„Mercia” változatai közötti eltérés

'''Mercia''' vagy a '''Merciai Királyság''' ([[Óangolóangol nyelv|óangol nyelven]]en ''Miercna rīce'') egyike volt a [[Heptarchia|hét angolszász királyságnak]]. Neve az angolszász ''mierce'' vagy ''myrce'' kifejezésből ered, ami határvidéki népet jelent.

A királyság központját a [[Trent]] és mellékfolyóinak völgye képezte, az a régió amelyet ma Midlandsnak neveznek.<ref>Roach & Hartman, eds. (1997) ''English Pronouncing Dictionary'', 15th edition. (Cambridge University Press). p. 316; see also J.C. Wells, ''Longman Pronunciation Dictionary'' and Upton et al., ''Oxford Dictionary of Pronunciation for Current English''.</ref>. Az ország fővárosa [[Tamworth]] volt a mai [[Staffordshire]] megyében; miután [[Creoda merciai király|Creoda]] 584-ben erődöt épített, itt volt a merciai királyok székhelye.

I. sz. 600 és 900 között [[Northumbria]] kivételével Mercia meghódította vagy vazallusává tette a többi angolszász királyságot ([[Kelet-Angliai Királyság|Kelet-Angliát]], [[Essexi Királyság|Essexet]], [[Kenti Királyság|Kentet]], [[Sussexi Királyság|Sussexet]] és [[Wessex|Wessexet]]et). Fénykorát [[Offa merciai király|Offa]] uralkodása alatt élte, aki 250 km-es [[Offa sánca|sánccal]] választotta el egymástól Angliát és Walest. Offa halála után a wessexiek fellázadtak és kivívták függetlenségüket és egész Dél-Angliát uralmuk alá hajtották.

A 9. század végén a dán [[Vikingek|vikingek]] elfoglalták Britannia keleti részét és létrehozták a [[Danelaw]]-t, amely Mercia keleti felét is magába foglalta. Az utolsó független merciai király, [[II. Ceolwulf merciai király|II. Ceolwulf]] 879-ben halt meg; ezután Wessex vazallusa lett, míg 918-ban [[I. Eduárd wessexi király|I. Edward]] maradék függetlenségét is megszüntette.

A Merciai Királyság kialakulása kevésbé ismert mint a többi angolszász államé: Northumbriáé, Kenté vagy Wessexé. A többi királysághoz képest később alakított ki szilárd politikai struktúrát és vette fel a kereszténységet.<ref name="Cambridge466">Fouracre, Paul ed. ''The New Cambridge Medieval History v.I'', Cambridge (2005) pg. 466</ref>. A régészeti leletek tanúsága szerint az angolok a 6. században kezdtek letelepedni a Temzétől északra és a királyság nevének jelentése alapján a szászok és kelták közötti határvidék népessége alapította az államot (egy másik magyarázat szerint a Trent-völgyi szászok és Northumbria közötti határ volt a királyság bölcsője).

A korai királyság határai nem ismertek, de a korabeli adófizetési jegyzékeken szerepel egy "legelső merciaiak" nevű csoport, amely a mai Dél-[[Derbyshire]], [[Leicestershire]], [[Nottinghamshire]], [[Staffordshire]] és Észak-[[Warwickshire]] területén lakott.<ref>Brooks, Nicholas ''Anglo-Saxon myths: state and church, 400–1066''</ref><ref>Hill, D. ''Atlas of Anglo-Saxon England'', Oxford (1981), map 136</ref><ref>Hooke, Della ''Anglo-Saxon Territorial Organisation: The Western Margins of Mercia'', University of Birmingham, Dept. of Geography, Occasional Paper 22 (1986) pp.1–45</ref>.

Az első merciai uralkodó, akit névről ismerünk [[Creoda of Mercia|Creoda]], aki Icel dédunokája volt. 584 körül lett az ország feje és ő építette Tamworthban azt az erődöt, amely aztán utódainak is székhelyül szolgált. Utóda fia, Pybba lett 593-ban, akit 606-ban Cearl, Creoda rokona követett. 615-ben Cearl lánya, Cwenburga feleségül ment Northumbria (akkor még Deira) királyához, [[Eadwine northumbriai király|Eadwine]]-hez.

