A Furius-nemzetség leghíresebb tagja. [[iKr. e. 403]]-ban censor volt, azután 6 ízben volt [[tribunus militum]], azaz ''consuli tribunus''. 5 alkalommal töltötte be a [[dictator]]i rangot. [[iKr. e. 396]]-ban, mint dictator a 10 évig sikertelenül ostromolt [[Veii]]t bevette, a legelső hódítást téve [[Latium]] határain kívül, s hatalmas zsákmányt ejtett. Több ízben harcolt az [[aequusok]], [[volscusok]], [[faliscusok]] ellen, meghódította [[Capena]] és [[Falerii]] városokat. [[iKr. e. 394]]-ben bevádolták a Vejinél szerzett zsákmány hűtelen elosztása miatt s kénytelen volt száműzetésbe menni. Ártatlansága tudatában azt kívánta, bárcsak még egyszer bajba kerülne Róma, hogy ismét az ő segítségére szoruljon. S csakugyan, mikor a [[Gallia|gallok]] [[iKr. e. 391]]-ben betörtek Latiumba, a római sereget az [[Allia|Alliánál]] tönkreverték, sőt bevonultak Romába, a várost a Capitolium kivételével elpusztították s felégették, a [[senatus]] utolsó szorultságában másodszor is dictatornak választotta Camillust, s hazahívatta a száműzetésből [[iKr. e. 390]]-ben. Camillus összeszedte a menekülő rómaiakat s rövid idő alatt a gallok csapatait teljesen szétverte; ezért hálából második honalapítónak, ''pater patriae''nek nevezték. Miután így a rendet és békét helyreállította, lemondott a dictatorságról. [[iKr. e. 389]]-ben azonban újból dictatornak választották a volscusok, [[etruszkok]] és aequusok ellen, kiket le is győzött. Ugyanebben az évben heves küzdelmet fejtett ki a Licinius-féle agrártörvények ellen, s bár elfogadásukat nem tudta megakadályozni, életbeléptetésüket mégis sokáig tudta halasztatni. IKr. e. 364-ben az akkor dühöngő [[pestis]]nek lett áldozata.
