„I–16” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Szám és névelő egyeztetése, lásd: WP:BÜ AWB
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
18. sor:
|háromnézeti rajz aláírása = az I–16 háromnézeti rajza
}}
A '''I–16''' egy korszakalkotó konstrukciójú [[Szovjetunió|szovjet]] [[vadászrepülőgép]]. Ez volt a világ első huzalmerevítés nélküli egyfedelű (monoplán) vadászgépe behúzható [[Futómű (repülőgép)|futóművel]]. Az I–16 vadászgépet az [[1930-as évek]] közepén állították hadrendbe és a [[Szovjet Légierő]] gerincét képezte a [[második világháború]] kezdetén. A kisméretű vadászgép, melynek beceneve ''Isak'' (szamár) volt a szovjet pilótáknál, kiválóan teljesített a [[második kínai–japán háború]]ban,<ref name="Liss 1966, p. 10">Liss 1966, p. 10.</ref>, a [[halhin-goli csata|Halhin-goli csatában]]<ref name="Liss 1966, p. 10"/> és a [[spanyol polgárháború]]ban,<ref>Abanshin and Gut 1994, p. 38.</ref><ref>Léonard 1981, pp. 18–22.</ref>, ahol a nacionalisták a ''Rata'' (patkány), a köztársaságiak ''Mosca'' (légy) nevet adták a gépnek. Az I–16 finn beceneve ''Siipiorava'' (repülő mókus) volt.
 
==Tervezés és fejlesztés==
44. sor:
A géppuskákat egy kábel meghúzásával lehetett működésbe hozni, és az ehhez szükséges erő, figyelembe véve a könnyű kormányokat is nehézzé tette a pontos célzást. A földön álló repülőgép meredek szöghelyzete könnyűvé tette az I–16 kezelését füves repülőtereken, mert a gép hacsak nem süllyedtek el a sárban első kerekei, nem volt hajlamos orra bukni.
 
A pilóta kilátása a kabinból azonban rossz volt,<ref name="Jackson p. 148">Jackson 2003 p. 148.</ref>, a kabintető hajlamos volt beszennyeződni motorolajjal és a kabintető mozgatható része a hirtelen manőverek közben időnként ki-be csapódott, emiatt a legtöbb pilóta nyitott állapotban rögzítette. Az I–16-tal nehéz volt repülni. A törzs első része a motorral együtt túlságosan közel volt a tömegközépponthoz, a pilótafülke pedig túlságosan hátul volt. A repülőgép hosszanti stabilitása elégtelen volt, képtelenség volt a gépet repülni elengedett kormánnyal.<ref name="Jackson p. 147">Jackson 2003 p. 147.</ref>.
 
[[Kép:Polikarpov I-16-Mosca.jpg|thumb|right|I–16 spanyol köztársasági színekben "Popeye" emblémával]]
=== A spanyol polgárháborúban ===
1936-ban a spanyol polgárháború kitörésekor a köztársasági erők vadászrepülőgépekért könyörögtek. Miután a spanyol kormány aranyban kifizette az árát [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] hozzájárult 475<ref name="Gunston p. 85">Gunston 2003 p. 85.</ref> I–16 tip 5 és tip 6 leszállításához. Az első I–16 gépek 1936 novemberében jelentek meg a spanyol égbolton.<ref name="Maslov p.25">Maslov 2010 p. 25.</ref>. A Polikarpov-monoplánok a tűzkeresztségen 1936. november 13-án estek át, amikor 12 I–16 megtámadott egy nacionalista bombázó csoportot [[Madrid]]ban. A szovjet pilóták négy légigyőzelmet arattak. Két német [[He 51]] pilótája is elesett. De a szovjet repülőknek veszteségei is voltak, a csoport parancsnoka összeütközött egy ellenséges repülőgéppel és egy másik I–16 pilóta leszálláskor törte össze gépét .<ref name="Maslov p.26">Maslov 2010, p. 26.</ref>. A Polikarpovok azonnal megszerezték a légifölényt a He 51, [[Ar 68]] és [[Fiat CR.32]] kétfedelű gépek felett és nem akadt ellenfelük, míg meg nem jelentek a vadonatúj [[Bf 109]] vadászgépek. Ezek megjelenése és a nacionalista erők vadászgépeinek számbeli fölénye volt elsődleges oka az I–15 és I–16 típusok nagy veszteségeinek 1937. folyamán.<ref name="Maslov p.30">Maslov 2010 p. 30.</ref>. Több repülésügyi publikáció az új szovjet vadászgépet "Boeingnak" hívta, mivel helytelenül feltételezte, hogy az a [[Boeing P–26]] konstrukcióján alapult.
 