Ezután [[Penda merciai király|Penda]] következett a trónon, aki 626 (vagy 633) és 655 között uralkodott. Vele kapcsolatos információink [[Beda Venerabilis|Beda Venerabilistől]]től származnak, aki eléggé ellenséges vele, lévén pogány volt és Beda országának, Northumbriának riválisa. Azt a krónikás is elismeri, hogy Penda beengedte országába a [[Lindisfarne|Lindisfarnéből]] jövő keresztény misszionáriusokat és nem tiltotta meg nekik a térítést. Penda volt az aki legyőzte és megölte a magát angolszász nagykirálynak, [[bretwalda|bretwaldának]] kikiáltó northumbriai [[Eadwine northumbriai király|Eadwine]]-t; majd utódját, a szintén bretwaldai babérokra törő [[Oswald northumbriai király|Oswaldot]] is. Mikor azonban 655-ben inváziót indított Northumbriába, a [[winwaedi csata|winwaedi csatában]] életét vesztette.<ref>Fouracre, Paul ed. ''The New Cambridge Medieval History v.I'', Cambridge (2005) p. 465</ref>.

Halála Mercia hatalmának ideiglenes összeroppanásához vezetett. A northumbriai [[Oswiu northumbriai király|Oswiu]] meghódoltatta Penda fiát és utódát, [[Peada merciai király|Peadát]], majd 656-ban meg is ölette és közvetlenül kormányozta egész Merciát. 658-ban felkelés robbant ki ellene, amit Penda egy másik fia, [[Wulfhere merciai király|Wulfhere]] vezetett aki visszaállította országa függetlenségét. Utóda 675-ben [[Æthelred merciai király|Æthelred]] lett, aki a Trent-menti csatában legyőzte az északiakat és véglegesen eldöntötte, hogy a két hatalom közül melyikük szférájába kerüljön [[Lindsey]] királysága (a mai [[Lincolnshire]]-ben). Æthelredet Wulfhere fia [[Cœnred merciai király|Cœnred]] követte, mindketten leginkább vallási tevékenységükről voltak nevezetesek; az utánuk következő [[Ceolred merciai király|Ceolred]] azonban kicsapongó életet élt és állítólag megőrült. Vele kihalt Penda vérvonala.<ref name="Cambridge466"/>. A merciaiak ekkoriban foglalták el a walesi határ menti Pengwernt a mai [[Wroxeter]] környékén.

A következő jelentős uralkodó [[Æthelbald merciai király|Æthelbald]] (716–757) volt, akinek eleinte két erős riválissal kellett szembenéznie, a kenti [[Wihtred kenti király|Wihtreddel]] és a wessexi [[Ine wessexi király|Inével]]. 725-ben azonban meghalt Withred, Ine pedig egy évvel később lemondott és Rómában beállt szerzetesnek, így Mercia valamennyi [[Humber|Humbertől]]től délre fekvő angolszász földre kiterjeszthette hatalmát. 752-ben a wessexiek fellázadtak [[Cuthred wessexi király|Cuthred]] vezetésével, de 757-re Æthelbaldnak sikerült ismét alávetnie a királyságot.

757-ben Æthelbaldot meggyilkolta egyik testőre és ezután belháború tört ki a trónért, amelyből [[Offa merciai király|Offa]] került ki győztesként. Hadjárataival megerősítette Mercia hegemóniáját déli szomszédai fölött és az ország történetének egyik legsikeresebb királyának bizonyult. Városokat alapított, az angolszászok közül elsőnek vert aranypénzt, [[Lichfield|Lichfieldben]]ben rövid életű érsekséget hozott létre és [[I. Károly frank császár|Nagy Károllyal]] is mint magával egyenlővel levelezett. Ő építtette a Merciát és Walest elválasztó 250 km-es [[Offa sánca|földsáncot]], amely a mai napig is látható.

Offa mindent megtett, hogy fia, [[Ecgfrith merciai király|Ecgfrith]] örökösödése biztosítva legyen, aki azonban alig öthónapnyi uralkodás után váratlanul meghalt. Utóda egy távoli rokon, [[Cœnwulf merciai király|Coenwulf]] lett. 825-ben az [[ellanduni csata|ellanduni csatában]] a wessexiek legyőzték az akkori merciai királyt, [[Beornwulf merciai király|Beornwulfot]] és kivívták függetlenségüket. Beornwulfot 826-ban a kelet-angolok ölték meg egy lázadás során, majd egy évvel később utódjával ugyanígy bántak. Mercia káoszba süllyedt és eközben Wessex vált a domináns dél-britanniai hatalommá.

