„II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem” változatai közötti eltérés

a
hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
a (hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB)
 
==Ifjúsága==
[[I. Vszevolod kijevi nagyfejedelem|Vszevolod Jaroszlavics]] nagyfejedelem és felesége, Mária ([[IX. Kónsztantinosz bizánci császár]] leánya) legidősebb fiaként született 1053-ban.<ref name=europa>{{Európa uralkodói}} 244. oldal</ref>. Korán beletanult a hadakozásba, harcolt a [[kunok]] ellen, leverte a vjaticsok lázadását és 1076-ban a lengyelek szövetségeseként a csehek ellen vonult. Két hadjáratot is vezetett a Kijev birtokait támadó [[Polocki Fejedelemség|polocki]] fejedelem, [[II. Vszeszláv polocki fejedelem|Vszeszláv Brjacsiszlavics]] ellen. Rövid ideig [[Szmolenszk]] kormányzója volt, és 1078-ban részt vett unokatestvérei lázadásának letörésében, aminek során az akkori nagyfejedelem elesett és apja örökölte a Kijevi Rusz trónját.<ref name=vlagyimir>{{cite web | title = Краткая биография Владимира Мономаха | publisher = | url = http://www.monomah.vladimir.ru/article_3.htm | language = orosz | accessdate = 2011-08-09}}</ref>. Vlagyimir ekkor a [[Csernyihiv|Csernyigovi fejedelemséget]] kapta meg.<ref name=vlagyimir/>. 1080-ban visszaverte a kunokkal szövetséges [[úzok]] Csernyigov elleni támadását.
==Tevékenysége Szvjatopolk uralkodása idején==
1093-ban apja meghalt és Vlagyimir volt az egyik legesélyesebb utódjelölt, de a béke és az ország egysége megőrzése érdekében lemondott a kijevi trónról unokatestvére [[II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem|Szvjatopolk Izjaszlavics]] javára.<ref name=europa/>. A hagyományos örökösödési rend szerint Szvjatopolknak volt előnye vele szemben, mert ő a család idősebbik ágából származott.
 
Az uralkodóváltás körüli kavarodást kihasználva, 1094-ben a kunok betörtek az országba. A [[Sztugna]] folyónál az oroszok súlyos vereséget szenvedtek, menekülés közben Vlagyimir öccse, Rosztyiszláv a folyóba veszett. Vlagyimir hiába próbálta kimenteni, pedig közben maga is majdnem megfulladt. Ugyanebben az évben a korábbi nagyfejedelem fia, Oleg Szvjatoszlavics a kunokkal szövetkezve megostromolta és kiűzte Csernyigovból Vlagyimirt, aki [[Perejaszlav-Hmelnickij|Perejaszlavlban]] keresett menedéket.
 
1095-ben Vlagyimir békét kötött a kunokkal, ám az ezután gyanútlanul táborozó Itlar és Kitán vezéreket orvul megölette.
 
[[Fájl:Monomachos at Uvetichi.jpg|bélyegkép|bal|Az uveticsi egyezmény (Sz. V. Ivanov képe)]]
1096-ban Szvjatopolk nagyfejedelemmel együtt visszatért Csernyigovhoz és a menekülő Oleg Szjatoszlavicsot [[Sztarodub]] városában ostrom alá fogta; eközben Izjaszláv fiát [[Murom]] ellen küldte. Közben a kunok újra betörtek az országba két sereggel, a [[Dnyeper]] jobb és bal partján. Vlagyimir és a nagyfejedelem felhagyott az ostrommal és megfutamította Tugorkán vezér csapatát, de a másik feldúlta Kijev környékét majd visszatért a sztyeppre. Vlagyimir ezután egészen 1097 tavaszáig azzal volt elfoglalva, hogy az Oleg által elfoglalt keleti városokat, [[Rjazany|Rjazanyt]]t, Rosztovot, [[Szuzdal|Szuzdalt]]t hódította meg. Az orosz fejedelmek végül belátták, hogy az állandó kun veszély miatt nem engedhetik meg maguknak a testvérháborút és 1097-ben [[Ljubecs|Ljubecsben]]ben egyezséget kötöttek, amiben elosztották egymás között a fejedelemségeket és lehetővé tették azok örökölhetőségét (a korábbi rendszerben az aktuális nagyfejedelem osztotta szét a városokat fiai és közeli rokonai között). Az egyezség után kiújult a harc, ám ezúttal a nyugati országrészben, Volhínia, Tyerebovl és Peremisl között. A küzdelembe [[Kálmán magyar király]] is beavatkozott, de serege súlyos vereséget szenvedett a Vagra folyónál. Végül 1100-ban az uveticsi egyezmény vetett véget a belharcoknak.
 
1103-ban Vlagyimir kezdeményezésére az orosz fejedelmek a Dolobszki tónál szövetséget kötöttek a kunok ellen. Az ezután következő években több hadjáratban is vereséget mértek a nomádokra, amíg azok el nem vándoroltak a Rusz határainak közeléből.
Vlagyimir nagyfejedelemségének vége felé a [[Don|Donhoz]]hoz küldött sereget a kunok ellen, ahol azonban már nem találták őket.
==Nagyfejedelemsége==
[[Fájl:1000 Monomah.jpg|bélyegkép|160px|Vlagyimir Monomah az ''Oroszország ezer éve'' emlékművön Novgorodban]]
1113-ban meghalt Szvjatopolk nagyfejedelem és Kijevben népfelkelés tört ki az adószedők ellen. Bár az egyezmények szerint a jogos örökös Szvjatopolk legidősebb fia, Jaroszláv lett volna, a megrettent bojárok a tapasztalt hadvezért, Vlagyimirt hívták meg a trónra. Vlagyimir elfojtotta a lázadást, de egyúttal enyhítette a szegény néprétegek helyzetét. Új törvényeivel szabályozta az uzsorakamatot, a rabszolgasorba vetés körülményeit és könnyített a szolgák és adósok helyzetén.
 
