„Román Királyság” változatai közötti eltérés

[[1885]]-ben a [[román ortodox egyház]] is függetlenné vált, ezzel végleg függetlenítve Romániát a külső befolyástól.<ref name="NationalG" />

 

 

Az 1913-as [[második Balkán-háború]]ban való részvétellel sikerült megszereznie a korábban [[Bulgária|Bulgáriának]] adott Dél-Dobrudzsát, ezzel újabb két vármegyével gyarapodott az ország területe.<ref name="Pilisi6" />

<div class="keretjobb">

„Románia az egyetlen ország, amelyet Európában senki sem vesz komolyan. Amikor az államférfiak és barátaik 1919-ben a legjobb párizsi szállodákban laktak és a szerződésen munkálkodtak, melyeknek az volt a feladata, hogy európaivá tegye a Balkánt, és amely végül Európát tette balkánivá, a románok bevetésre kész gyorsbeszélők és történelmi precedensidézők válogatott kollekcióját vonultatták fel. Amikor ezek már mind elmondták a magukét, és a szerződések aláírása következett, kiderült, hogy a románok megkapták minden iránybéli szomszédaiknak mindazokat a területeit, amelynek nevét román küldött valaha is kiejtette a száján. A szerződés aláírói valószínűleg ezt sem tartották nagy árnak azért, hogy megszabaduljanak a tüzes román honfiak jelenlététől. Mindenesetre most Románia kénytelen fenntartani Európa legnagyobb békehadseregét, hogy megfékezze a lázongó újrománjait, akiknek egyetlen vágyuk, hogy ne kelljen románnak lenniük.”

</div>

 

 

=== A román belpolitika válsága ===

 

A nemzeti liberális párt meghatározó szerepe ellenére a parlamentáris demokrácia korlátozottan működött, a közéletet kétséges tisztaságú választások és az erőszakszervezetek durva fellépései jellemezték. A nemzeti retorika magyarellenességgel és antiszemitizmussal egészült ki, amit a korábban az Osztrák-Magyar Monarchián belül politizáló [[Octavian Goga]] vagy [[Alexandru Vaida-Voevod]] szélsőjobb felé fordulása mutatott. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az [[1925]]-ben trónöröklési jogáról lemondó [[II. Károly román király|II. Károly]] [[1930]]-ban felszámolta a régenstanácsot és visszaszerezte hatalmát. A román király csodálta [[Benito Mussolini]] autokratikus hatalomgyakorlását, emellett a Balkán valamennyi politikai és gazdasági válsággal sújtott országa az egyszemélyes, monarchikus diktatúra irányába fordult. ([[I. Sándor jugoszláv király|I. Sándor]] jugoszláv király 1929-ben betiltotta a délszláv királyság valamennyi politikai és nemzeti pártját, Bulgáriában pedig 1935 és 1943 között a cár kezében összpontosult a hatalom.)

Románia a németek oldalán vett részt a [[Szovjetunió]] elleni háborúban. A román vezetés a háború ideje alatt összesen egymillió katona bevetésével felülmúlta a magyar háborús részvételt (1941-ben a teljes hadrend felét küldték ki a frontra, míg a magyarok 1942-ben a három hadsereg közül egyet), emellett a hadigazdaság szempontjából nélkülözhetetlen kőolajat, továbbá élelmiszert szállított Németország részére. A második világháború pusztításaiban körülbelül 800 000 civil és katona vesztette életét Romániában.

 

 

=== A „végső megoldás”-ban való részvétel ===

{{Első világháború}}

{{Második világháború}}

[[Kategória:Románia történelme]]

[[Kategória:Európa történelmi államai]]