|
== Élete ==
Nicolás Guillén Batista 1902-ben született Camagüey-ben, Kuba azonos nevű tartományának székhelyén, [[meszticek|mesztic]] szülők gyermekeként. Édesapja, Nicolás Guillén Urra, újságíró, politikus, [[1909]]-[[1912]] között [[Camagüey (tartomány)|Camagüey tartomány]] [[liberalizmus|liberális]] szenátora volt, akit politikai ellenfelei [[1917]]-ben, a választások előtt, tisztázatlan körülmények között meggyilkoltak. Holttestét a zavargásokat leverő katonák találták meg.<ref name="Hernández1">{{cite book | last = Hernández | first = Consuelo | title = Nicolás Guillén y su legado | publisher = Virginia Commonwealth University | language = spanyol | year = 2004}}</ref>. Édesanyja Argelia Batista Arrieta volt, aki férje halála után egyedül gondoskodott az elszegényedett családról. Életének erről a szakaszáról és családjáról a ''Elegía camagüeyana (Camagüey-i elégia)'' című versében emlékezik meg.
Guillén [[1919]]-ben befejezi középiskolai tanulmányait és elkezd publikálni a helyi lapokba, mint a ''Camagüey'' vagy a ''Gráfico'', illetve a [[Manzanillo (Kuba)|Manzanillo-i]] ''Orto'' című lapba.<ref name="Hernández1"/>. [[1920]]-ban (más források szerint [[1922]]-ben<ref name="Rodríguez">{{cite book | last = Chang-Rodríguez | first = Raquel | title = Voces de Hispanoamérica | edition = 3. | publisher = Thomson Heinle | language = spanyol | location= Boston | year = 2004 | pages = 371-379}}</ref>) felvételt nyer és beiratkozott a [[Havannai Egyetem]] Jogi Karára és ezért Havannába költözött.<ref name="VIK">{{cite encyclopedia |author= Hardi Emília |editor= Köpeczi Béla, Pók Lajos |encyclopedia= Világirodalmi Kisenciklopédia |date= 1976 |publisher= Gondolat |volume= I. kötet (A-L) |location= Budapest |isbn= 9632802853 (I. kötet)|pages= 437. oldal}}</ref>. Itt ismerkedett meg a későbbi [[Kubai Kommunista Párt]] két alapítójával, [[Fabio Grobart]]tal és [[Julio Antonio Mella|Julio Antonio Mellával]]. Tanulmányait még abban évben végleg megszakította és hazaköltözött szülővárosába, ahol egy ellenzéki folyóiratot alapított, mely a ''Lys'' címet viselte, melyet maga szerkesztett és adott ki. A lap, a helyi kormánypárti közhangulat miatt, hamar megbukott.<ref name="Hernández1"/><ref name="VIK"/>. Ekkor kezd el dolgozni első verseskötetén, mely már a modernizmus jegyeit viseli magán, de csak egy évtizeddel később fejezi be.<ref name="Hernández2">{{cite book | last = Hernández | first = Consuelo | title = Por las rutas del Caribe: Nicolás Guillén, Nancy Morejón y otras voces. ''Voces y perspectivas en la poesía latinoamericana del siglo XX.'' | publisher = Agencia Española de Cooperación Internacional | language = spanyol |location= Madrid | year = 2009}}</ref>.
1922-ben,<ref name="VIK"/>, más források szerint [[1926]]-ban,<ref name="Rodríguez"/>, visszatért a fővárosba, ahol irodai munkát vállalt a Belügyminisztériumban, illetve újságíróként dolgozott. Bekapcsolódott a város kulturális életébe, itt ismerkedett meg [[Federico García Lorca|Federico García Lorcával]], aki Fernando Ortiz meghívására érkezett a városba, továbbá az amerikai néger költővel, [[Langston Hughes]]-szal. [[1930]]-ban, a ''Diario de la Marina'' című napilapban látott napvilágot ''Motivos de Son (Son motívumok)'' című versciklusa.<ref name="VIK"/>. A son egy latin-amerikai tánc, melynek ritmusára írta verseit, ezáltal jelent meg az afro-kubai népköltészet a kubai irodalomban. A kötet hatalmas sikert aratott és több versét megzenésítették a kor ismert zeneszerzői, például [[Alejandro García Caturla]] vagy [[Eliseo Grenet]].<ref name="Hernández1"/>. [[1931]]-ben jelent meg ''Songora Cozongo'' című kötete, mellyel kivívta a pályatárs, [[Miguel de Unamuno]], elismerését és ez megerősítette Guillént költészet iránti elkötelezettségében. [[1934]]-ben jelent meg ''West Indies Ltd. (Nyugat Indiai Társaság)'' című kötete, melyben a kubai kormány és az amerikai blokád ellen is fellázadt.
