Wikipédia

„Luigi Dallapiccola” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
45. sor:
Az [[1930-as évek]]ben további díjakat kapott – nemzetközi versenyeken – ''Partita pour orchestre'' című munkájával. [[1938]]-ban feleségül vette ''Laura Coen Luzzattó''t, aki gyorsan nélkülözhetetlenné vált Dallapiccola nyelvi fejlődése szempontjából.
 
[[1936]]-ban fejezte be [[Michelangelo Buonarroti|Michelangelo]]-kórusainak harmadik sorozatát, és a ''Tre laudi'' kezdetű az első olyan műve, melyben a [[dodekafónia|tizenkét fokú hangsor]] minden hangját felhasználta. Továbbra is fontos kapcsolatokra törekedett nemzetközileg ismert személyiségekkel; elutazott [[Prága|Prágába]], Bécsbe, [[Párizs]]ba, Firenzében megismerkedett [[Alban Berg]]gel, Párizsban [[Darius Milhaud]]-val és [[Francis Poulenc]]-kel; megszerezte [[Antoine de Saint-Exupéry]] hozzájárulását, hogy regénye alapján megírhassa a ''Volo di notte'' (Éjszakai repülés) [[librettó]]ját. [[Claudio Monteverdi|Monteverdi]] [[Odüsszeusz hazatérése]] című operájának átírásával (''Ritorno di Ulisse in patria'') fordult Dallapiccola első ízben [[Homérosz]] mitikus alakja felé: szándéka az volt, hogy Monteverdi [[Odüsszeusz]]át a kortárs zenés színpadra adaptálja, zenetudományi igényesség nélküli kiadásban. Ez a kiadvány volt a kezdete a [[Milánó|milánóimilánó]]i ''Edizioni Suvini Zerboni'' kiadóházzal való együttműködésének, amely aztán élete végéig tartott.
 
Dallapiccola első tapasztalatai [[Benito Mussolini|Mussolini]] [[fasizmus|fasiszta]] rendszerében, egész életére áthatották szemléletét és művészetét. Eleinte támogatta Mussolinit, hitt a propagandának, de az 1930-as években szenvedélyesen átalakultak politikai nézetei, az [[abesszíniai háború]] elleni tiltakozása és Olaszországnak a [[spanyol polgárháború]]ba való bekapcsolódása miatti protestálása következtében. Mussolininek [[Adolf Hitler|Hitler]] faji nézeteivel való szimpatizálása – amely félelmet keltett Dallapiccola zsidó feleségében is – csak megkeményítette álláspontját. A ''Canti di prigionia'' és az ''Il prigioniero'' a tükröződései szenvedéllyel teli aggodalmának és tiltakozásának.
74. sor:
Dallapiccolát [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]] muzsikája inspirálta, hogy komolyan elkezdje a komponálást, és [[Claude Debussy]]é, hogy abbahagyja. Amikor az [[ausztria]]i száműzetésben hallotta a [[Bolygó Hollandi]]t, a fiatalember ráébredt, hogy a zeneszerzés az élethivatása, amikor azonban tizenhét évesen először hallotta Debbussyt, három évre leállt, időt adva ennek a fontos hatásnak az elmélyülésre. [[Ferruccio Benvenuto Busoni|Ferruccio Busoni]] neoklasszikus műveinek lenyomata érződik későbbi művein, de a legnagyobb befolyással a ''[[Expresszionizmus (zene)|második bécsi iskola]]'' eszméi, elsősorban [[Alban Berg]] és [[Anton Webern]] zenéje voltak rá, amivel az [[1930-as évek]]ben találkozott. Az [[1920-as évek]]ben keletkezett műveit (amikor még a fasizmus híve volt) visszavonta azzal, hogy soha nem szabad őket előadni, de azért léteznek, és ellenőrzött körülmények között tanulmányozhatóak.
 
Műveiben széles körben alkalmazza a tizenkét fokú hangrendszert és a szeriális technikát, amelyet bálványai fejlesztettek ki; valójában ő volt az első olasz zeneszerző, aki e módszer szerint komponált. Tovább is fejlesztette a szeriális technikát,<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/Serialism Bővebben az angol Wikipédián.] Hozzáférés: 2014-01-16</ref>, hogy líraibb, [[hangnem|tonális]] stílust alakítson ki. Az 1930-as évek során stílusa a [[diatonikus hangsor|diatonikustól]], a [[kromatikus hangsor|kromatika]] fellángolásain át, a tudatos szeriális szerkesztésig fejlődött. A tizenkét fokú sorozatok melodikus alkalmazásától eljutott a tisztán szeriális strukturálásig. A szerializmus elfogadása mellett azonban soha nem hagyott fel a dallamossággal, aminek pedig a második bécsi iskola sok becsmérlője szerint nem lenne helye a dodekafón zenében. Mussolini rendszeréből való kiábrándulása változást hozott a stílusában is: az abesszíniai hadjárat után úgy gondolta, hogy zenéje soha többé nem lesz olyan világos és gondtalan, mint volt. Bár vannak későbbi kivételek is, a ''Piccolo concerto per Muriel Couvreux''<ref>Párizsi barátja hétéves kislányának dedikálva. Bővebben: [http://www.naxos.com/reviews/reviewslist.asp?catalogueid=C5045&languageid=EN CD-ismertető a ''Naxos''-on]</ref> ennek különösen jó példája.
 
