„Szociális attitűd” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 26 interwiki link migrálva a Wikidata d:q622645 adatába
a hivatkozás előtti szóköz törlése, ld.: WP:BÜ AWB
3. sor:
 
==Az attitűd általános fogalma==
Az [[attitűd]] tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, mely irányító vagy dinamikus – késztető, mozgósító hatást gyakorol az egyén reagálására mindazon tárgyak és helyzetek irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik. <ref>(Allport, 1979)</ref>
 
==A szociális attitűd==
A szociális attitűd a nem tudatos, rejtett hajlandóság értékelő jellegű viselkedésre tetszőleges „szociális-kulturális” tárggyal szemben. (A tárgy itt jelenthet például dolgot, intézményt, társat vagy elvont létezőt is.) Nem maga a nyílt viselkedés, hanem annak élményháttere. Értékelő viszonyulás, értékelő beállítódás, amely szervezi, szabályozza a szociális valóság jelenségeinek megismerését, a rájuk irányuló viselkedést, mintegy irányt ad azoknak. <ref>(Hunyadi, 1968, 1976)</ref>
 
A szociális attitűdök tanult hajlandóságok, az egyéni élettörténet termékei, a társas-társadalmi környezet közvetítésével alakulnak ki. A személyiséget alakító ''környezet'' aspektusából tekintve az fejeződik ki bennük, hogy a kisebb-nagyobb társadalmi csoportok – megfogalmazott vagy kimondatlanul érvényesülő értékrendszere miképpen hatol be és tükröződik az egyén érzelmeinek és gondolatainak világában. Az egyén felől nézve pedig azt mutatják meg, hogy érzelem és gondolat egymást átszőve, együttesen hogyan szabályozzák az egyén magatartását, a valósághoz való viszonyát. <ref>(Hunyadi, 1973)</ref>
 
==Az értékelő viszonyulás komponensei==
17. sor:
Az értékelő viszonyulás összetevői közötti kapcsolat alapkérdése a kutatásoknak. Többnyire igazolódott az a feltevés, hogy a szociális attitűd három komponense együtt alakul, érzelmi, gondolati, és viselkedési összetevői "előjelükben" egymással konzisztensek, egymáshoz igazodnak.
 
Ha valami külső hatásra össze nem illés -inkonzisztencia- lép fel közöttük, a megegyezés irányában változnak. A tárggyal kapcsolatos későbbi ismeretek befogadását, beépítését, a még nem ismert jellemzőire való következtetést, a vele kapcsolatos összefüggések feltételezését – s ebből adódóan a tárgyra irányuló jövőbeni viselkedést is – az ''értékelések összhangjára törekvés'' szabályozza. <ref>(Hunyadi, 1968, 1973)</ref>
 
Osgood megállapítása szerint működik az emberben egy többé-kevésbé erős törekvés, amely az egymással összefüggő értékelések összehangolására késztet. Az összhang felbomlása kellemetlen belső feszültséget okoz, s olyan pszichológiai történéseket indít el, amelyek újból helyreállítják azt.
 
==Az attitűdök személyiségen belüli szerveződése==
Az attitűdök a személyiség egészébe ágyazódnak be. Szoros kapcsolatban vannak az egyén szülségleteivel és értékrendjével, egész tárgyköröket átfogó rendszert alkotnak, együttjárnak bizonyos személyiségjegyek egész együttesével. <ref>(Sanford, 1973; Frenkel Brunswik, 1973)</ref>
 
A komplex attitűdtárgyakhoz való viszony az egyén pszichikumban igen bonyolultan rögzül, nem egy-egy attitűdben, hanem attitűdök egész együttesében. <ref>(Váriné, 1980)</ref> Minél centrálisabb az adott tárgy, azaz minél nagyobb szerepe van a személyiség belső világában, a hozzá való viszonyulás annál inkább összefügg több másikkal.
 
Az egyedi attitűdöknek ezeket a hierarchikusan szerveződő együtteseit ''kognitív rendszernek'' nevezik. Értékelési rendszerek ezek, amelyeknek legfőbb jellemzője az érzelmek strukturáló szerepe. Szerkezetük és működésük egyénre, illetve személyiségtípusra jellemző vonásokat mutat. A tipikus működési módokat, szabályszerűségeket a ''kognitív stílus'' fogalma jelöli. Tipikus működési módok például az azonnali konzisztenciára – összhangra törekvés, vagy a komplexitás preferenciájára.