A bevetési tapasztalatok szerint az I–16-nak voltak gyenge pontjai. Néhány gép a szárnyszerkezet törése miatt zuhant le, ezután gyorsan megerősítették a gyenge részt. A nehézgéppuskák lövedékei néha átütötték a háttámla páncéllemezét és az üzemanyagtartály is esetenként kigyulladt, annak ellenére hogy tűzbiztosnak készült. A forró spanyol éghajlat miatt meg kellett növelni az olajhűtő felületét, és a szálló por miatt csökkent a motorok élettartama. Bár néhány gép 400 órát repült, az átlagos I–16 élettartama 87 nap volt, melynek egyhatodát karbantartásra fordították. A legnagyobb hiányossága azonban az volt, hogy a két 7,62&nbsp;mm-es géppuska túlságosan gyenge fegyverzetnek bizonyult. A tip 6 változatot sürgősen felszerelték a törzs alatt egy harmadik SKASZ géppuskával. A négy géppuskás tip 10 gép beceneve pedig "Super Mosca" vagy egyszerűen "Super" lett.
 
Összesen 276 darab I–16 gépet szállítottak Spanyolországnak 1936–1938 között. 1939. április 1-jén, amikor végetért a polgárháború, a Raták vesztesége Spanyolországban a következőképpen alakult: 112 légiharcban semmisült meg, egyet légvédelmi tüzérség lőtt le, 11 a földön semmisült meg, egy kényszerleszállás közben és 62 baleset következtében veszett el.<ref name="Maslov p.32">Maslov 2010 p. 32.</ref>.
 
=== Távol-Kelet ===
58. sor:
[[Kínai Köztársaság|Kínának]] egy 250 darab '''I–16 tip 10''' repülőgépből álló sorozatot szállítottak. Ezt a gépet két további 7,62&nbsp;mm SKASZ géppuskával szerelték fel, valamint erősebb páncélt kapott a pilóta háta mögé és egy kissé továbbfejlesztett 560&nbsp;kW (750&nbsp;LE) M–25 típusú motort. 1939-ben ezek a gépek vették fel a harcot a Japán Császári Hadsereg légierejének merev futóműves [[Nakajima Ki–27]] ''Nate'' és a Japán Császári haditengerészet Légi szolgálatának [[Mitsubishi A5M]] ''Claude'' gépeivel. További nagyszabású légi hadműveletre került sor a Szovjetunió és Japán között a [[Halhin-goli csata|halhin-goli csatában]]. A következő évben a japán flottát felszerelték a híres [[A6M Zero]] vadászgépekkel, ezek már kemény diónak bizonyultak az I–16 számára.
 