[[File:Via romana, targa a luigi dallapiccola.JPG|thumb|250 px|Emléktábla Dallapiccola egykori otthonának falán]]
92. sor:
*''Il ritorno d'Ulisse in patria'' (Odüsszeusz hazatérése, 1942), [[Claudio Monteverdi]] operájának átírása és adaptációja
*''Il prigioniero'' (A fogoly) opera prológussal, egy felvonásban, ''Auguste de Villiers de l'Isle-Adam''<ref>Francia író, drámaíró (1838-1889)</ref> műve alapján. [[Radiotelevisione Italiana|RAI]]-bemutató: [[1949]]. [[december 4.]], színpadi bemutató: [[1950]]. [[május 20.]], Firenze
* ''Job'', ([[Jób]], ''sacra rappresentazione'',<ref>[[Középkor]]i eredetű, szertartásszerű előadás.</ref>, a zeneszerző szövegére [[Jób könyve]] alapján, 1950), szólistákra, narrátorra, kórusra és zenekarra
*''Ulisse'' (Odüsszeusz, 1959-1968), opera prológussal, két felvonásban, [[Homérosz]] műve nyomán. Bemutató (''Odysseus'' címen, [[német nyelv]]ű librettóval): [[1968]]. [[szeptember 29.]], [[Berlin]]. Olaszországi bemutató: Milánó, [[1969]]
 
107. sor:
*''Goethe-Lieder'' ([[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]]-dalok, 1953), szopránra és három [[klarinét]]ra
*''Cinque canti'' (Öt dal, 1956), baritonra és hangszerekre
*''Sicut Umbra'' (Mint az árnyék… [[Juan Ramón Jiménez]] verseire,<ref>Dallapiccola a spanyol költő ''Piedra y cielo'' című kötetéből választotta a verseket: „El olivido”, „El recuerdo” és „Epitafio ideal de un marinero”.</ref>, 1969-70), [[mezzoszoprán]]ra és 12 hangszerre.<ref>A tizenkét fokú kompozíció kitűnő előadásban hallgatható meg a [https://www.youtube.com/watch?v=LgU9XD69xkI YouTube-on]. Hozzáférés: 2013-01-20.</ref>. Bemutató: [[1970]]. [[október 30.]], [[Washington (főváros)|Washington]]
*''Commiato'' (Búcsúvétel, 1972), szopránra és 15 hangszerre. Bemutató: [[1972]]. [[október 15.]], [[Stájerország|Stájer]] Zenei Fesztivál, [[Murau]], [[Ausztria]]
 
134. sor:
* ''Canti di prigionia'' (Börtön-énekek, 1938-1941), vegyes karra, hangszeres kísérettel. Az első teljes előadás: [[1941]]. [[december 11.]], Róma
* ''Canti di liberazione'' (A szabadulás dalai, 1951-1955), kórusra és zenekarra. Bemutató: [[1955]]. [[október 28.]], [[Köln]]
* ''Requiescant'' (Requiescant,<ref>Requiescant in pace: Nyugodjék békében.</ref>, 1957-1958), gyermekkarra és zenekarra, [[Oscar Wilde]] és [[James Joyce]] szövegei alapján. Bemutató: [[1959]]. [[november 17.]], [[Hamburg]]
* ''Tempus destruendi - Tempus aedificandi'' (Tempus destruendi - Tempus aedificandi,<ref>A rombolás ideje - Az újjáépítés ideje. Középkori szövegek alapján, amelyek a [[jeruzsálemi templom]] lerombolásáról és újjáépítéséről szólnak.</ref>, 1970-1971), vegyes karra, kíséret nélkül
 
;[[Kamarazene|Kamaraművek]]
246. sor:
|1964||''Parole di San Paolo'', mezzoszopránra és 11 hangszerre ''[[Pál első levele a korinthosziakhoz|Szent Pál korinthosziakhoz írt 1. levele]] alapján''||Vokális muzsika (hangszeres)||08:00
|-
|1968||''Ulisse'', opera prológussal, két felvonásban (a szerző szövegkönyvére [[Homérosz]] [[Odüsszeia|Odüsszeiája]] alapján)||Opera||120:00
|-
|1970||''Sicut Umbra'' mezzoszopránra és 12 hangszerre ([[Juan Ramón Jiménez]] verseire).||Vokális muzsika (hangszeres)||10:00
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Luigi_Dallapiccola”