek ellenére másnap sem történt semmi, Belgrád nem adott utasításokat a kiürítéssel kapcsolatban (feltehetően a hazai lakosság megnyugtatása miatt).<ref name="história"/> Đorđević ezredes (aznap nevezték ki katonai parancsnokká) úgy nyilatkozott Gosset ezredesnek, hogy fegyverrel fogja védeni a területet a magyarok ellen. Ezért Gosset, komolyan véve a szerb parancsnok kijelentését, 48 órával elhalasztotta a magyar bevonulási kísérletet. Ugyanakkor felszólította a szerb-horvát-szlovén kormányt, hogy tegyen eleget a kötelezettségeiknek és hagyják el a területet.<ref name="história"/><ref name="Sz181">Szűts Emil, 181. oldal</ref><ref name="história"/>
 
Ezen a napon [[Dobrovits Péter (festő)|Dobrovits Péter]] kihallgatáson vett részt Pašić miniszterelnöknél, aki felhívta a baranyai vezető figyelmét arra, hogy nem vállalhatják a fegyveres támogatást. Az elutasító válasz után, még aznap délután összeült a minisztertanács, amely a szakértők meghallgatása után úgy döntött, hogy eleget tesz a kötelezettség-vállalásának és 24-ig kivonja csapatait a megszállt területekről. A kiürítést azonnal megkezdik, amint erre a határ menti hatóságok megkapják a szükséges utasításokat.<ref name="Sz181"/>
184. sor:
A szerbek 1919 márciusában rendelték el a népszámlálást, amelyet tavasszal 176 településen végeztek el. 1920-ban Magyarországon népszámlálást tartottak, de mivel ez a terület nem volt az anyaország része, ezért itt nem végezték el ezt, azonban 1921 novemberében erre is lehetőség nyílt. Az összeírás az 1920. december 31-i, illetve az újévi állapotoknak megfelelően tartalmazta a népességet. A magyar népszámlálás adatait a Magyar Statisztikai Közlöny Új Sorozat 69. kötete (1923) tartalmazza. A két népszámlálás adatai:
 
Pécs {{szám|56120}} lakosából az 1919-es szerb népszámlálás szerint {{szám|14485}} volt délszláv, {{szám|17901}} magyar, {{szám|14549}} német.<ref>Szűts Emil, 44. oldal</ref>. Az 1920-as magyar népszámlálás szerint a városnak {{szám|47556}} lakosa volt, amelyből {{szám|40655}} fő volt magyar, 5034 német, 326 horvát és 45 szerb.<ref>Szűts Emil, 206. oldal</ref> Ez az eltérés egyértelműen mutatja a szerb annexiós törekvéseket. Az 1919-es népszámlálásba bizalmas utasítás után beleszámolták az itt tartózkodó szerb csapatok tagjait is.<ref name="Sz207"/>
 
== Jegyzetek ==
212. sor:
 
{{DEFAULTSORT:Baranya–bajai Szerb–Magyar Ko~ztarsasag}}
 
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai]]
[[Kategória:Jugoszlávia]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Baranya–bajai_Szerb–Magyar_Köztársaság”