További erőfeszítéseket tettek a repülőgép tűzerejének növelésére a 20&nbsp;mm-es [[SVAK]] gépágyúk bevezetésével, ezzel az I–16 az akkori idők legerősebb fegyverzetű vadászgépe lett,<ref name="Price 1975, p. 78">Price 1975, p. 78.</ref>, három másodperc alatt több mint 6 kg össztömegű lövedéket volt képes kilőni. A pilótáknak tetszett az eredmény, de a gépágyúkból kevés volt és csak kevés '''I–16 tip 12''', '''17''', '''27''' és '''28''' készült.<ref name="Price 1975, p. 78"/>. A gépágyú beépítése csökkentette a repülőgép fordulékonyságát is, a 360°-os teljes kör megtételéhez a tip 5 15 másodperces értékéhez képest 18 másodpercre lett szükség. A '''tip 24''' változatnál a farokcsúszót kerékre cserélték és a sokkal nagyobb teljesítményű, 670&nbsp;kW-os (900&nbsp;LE) [[Svecov M–63]] motorral szerelték fel. A '''tip 29''' gépnél két SKASZ géppuskát egyetlen 12,7&nbsp;mm-es [[UBSZ|Berezin UBSZ]]-re cserélték. A tip 18, 24, 27, 28 és 29 variánsokra [[RSZ–82]] nem irányított rakétákat lehetett szerelni.
 
Egy 1939-es állami tanulmány úgy ítélte, hogy az I–16 teljesítmény növelésének lehetőségei kimerültek. A gép fejlesztése során páncélzatot, rádiót, akkumulátorokat és féklapokat kapott, ezek annyira hátrahelyezték a tömegközéppontot, hogy a repülőgépet csak a botkormány jelentős erővel való előrenyomásával lehetett vízszintes helyzetben tartani, egyidejűleg hajlamos lett irányíthatatlan zuhanásba esni. A féklapoknak a leszálláskor való kinyitása vagy visszahúzása drámaian megváltoztatta a repülési tulajdonságokat. A pontos célzás igen nehézzé vált.
64. sor:
=== Szovjetunió ===
[[Fájl:Khalkhin Gol Soviet pilots august 1939.jpg|thumb|A szovjet légierő pilótái Halhin-golnál a fronton 1939 augusztusában I–16 vadászgépük előtt]]
A pilóták a repülőgépet ''Isak''nak becézték (szamár, csacsi), mivel hasonlóan hangzott, mint az I–16 kiejtése oroszul (I-sesztnadcaty). Amikor 1941. június 22-én a nagy honvédő háború kitört, a szovjet légierő rendelkezésére 4226 repülőgép, ebből 1635 I–16 állt mindenféle változatban. Ezek a gépek 57 vadászrepülő ezredbe voltak osztva a határhoz közeli repülőtereken.<ref name="Maslov p.68">Maslov 2010 p. 68.</ref>. A [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]] 2. légiflottája támadásának főiránya (a [[Wehrmacht]] középső hadseregcsoportja támogatásának keretei között) a szovjet nyugati különleges katonai övezet ellen irányult, mely akkor 361 (más források szerint 424) I–16-tal rendelkezett.<ref name="Maslov pp.68-69">Maslov 2010 pp. 68-69.</ref>. A támadás első fázisában az I–16 bázisai voltak a német repülőgépek fő célpontjai és az 1941. június 21-én szolgálatban álló 1635 Polikarpov monoplánból 48 órás harc után csak 937 maradt.<ref name="Maslov p.69">Maslov 2010 p. 69.</ref>. Június 30-ra számuk 873-ra apadt, beleértve azt a 99 darabot is, mely javításra szorult.<ref name="Maslov p.72">Maslov 2010 p. 72.</ref>. Hogy lefékezzék a Luftwaffe légitámadásait, több I–16 pilóta a "faltörő kos" (oroszul "taran)" taktikát választotta és életüket feláldozva nekivezették repülőgépeiket a német gépeknek.<ref name="Maslov p.72">Maslov 2010 p. 72.</ref>
 
