„I. Frigyes dán király” változatai közötti eltérés

Frigyes [[I. Keresztély dán király|I. Keresztély]] dán, norvég és svéd király és Hohenzollern Dorottya ötödik, legfiatalabb gyermeke volt. Mikor apja meghalt, kiskorúként megválasztották [[Schleswig]] és [[Holstein]] hercegének és amikor elérte a nagykorúságot, a két hercegséget megosztotta [[János dán király|János]] bátyjával, aki a királyi címeket is örökölte.<ref>{{citation | publisher = Runeberg | language = Danish | url = http://runeberg.org/salmonsen/2/8/0865.html | contribution = Frederik I, Konge i Danmark og Norge | title = Salmonsens konversationsleksikon}}.</ref>.

1500-ban meggyőzte Jánost, hogy hódítsák meg a Dithmarscheni parasztköztársaságot. Jelentős sereget gyűjtöttek össze a hercegségekből és a kalmari unió országaiból, német zsoldosokat is felfogadtak. A hemmingstedti csatában azonban az ezerfős parasztmilícia ügyesen kihasználva a terepet és átvágva a töltéseket csúfos vereséget mért Frigyes és János seregére; a két hercegség lovagságának egyharmada esett el az elárasztott földeken.<ref>{{citation | publisher = Runeberg | url = http://runeberg.org/dbl/5/0285.html | contribution = Frederik I, 1471–1533 | title = Konge (Dansk biografisk Lexikon)}}.</ref>.

Mikor János király 1513-ban meghalt, [[Jütland|jütlandijütland]]i nemesek egy csoportja felajánlotta hogy támogatja Frigyes trónigényét unokaöccsével, [[II. Keresztély dán király|Keresztéllyel]] szemben, amit ő azonban visszautasított.<br />

II. Keresztély népszerű volt a parasztok és polgárok körében és 1524-25-ben több felkelés is kitört visszahozatala érdekében. Gotland kormányzója is fellázadt és 8000 fős parasztseregével ostrom alá vett egy [[Helsingborg|helsingborgihelsingborg]]i erődöt. A Johann Rantzau vezette királyi sereg [[Skåne tartomány|Skånébe]] vonult és a lundi csatában döntő vereséget mért a felkelőkre. A csata után sokan a város templomában kerestek menedéket, de Rantzau emberei legalább hatvanukat kivonszolták a templomból és a helyszínen lemészárolták őket.<br />

Frigyesnek döntő szerepe volt abban, hogy a lutheránus vallás békésen terjedt el Dániában. Bár koronázási esküjében megfogadta, hogy megoltalmazza a katolikus vallást, a gyakorlatban igyekezett a két egyház együttélését biztosítani. Elrendelte, hogy a katolikusok és lutheránusok felváltva használhatják a templomokat. Támogatta a Biblia dánra fordítását (egyes történészek kétségbe vonják, hogy ő maga tudott-e dánul). Mikor Hans Tausent eretnekséggel vádolták, Frigyes saját káplánjává nevezte ki, hogy megóvja a letartóztatástól. 1527-től kezdte elrendelni a kolostorok bezárását, de a szerzeteseknek kárpótlást adott.<ref name= Kronike>{{citation | language = Danish | title = Krønike om Gråbrødrenes Udjagelse}}.</ref><ref name= Kronike />. Egyensúlyozó politikájával elérte hogy uralkodása alatt ne fajuljon fegyveres konfliktusig a katolikusok és a reformált vallásúak szembenállása. Halála után azonban Frigyes fiát támogató lutheránus főurak összecsaptak a katolikus II. Keresztély uralmát visszaállítani kívánó nemesekkel.

Frigyes 1533. április 10-án halt meg gottorpi kastélyában hatvanegy éves korában és a schleswigi székesegyházban temették el.<ref>{{citation | language = Danish | place = DK | url = http://www.gravsted.dk/person.php?navn=frederik1 | title = Frederik 1 | publisher = Gravsted}}.</ref>.