A 853-ban trónra került [[Burgred merciai király|Burgred]] wessexi segítséggel meghódította Észak-Walest. 865-ben a dánok jókora hadsereggel partraszálltak Britanniában. 868-ban elfoglalták [[Nottingham|Nottinghamot]]ot, 874-ben pedig kifosztották Mercia fővárosát, Tamworth-t és elűzték Burgredet az országából. Helyét [[II. Ceolwulf merciai király|II. Ceolwulf]] vette át. 877-ben a vikingek a királyság teljes keleti felét elcsatolták és betagozták az uralmuk alatt álló területbe, a [[Danelaw|Danelawba]]ba.<ref>Frank Stenton, ''Anglo-Saxon England'', Oxford University Press, 1971, p. 254</ref>. Ceolwulf, az utolsó független merciai király 879-ig uralkodott az ország megmaradt nyugati részén.<ref>{{cite encyclopedia |first=Sean |last=Miller |title=Ceolwulf II (fl. 874–879), king of the Mercians |encyclopedia= Oxford Dictionary of National Biography |publisher= Oxford University Press |year=2004 |url=http://www.oxforddnb.com/view/article/39145?docPos=1 |accessdate=7 August 2012|doi=10.1093/ref:odnb/39145 }} {{ODNBsub}}</ref>. Utódja, [[Æthelred merciai király|Æthelred]] behódolt Wessexnek, a 879 után vert merciai pénzeken már a nyugati szász királyok neve olvasható.<ref>Stewart Lyon, The coinage of Edward the Elder, in N. J. Higham & D.H. Hill, Edward the Elder 899–924, London 2001, p. 67.</ref>. Æthelred [[Alfréd wessexi király|Nagy Alfréd]] wessexi király lányát, [[Æthelflæd merciai királynő|Æthelflædet]] vette feleségül, aki maga vezette az ország ügyeit, miután férje megbetegedett<ref name=Costambeys>{{cite encyclopedia |first=Marios |last=Costambeys |title=Æthelflæd (Ethelfleda) (d. 918), ruler of the Mercians |encyclopedia= Oxford Dictionary of National Biography |publisher= Oxford University Press |year=2004 |url=http://www.oxforddnb.com/view/article/8907/?back=,52311 |accessdate=7 August 2012|doi=10.1093/ref:odnb/8907 }} {{ODNBsub}}</ref> és annak halála után is hét évig, 918-ig. Bár a wessexi király ekkor visszavette tőle Oxfordot és Londont, de testvére segítségével sikerült meghódítania a Danelaw déli részét.

Æthelflæd halála után lánya, [[Ælfwynn merciai királynő|Ælfwynn]] vette át a szerepét, de fél évvel később [[I. Eduárd wessexi király|Edward király]] megfosztotta minden tisztségétől és Wessexbe rendelte.<ref name=Costambeys/>.

Mercia mint országrész még sokáig fennmaradt. [[Æthelstan wessexi király|Æthelstan]] is itt nevelkedett és Mercia királyának kiáltották ki, még mielőtt Wessex uralkodója lett volna, ahol egy ideig kívülállónek is tekintették és megpróbálták megvakítani. 975-ben [[I. Edgár angol király|I. Edgárt]] is így jellemezték: "a nyugati szászok barátja és a merciaiak védelmezője". Mercia egy rövid ideig (955-959) politikailag különállóvá vált, mikor Edgárt Mercia királyává koronázták, majd 1016-ban, mikor az angol királyságot felosztották [[II. Knut dán király|Knut]] és [[II. Edmund angol király|Vasbordájú Edmund]] között, Knut kapta Merciát.

Az utolsó utalás Mercia nevére a krónikákban 1017-ből származik, amikor Knut Eadric Streonát bízta meg a vezetésével. Ezután a terület megnevezése eltűnik a történetírásból, bár 1049-ben még történt utalás a merciaiakra, mint népre.

Mercia első királyai pogányok voltak és a hét angolszász királyság közül ők vették fel legkésőbb a kereszténységet. Uralkodóik egészen 656-ig, Peadáig ragaszkodtak őseik hitéhez, bár ez nem gátolta meg őket abban, hogy a keresztény walesiekkel szövetkezzenek Northumbria ellen. Az első nagyobb keresztény népcsoport 628-ban került a királyságba, amikor Penda annektálta a korábban a nyugati szászok fennhatósága alatt lévő [[Hwicce]] területét.

Penda halála után az országot teljesen egészében keresztény államok vették körbe. Utódja, Peada a northumbriai király támogatásáért cserébe megkeresztelkedett és feleségül vette annak lányát. Az első püspök az ír szerzetes és hittérítő, Diuma lett.<ref>{{cite book|author=Bede|title=Ecclesiastical History of the English People, Book 3, chapter 21}}</ref>.