„Nagy gazdasági világválság” változatai közötti eltérés

A [[Federal Reserve System|Federal Reserve]] rendszer [[1913]]-as létrehozása után a legnagyobb amerikai bankok nem érezték felelősségüknek betölteni a végső hitelezői feladatokat, mivel ez a központi bankok feladatkörébe tartozik, így több csődhullám söpört végig az Egyesült Államokon a válság alatt. Az első [[1930]]. októbertől – decemberig tartott, ami bankpánikhoz is vezetett és végső hitelező (vagyis a „bankok bankja”, a [[Központi bank|jegybank]]) hiányában a körbehitelezés és az ebből eredő körbetartozás nagyon sok bank csődjét jelentette. A következő csődhullámot a restriktív költségvetési politika okozta és [[1931]]. júniustól decemberig tartott. Végül pedig a válság mélypontján végigsöpör egy harmadik csődhullám is [[1932]] decemberétől [[1933]] márciusáig. Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2%-ról 25%-ra nőtt.

''Likviditációs elmélet:'' sokan a természetes megújulás hívei voltak, azt gondolták, a válság büntetés a korábbi túlzott spekulációért, így nem szükséges a beavatkozás. Likvidálni kell mindent, hogy egy egészséges, új gazdaság jöjjön létre.

''A háztartások fogyasztási szokásainak megváltozása:'' A tartós fogyasztási cikkek piacának növekedése – megjelenik az autó, mint tömegfogyasztási cikk, amit részletre (hitelre) vásárolnak meg, de a [[gazdasági recesszió]] miatt visszafogják a kiadásaikat az emberek, ami kumulatíve növelte a válság hatását.

=== A New York-i részvénytőzsde eseményei ===

A világgazdasági válság előtt részvénypiaci buborék alakult ki a New York-i részvénytőzsdén. A New York-i részvénytőzsde részvényindexe, a [[Dow Jones Ipari Átlag|Dow Jones Industrial Average]] (DJIA) 1929. szeptember 3-án érte el csúcspontját 381 ponttal. A részvények túlértékeltségét mutatja, hogy a részvények átlagos [[P/E mutató]]ja 1929 szeptemberében 32.6 volt, ami magasan a történelmi átlag (ezzel együtt a racionális érték) fölött volt. A buborék kipukkanása hamarosan be is következett. Első lépésként szeptember 5-én 2,7%-ot esett az index, 379-ről 369-re. Szeptember folyamán elég hektikusan alakultak az árfolyamok, majd októberben a bizonytalanság átcsapott zuhanásba és pánikba: október 23-án nagyon magas forgalom mellett a részvények zuhanórepülésbe kezdtek. Az index 326-ról 305 pontra esett vissza, ez 6,5%-os csökkenést jelentett. Másnap, 24-én (később úgy nevezték, a „[[fekete csütörtök]]ön”) tovább süllyedt 299 pontra süllyedt. Majd október 28-án, jött az u.nún. „[[fekete hétfő]]”, amikor 12,82%-os zuhanással 260 pontra csökkent az index értéke. Másnap, október 29-én újabb közel 12%-os veszteség következett, az index 230 ponton zárta a napot. Ez két napra vetített 24%-os veszteséget jelentett. Az árak csökkenése ezzel nem fejeződött be. Az index 1930. október 8-án 200 pontig süllyedt, 1931. szeptember 29-ére pedig a Dow Jones 100 pont alá csökkent. A Dow Jones index a mélypontját 1932. július 8-án, 34 hónappal az 1929. szeptemberi csúcs (381 pont) után 41.,22 ponton érte el, ami közel 3 év alatt mintegy 90%-os csökkenést jelentett.

A részvények válság előtti túlértékeltségét az is mutatja, hogy az index a 400 pontos határt majd csak 25 év múlva, 1954-ben lépte át először.

<br />Érdekes aktuális folyománya a történteknek, hogy a részvény, mint kockázatos befektetési forma megtérülését hosszú távon szokták vizsgálni és összehasonlítani más befektetési formák hozamával. Ezen összehasonlítások kezdődátumának gyakran az 1932-es mélypontot szokták választani. Egy esetleges 3 évvel korábbi kezdőpont választása esetén egészen más eredmények jönnének ki.

Mindemellett szükséges megemlíteni, hogy a nagyobb bankok nagy mennyiségű unún. [[margin loan]]-t bocsátottak ki az 1929-es évig Amerikában, ami praktikusan többszörös [[tőkeáttétel]]t jelentett. Ez alapján például 100 dollár saját tőkével akár tízszeres tőkeáttétellel is lehetett üzletet kötni, azaz 1000 dollárnyi befektetést eszközölni (pl részvényt venni/[[short]]olni). Mind emellettMindemellett a margil loan-ra jellemző, hogy bármelyik pillanatban visszahívható volt és a visszahívás pillanatától 24 órán belül kötelezően vissza kellett fizetni. Bizony sokan igénybe vették ezeket a „spekuláns kölcsönöket”, főleg a gyors meggazdagodásra és növekedésre vágyó kisebb bankok (hiszen a remélt nyereség is a tőkeáttétel mértékével azonosan többszöröződött). A tőzsdepiaci krach előtti napon tömegesen hívták vissza a nagybankok ezeket a kölcsönöket, aminek a hatására a részvényárak drasztikusan lecsökkentek, mert mindenki eladott, senki se vett (ezzel megindult a megállíthatatlan pánik). Sok [[összeesküvés-elmélet]] ezt látja a tőzsdepiaci összeomlás igazi okának, amely mögött [[J.D. Rockefeller]], [[Bernard Baruch]] és [[J.P. Morgan]] spekulációit látják, akik különös módon kiléptek a piacról az összeomlás előtt és amiből bizonyítottan busásan profitáltak.

[[Németország]] már a válság kirobbanása előtt 5 milliárd dollárnyi hitellel rendelkezett, aminek a felét, 2,5 milliárdot a jóvátétel fizetésére fordítottak. Sok történész a magas munkabérekben látja a gazdasági problémák forrását, aminek hatására folyamatosan veszített aranytartalékaiból az ország. [[1931]] júliusában nem sokkal a [[Creditanstalt]] bejelentése után csődbe ment a [[Darmstädter- und Nationalbank]]. A Jegybank nem tudott az aranypénzrendszer miatt segíteni a bankon, így július 13-án bankszünnapot rendeltek el. A márka konvertibilitásának megszüntetése mellett a kormány fizetési moratóriumot is hirdetett. [[Franciaország]] hitelt ajánlott fel [[Németország]]nak, de ezt politikai feltételhez kötötte, amit a németek nem fogadtak el a „sértődöttségi politika” miatt, aminek a célja a [[versailles-i békeszerződés]] újratárgyalása volt. Végül az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] után [[Németország]]ot sújtotta a leginkább a válság, ezért is erősödhettek meg annyira a szélsőséges pártok, élükön a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]]tal.