A [[Gerardo Machado Morales|Machado]] és [[Fulgencio Batista|Batista]] kormányok alatt, kommunista nézetei miatt, menekülni kényszerült Kubából és bejárta a világot. Részt vett a [[spanyol polgárháború]]ban, majd tapasztalatait ''España (Spanyolország)'' című epikus költeményében írta meg. [[1936]]-ban, bár Spanyolországban tartózkodott, belépett a későbbi politikus, [[Carlos Rafael Rodríguez]], vezette ''Mediodía'' című kommunista lap szerkesztőségébe. A következő évben Mexikóban, [[Juan Marinello|Juan Marinellóval]] együtt, részt vett a Mexikói Forradalmi Írók és Művészek Ligájának konferenciáján, ahol olyan művészekkel találkozott, mint [[Diego Rivera]], [[Silvestre Revueltas]], [[José Mancisidor]] vagy [[David Alfaro Siqueiros]]. Spanyolországba visszatérve több konferencián vett részt, ahol újabb ismeretségekre tett szert, olyan nagyságokkal, mint [[Pablo Neruda]], [[Rafael Alberti]], [[Octavio Paz]], [[Tristan Tzara]], [[Anna Seghers]] vagy [[Ernest Hemingway]]. Ezáltal vált maga is nemzetközileg elismert művésszé.<ref name="Hernández1"/>.
[[1940]]-ben rövid időre hazatért és indult a választásokon Camagüey polgármesteri címéért a Kommunista Párt színeiben, de vereséget szenvedett. [[Haiti]]re utazik és onnan szervezi a Nemzeti Antifasiszta Frontot.<ref name="Hernández1"/>. [[1944]]-ben megalapította a rövid életű ''Gaceta del Caribe'' című kulturális folyóiratot. A következő évben dél-amerikai turnéra indult, melynek csúcspontja az volt, hogy Buenos Airesben megjelentette ''El son entero (Keserű cukornád)'' című kötetét.<ref name="Hernández2"/>. [[1954]]-ben [[Nemzetközi Lenin-békedíj|Sztálin-békedíjjal]] tüntették ki.<ref name="VIK"/>. A [[Béke Világtanács]] tagjává választották, mely tisztségében több európai fővárosba, köztük [[Budapest]]re is eljutott, amikor a szervezet 1971. évi kongresszusának a magyar főváros adott otthont. Hazájába végleg csak a [[kubai forradalom]] [[1959]]-es győzelme után térhetett vissza. Művei egyre inkább politikai tartalmúak lesznek, felváltva az egyszerű életképeket, az Antillák lakóinak mindennapjait bemutató verseket. ''Balada de los dos abuelos (Ballada két nagyapámról)'' című versében a fehérek és feketék hasonló sorsát, érdekeit és ellentéteiket meséli el nagyszülei életén keresztül.<ref name="VIK"/>. [[1961]]-ben megalakult a Kubai Írók és Művészek Uniója (UNEAC), melynek elnöki tisztségét egészen halálig be is töltötte.<ref name="Hernández1"/>. [[1967]]-ben jelent meg ''El gran zoo (Nagy állatkert)'' című kötete, melyet egyik fő műveként emlegetnek.<ref name="Rodríguez"/>. [[1972]]-ben [[Olaszország]]ban [[Viareggio-díj]]jal, [[1976]]-ban [[Bulgária|Bulgáriában]] [[Nemzetközi Botev-díj]]jal tüntették ki.<ref name="Hernández1"/>. [[1989]]-ben hunyt el Havannában.
== Munkássága ==
|
