„Paget János” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
8. sor:
A [[york]]i kollégiumban kezdett tanulmányait az [[edinburgh]]i egyetemen végezte. Orvosi oklevelet szerzett, de mint orvos nem működött. Tanulmányai befejezése után [[Párizs]]ban a kórházakat tanulmányozta. Egy a [[kolera|koleráról]] írt értekezésével díjat is nyert.
 
Egy tanulmányútja alkalmával, 1835-ben [[Olaszország]]ban megismerkedett a magas műveltségű [[Wesselényi Polixéna|Wesselényi Polixénával]], [[Bánffy László]] báró feleségével, akit később – miután ő férjétől, Bánffy Lászlótól elvált – feleségül vett. [[Aranyosgyéres]]en telepedett le, ahol mintaszerű gazdálkodásba kezdett. Beutazta [[Magyarország]]ot és [[Erdély]]t, tapasztalatairól könyvet is írt.<ref> Útitársai is voltak William Sanford újságíró és Georg Edward Hering tájképfestő. </ref> Az 1839-ben megjelent könyv nagyon tárgyilagosan mutatta be Magyarország és Erdély szociális, politikai és gazdasági helyzetét. A címlapra [[Dante]] [[Isteni színjáték]]ából választottákának egy mottót.részlete került, ami [[Babits Mihály]] fordításában így olvasható: „Ó, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát, félrevezetni már!” <ref> Az eredeti olasz szöveg: „Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!”</ref> Később a könyvét [[1842]]-ben német nyelven is kiadták. Londonban 4 kiadást ért meg a könyv. Az Egyesült Államokban kétszer is megjelent. Először [[1850]]-ben, ezzel készítették elő Kossuth érkezését.
 
Az 1846-47-es [[erdélyi országgyűlés]]en kapott honosságot. Barátságba került [[Széchenyi István]]nal is. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] [[Bem József|Bem]] tábornok egyik szárnysegéde volt és az angol sajtónak küldött beszámolókat. [[Nagyenyed]] feldúlása után kis csapatával a menekülő vidéki magyarok védelmére kelt. A szabadságharc alatt vezetett naplóját, a bukás után nyilvánosságra akarta hozni, de a kiadásra előkészített kéziratot mindenütt visszautasították. Amikor 1855-ben visszatért Magyarországra, akkor kéziratát magával hozta, amely később a [[Bukaresti Akadémiai Könyvtár]] tulajdonába került.<ref> Kovács Sándor terjedelmes tanulmányt írt Pagetről és sokat idézett az említett kéziratából. </ref>