Vlagyimir Monomah uralkodása idején a Kijevi Rusz utolsó olyan korszakát élte, amikor még erősödni tudott. Az ország belső stabilitását biztosította nagyfejedelem kun háborúkban szerzett presztízse és az, hogy közvetlenül vagy fiain keresztül az óorosz állam területeinek háromnegyedét uralta.
 
1117-ben Vlagyimir [[Novgorod|Novgorodból]]ból a Kijev melletti [[Belgorod Kijevszkij|Belgorodba]] helyezte át legidősebb fiát, [[I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem|Msztyiszlávot]]. Az akkor Volhíniát kormányzó Jaroszláv Szvjatopolcsics ebben egy összeesküvés kezdetét látta, amellyel meg akarják őt fosztani trónörökösi helyzetétől és fellázadt. Vlagyimir kiűzte őt birtokairól, Jaroszláv pedig hiába keresett segítséget Magyarországon és Lengyelországban. Volhíniát Vlagyimir fia, Roman kapta meg. 1119-ben a nagyfejedelem [[Minszk|Minszket]]et csatolta fegyveres erővel a birtokaihoz.
 
1116—1117-ben Monomah támogatásával Nyesztor szerzetes újabb verzióját írta meg az orosz őskrónikának, az [[Elmúlt idők krónikája|Elmúlt idők krónikájának]]; ma is ezt a változatot ismerjük.
 
==A bizánci háború==
1114-ben a kijevi udvarban megjelent egy bizánci trónkövetelő, az ún. Ál-Diogenész, aki [[IV. Rómanosz bizánci császár]] fiának adta ki magát. Vlagyimir politikai okokból pártolni kezdte, sőt még a lányát, Mariját is feleségül adta hozzá. 1116-ban jelentős erőkkel [[Bizánci Birodalom|Bizánc]] ellen vonultak (ez volt az utolsó háború a két állam között). A kijeviek és kunok által támogatott Ál-Diogenész több Duna-menti várost is elfoglalt, ám [[Szilisztra|Dorosztolban]] [[I. Alexiosz bizánci császár|Alexiosz császár]] orgyilkosai megölték. Monomah ekkor a trónkövetelő fiát próbálta a bizánci trónra ültetni, de mire újabb serege a Dunához ért, a görögök visszafoglalták a városokat. Ostrom alá vették ugyan Dorosztolt, de végül sikertelenül kellett visszafordulniuk. Csak 1123-ban kötöttek békét, aminek megpecsételéseképpen a bizánci társcsászár és trónörökös Alexiosz Komnénosz feleségül vette Vlagyimir unokáját.
 
Vlagyimir Mohomah 1125. május 19-én halt meg 71 éves korában. Az ő uralma bizonyult az orosz történelem utolsó szakaszának, amelyben Kijev volt a központja a feudális orosz világnak<ref name=europa/>: a fejedelmi testvérviszályok időleges megszüntetésével rövid időre visszaadta a [[Kijevi Rusz]] hanyatló erejét, biztosítani tudta a [[Kijev]]től távol eső területeken is befolyását, és mozgósítani az egész országot a sztyepp felől érkező támadásokkal szemben. Ő alapította a Kljazma folyó mentén [[Vlagyimir]] városát, amely a [[12. század]]ban [[Kijev]] helyett a fejedelmi székhely lett. Vlagyimir maga is kiváló író volt: a részfejedelmekhez írt ''"Intelme"'' a legkorábbi óorosz nyelvű világi emlék. Ebben megrajzolja az ideális fejedelem képmását<ref name=europa/>: leírta azt a 83 hadjáratot, amelyekben részt vett, feljegyezte államférfiúi tevékenységének fő eseményeit.<ref name=vlagyimir/>
==Családja==
[[Kép:Ivan Bilibin 118.gif|220px|jobbra|bélyegkép|II. Vlagyimir ([[Ivan Jakovlevics Bilibin]] festménye, [[1926]])]]
Vlagyimir háromszor házasodott. Gyermekei születési sorrendjét nem mindig lehet egyértelműen meghatározni, de általánosságban akik első házasságából származtak azok szláv, a másodikból jövők pedig görög neveket kaptak.
 
1074-ben feleségül vette Wessexi Gythát, [[II. Harold angol király]] lányát. Gyermekeik:
*Marija (†1146/1147), feleségül ment az Ál-Diogenészhez
*Jevdokija
*[[Eufémia magyar királyné|Jevfimija]] (†1139), feleségül ment [[Kálmán magyar király|Kálmán magyar királyhoz]]hoz
*Agafija
*[[Jurij kijevi nagyfejedelem|Jurij Dolgorukij]] (1091—1157), kijevi nagyfejedelem
296 042

szerkesztés