AZ I–16 fő ellenfele a német [[Messerschmitt Bf 109]] vadászgép volt.<ref name="Drabkin p.142">Drabkin 2007 p. 142.</ref>. Az I–16 egy kicsit jobban irányítható volt, mint a korai Bf 109, és fordulóban egyenlő feltételekkel tudott harcolni a Bf 109 "Emillel". A gyakorlott szovjet pilóták előnyt tudtak kovácsolni a Polikarpov kiváló vízszintes mozgékonyságából és annyira szerették, hogy vonakodtak átülni jóval modernebb vadászgépekre. A német repülőgép azonban felülmúlta szovjet ellenfelét a csúcsmagasságával, emelkedési sebességével, gyorsulásával, és legfőképpen a vízszintes és zuhanó sebességével, melyet jobb aerodinamikai kialakításával és erősebb motorjával értek el. Az I–16 fő verziói legfeljebb 450–470 km/h sebességet értek el, míg a Bf 109E sebessége 560–570 km/h volt, a Bf 109F-é pedig 600 km/h. A fölényes sebesség alapvető volt közelharcban, így a német pilóták tudtak kezdeményezni és dönthettek, hogy felülről és hátulról támadják ellenfelüket, majd magasságot gyűjtsenek egy esetleges második támadáshoz. Ezalatt a Polikarpov gépek legfeljebb védelmi kört tudtak alkotni vagy elmenekülni, kihasználva vízszintes mozgékonyságukat.<ref name="Drabkin p.142">Drabkin 2007 p. 142.</ref>. Az I–16 fegyverzete is gyengébb volt. Az "Emil" két szárnyba épített 20 mm-es [[MG FF]] gépágyúval és két, légcsavarkörön át lövő 7,92 mm-es [[MG–17]] géppuskával volt felszerelve, melyekből egy másodperc alatt 2,37 kg össztömegű lövedéket tudott kilőni. A legelterjedtebb I–16 változat ugyanakkor két szinkronizált és két, szárnyba épített 7,62 mm-es SKASZ géppuskával rendelkezett, melyeket csak 1,43 kg össztömegű lövedék hagyhatta el egy másodperc alatt .<ref name="Drabkin pp.142-143">Drabkin 2007 pp. 142-143.</ref>.<ref name="Drabkin pp.142-143"/> Ezen felül a Messerschmitt lőszerkészlete géppuskánként 1000 lőszer, a gépágyúké 60 lőszer volt, míg a Polikarpovba mindössze géppuskánként 450 töltényt lehetett tölteni.<ref name="Drabkin p.143">Drabkin 2007 p. 143.</ref>.
 
Az I–16 motorja sokkal hosszabb élettartamú volt, mint a Bf 109 vízhűtéses motorja. Az összes legyártott I–16 mintegy fele még szolgálatban volt, amikor 1943-ban leselejtezték.
72. sor:
Speciálisan átalakított I–16 repülőgépeket használtak [[Parazita repülőgép|parazitaként]] [[TB–3|Tupoljev TB–3]] anyarepülőgéppel a [[Zveno]] program kísérleteiben.
 
A Luftwaffe zsákmányolt néhány I–16 és UTI–4 kétüléses gyakorló repülőgépet és kipróbálta azokat.<ref>Thomas 2004, p. 80.</ref>. A japánok és a románok<ref>Stapfer 1996, p. 46.</ref> szintén próbáknak vetették alá a zsákmányolt I–16-osokat.
 
A finn légierő néhány más szovjet repülőgéppel együtt elfogott hat I–16 és egy I–16UTI-t is. Két vadászgépen és a gyakorlón repülési próbákat végeztek.<ref>Perttula, Pentti. [http://www.saunalahti.fi/~ambush/faf/fafincolor.html "FAF in Color."] ''saunalahti.fi''. Retrieved: 6 September 2009.</ref>.
 
==Változatok==
135. sor:
::* Mongol hadsereg. Egyetlen I–16 volt használatban gyakorlógépként.
:{{Lengyelország}}
::* Lengyel légierő. Egyetlen I–16 ''(1 Pulk Lotnictwa Myśliwskiego)'' és két UTI–4 repülőgép ''(15 Samodzielny Zapasowy Pulk Lotniczy'' és a ''Techniczna Szkola Lotnicza)''.<ref>Stapfer 1996, p. 50.</ref>.
:{{Zászló|Tajvan}} [[Kínai Köztársaság]]
::* Kínai Nemzeti Légiflotta
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/I–16