„Rozmaring” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
|||
38. sor:
== Származása, elterjedése ==
A [[Földközi-tenger]] vidékén és [[Dél-Európa|Dél-Európában]] már az [[ókor]]ban is ismert és kedvelt fűszer volt. A kolostorkertekben pedig már hivatalos gyógynövényként szerepelt. A középkorban a Capitulare névjegyzékben is ekként szerepelt.[[Európa]] északi részén azonban; főleg az [[Alpok]]tól északra még a [[középkor]]ban sem nagyon volt ismert, legfeljebb délről, drog formájában ismerték, a cserép elterjedéséig, mivel mint mediterrán növény északon, az Alpok vonalán túl nem élte át a telet. A honfoglaló magyarok a [[Pannonia (provincia)|Pannóniában]] élt népektől vették át.
Magyarországon a [[17. század]]tól terjedt el jobban. kedveltsége a [[18. század]]ra már hanyatlásnak indult.
[[Lippay György]] már bőven írt róla, mint a magyar házakban és a falusi kertekben is ismert növényről. A rozmaringot a barokk kor kezdte kedvelni, s foglalkozott annak nemesítésével, mesterséges formázásával és ekkor már fűszernek is használták. Lippay fűszerként és mint házi orvosság is leírta a rozmaringot:
{{Idézet2|A rozmaring igen jó az ételekben, főképen pástétomokban, salátákban, zsázsákban, bort vele csinálni, a virágjából ecetet s konzervát... A rozmaringos bor igen jó a főfájás ellen. Pestisnek idején rozmaringból füstöt csinálni...igen jó hurutés nátha ellen...A nehézség ellen, álmosbetegség ellen, gutaütés, reszketés, érezhetetlenség ellen igen hasznos, ha borban vagy vízben megfőzik, s azt isszák éhomra...}}
52. sor:
A rozmaringot már az ókorban is többféle célra használták. [[Lucius Junius Moderatus Columella|Collumella]] kiváló méhlegelőnek mondta. [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]] egyik ódája szerint rozmaringgal koszorúzták a házi istenek (penates) kis szobrait. [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]] szerint pedig az ünnepre az ünneplők is a rozmaringgal, rózsával vagy ibolyával koszorúzták magukat. A díszkertekben, pedig ahol a puszpáng már nem díszlett; ezt használták helyette. Dioskurides és Plinius pedig mint gyógynövényt írta le. [[Pedaniosz Dioszkoridész|Dioskurides]] a rozmaringot mint gyógyszert a sárgaság ellen ajánlotta.
A rozmaringot illatszerként is felhasználták. Már az ókorban is a tömjént helyettesítették vele. Akinek nem tellett a drága tömjénre, az a tömjénillatú rozmaringgal áldozott az isteneknek.
Később a rozmaringos borból desztilállással készítették a rozmaringszeszt, rozmaringvizet, mely általánosan a 18. században jelent meg és már akkor gyógyszerként ajánlották.
72. sor:
=== Gyógyhatása ===
[[Gyógytea|Forrázatát]] ideg- és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti. Antioxidáns hatását egérkísérletek során sikerült bizonyítani.<ref>[http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19289162 Az Exp. Gerontol. cikke (2009 Jun-Jul;44(6-7):383-9. doi: 10.1016/j.exger.2009.02.015. Epub 2009 Mar 14)]</ref> Kísérletileg igazolt, hogy belélegzett illóolaja élénkítő hatású,<ref>[http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3700080/ A Sci Pharm. cikke (2013 Jun; 81(2): 531–542.)]</ref>
== Szaporítása ==
| |||