„MARC (formátum)” változatai közötti eltérés

A mezők hívójelei, az indikátorok <ref>Az indikátor valamely adatmezőhöz kapcsolódó első elem, mely információt hordoz a mező tartalmáról, ezen mező és a rekord egyéb mezői közötti kapcsolatról, vagy bizonyos adatfeldolgozási folyamatokban szükséges műveletekről</ref> és az almezőazonosítók.

A CCF <ref>CCF (Common Commonication Format): a formátum alapeszméje, hogy olyan csereformátum legyen, melyet hídként használhatnak a könyvtári közösség és a referáló és indexelő szolgáltatási környezet között. Jellemzői lehetővé teszik azonban, hogy a sok intézet saját belső formátumaként is felhasználja.</ref> és az [[SGML]]

1991-ben megjelent az UNIMARC/Authorities <ref>Az authority data, azaz besorolási adatok azok a metaadatok, amelyek a tárolt rekordok kereshetőségéről gondoskodnak.</ref> (egységes besorolási adatok formátuma). Ez a formátum az IFLA Working Group on an International Authority System (Egységes Besorolási Adatok Nemzetközi Munkacsoportja) ajánlásait tartalmazó, 1984-ben kiadott Guidelines for Authority and Reference Entries alapjaira épül. Az UNIMARC/Authorities besorolási, utaló- és általános, magyarázatos utaló-tételek mezőinek hívójeleit határozza meg és kiegészíti az UNIMARC Manualban definiált, a bibliográfiai adatok közlésének szerkezetét, tartalmi azonosítóit, kódolási rendszerét és kapcsolási technikáját szabályozó formátumot. Az UNIMARC besorolási formátum alapja a tulajdonnév elemekkel foglalkozó Guidelines for Authority and Reference Entries (GARE, 1984; 2. kiad.: Guidelines for Authority Records and References, GARR, 2001), valamint a tartalomfeltárást célzó besorolási adatokat ismertető Guidelines for Subject Authority and Reference Entries (GSARE, 1993). A két útmutató meghatározza a besorolási rekordok (authority record) és az utalótételek (reference record) adatelemeit.