„Peja” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Az [[ókor]] időszaka: Számok, évszámok névelőjének egyeztetése, kézi ellenőrzéssel. Lásd: Wikipédia:Botgazdák üzenőfala#A 1990-es AWB |
link egyért. |
||
249. sor:
[[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán szultán]] a [[bosnyákok|bosnyák]] származású [[Szokoli Mehmed]] [[pasa]], [[rumélia]]i [[bejler-bej|beglerbég]], később [[szigetvári vár|Szigetvár elfoglalója]] ([[budai pasák listája|Szokoli Musztafa pasa]], [[budai pasa|budai beglerbégnek]] unokatestvére) tanácsára [[1557]]-ben a Ipeki Patriarchátus tevékenységét ismételten engedélyezte azzal, hogy az új szerb ortodox pátriárka ([[Makariusz Szokolovics]]) megválasztásához hozzájárult. A pátriárka továbbra is a város melletti Pátriárkai Kolostorban, a Ipeki Patriarchátus központjában élt. Joghatósága alá tartoztak azok a szerb ortodox katolikusok is, akik a 16‒17. században a [[Magyar Királyság]] törökök által elfoglaltak területein éltek. ‒ Az ortodox egyház – a Patriarchátus – egyik alapfeladatának tartotta a balkáni szerbek összetartozásának tudatosítását, a [[nemzet]]i [[identitás]]uk megtartását, folyamatos erősítését. Állandó törekvése volt az új, független szerb [[állam]]iság megvalósításának, szerveződésének következetes segítése.
A [[17. század]] végén a középső- és nyugat-balkáni területekre is kiterjedt a [[Szent Liga (1684)|Szent Liga]] Oszmán Birodalom elleni felszabadító [[A Szent Liga háborúja|háborúja]]. Győztes seregeik elérték Koszovót és [[makedónia|Makedóniát]]. Eljutottak a szerbek lakta központi területekhez, amikor [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] Habsburg császár kiáltványban kérte és felszólította a balkáni országokat, népeket – így a szerbeket, egyházi vezetőiket – a török elleni harcra, a keresztény szövetségesek támogatására. [[Arzén Csernojevics|Csernovics Arzén]] ipeki pátriárka találkozott a szövetségesek
A Pejai Patriarchátustól külön váltak a Habsburg Birodalom szerb ortodox püspökségei – a letelepedett hívekkel együtt – a [[karlóca]]i (előbb rövid ideig a [[szentendre]]i, illetve a [[kusedol kolostor]]i {{linkiw|kusedol kolostor|Krušedol monastery|en}}) [[érsek|metropolita]] vezetésével. Újjá szervezték [[1692]]-ben a Pejai Patriarchátust az Oszmán Birodalomban maradt ortodox szerb püspökségeknek, a nagy kivándorlás időszakában az észak- és közép-balkáni terülteken lakóhelyüket el sem hagyó, vagy oda visszaköltözött híveknek. ‒ Az Ipeki Patriarchátust [[1766]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én a Porta befolyása alatt álló [[konstantinápolyi ortodox egyház|konstantinápolyi pátriárka]] (Dionysius IV. Muselimes) ‒ [[III. Musztafa oszmán szultán|III. Musztafa szultán]] utasítására ‒ feloszlatta; az Ipeki Patriarchátus mint egyházi szervezetet megszűnt. Ettől kezdve a [[belgrádi metropolita]] {{linkiw|belgrádi metropolita |Metropolitanate of Belgrade|en}} egyre jelentősebb szerepet kapott a török területeken élő szerbek összefogásában. ‒ A [[Szerb Patriarchátus]] {{linkiw|Szerb Patriarchátus|Patriarchate of Serbia|en}}, [[Belgrád]] központtal, csak [[1920]]-ban ‒ az [[1918]]-ban létrejött [[Jugoszlávia|Szerb-Horvát-Szlovén Királyság]] után ‒ született meg, az [[1848]]-ban megalakult [[Karlócai Patriarchátus]] {{linkiw|Karlócai Patriarchátus|Patriarchate of Karlovci|en}} és a belgrádi metropolita joghatósági területének, püspökségeinek egyesülésével. ‒ A szerb ortodox katolikusok minden egyházi szervezete szoros lelki kapcsolatot tartott/tart a Peći (Pejai) Patriarchátus szellemiségével, a Peći (Pejai) Patriarchátusi Kolostorral.
| |||