„Technika” változatai közötti eltérés

A környezetvédelem gondolkodói nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a technika megnöveli az emberi cselekvés hatékonyságát, hatótávolságát. Hans Jonas kimondja, hogy az új technikai megoldások új etikai szituációt teremtenek, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.<ref> [http://tek.bke.hu/~kornel/zoldalap/jonas.pdf HANS JONAS: Az emberi cselekvés megváltozott természete] In: Lányi András (szerk.): Természet és Szabadság. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. </ref>

Jacques Ellul 1977-ben megjelent tanulmányában úgy értékeli, hogy a technika az emberi környezet olyan meghatározó részévé lett, amelynek szocializáló hatására, az ember már nem "lát ki" a technikai környezetéből, hanem ezen keresztül szemléli a valóságot, így a technika, mint környezet kritikájára képtelenné válik. Ellul szerint a technika, mint környezet, az [[oktatás]]t is markánsan megváltoztatja: "A humán tudományok visszaszorultak a természettudományos és a műszaki képzés javára, mivel az a környezet, amelybe a diák belecsöppen, nem humán, hanem technikai jellegű." "A technika nem csak korlátozó és leegyszerűsítő hatású, hanem oly módon "szabadít fel", hogy az ember egyre mélyebben a technikai rendszer részévé válik." <ref> Jacques Ellul: Az ember a technika rendszerében In: A későújkor józansága II. 7-22. o.</ref>

Az orosz teológus Bergyajev a(z emberi hatóképesség határait kiterjesztő és ezáltal sok esetben komoly környezeti problémát okozó) technikához való viszonyunkat a Gondviseléshez való viszonyunkhoz hasonlítja „s olykor már úgy tűnik, hogy a gépek és a technika az ember hitének egyedüli, kizárólagos tárgyaivá lettek” <ref> Nyikolaj A. Bergyajev: Az ember és a technika – organizmus és mechanizmus In: A későújkor józansága II. szerk.: Tillmann J.A. Budapest, Göncöl Kiadó 2004 </ref>