„Dorog szénbányászata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kék |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
==1843–1894==
[[1843]]-ban [[Dorog]]on is bánya nyílt a ''Kőszikla'' északi peremén, amelynek műveléséről [[1845]]-ben kötöttek szerződést. A bérlők nem tartották be szerződést, a bányákat [[1850]]-ben felhagyták. Ezután Miesbach Alajos bécsi nagyiparos vette meg a bányászati jogot. A tehetséges üzletember Pest újjáépítésekor téglagyárat alapított heti 400 000 tégla gyártására, amit dorogi szénnel üzemeltetett. Miesbach [[1851]]-ben nyitotta meg a Henrik-aknát, amely hamarosan Dorog legnagyobb bányája lett. 1850 és [[1860]] között dolgozott Dorogon, illetve Annavölgyön [[Zsigmondy Vilmos]] bányamérnök, akinek köszönhetően számos új széntelepet tártak fel. A bányatörvény [[1854]]-es módosítása tovább bővítette a fejlődési lehetőségeket, többek között szabaddá tette a szénkutatást, de ennek kihasználására még öt évet kellett várni. A [[pécs]]i vasútvonal [[1857]]-es megnyitása hátrányosan érintette a szénmedencét, mivel a Dunai Gőzhajózási Társulat ettől kezdve saját pécsi bányáiból fedezte szénszükségletét. Ennek következtében [[Mogyorósbánya|Mogyorós]] termelése hirtelen 44%-kal visszaesett. [[Hantken Miksa]] Dorog jelentős bányatisztje, az 1850-es években, nem elégedett meg a földtani kutatásokkal, vizsgálta a szénbányászat fejlődését akadályozó egyéb tényezőket. Egyik legjelentősebb fejlődést gátló tényezőnek a vasút hiányát látta, e cél érdekében folytatott küzdelme sikertelen volt, még közel három évtizedig hajók és fuvaros szekerek szállították a szenet a fővárosba, amely a legjelentősebb felvásárló volt abban az időben. 1857-ben Drasche Henrik lépett Miesbach helyébe. Még ebben az évben a medence termelése 59%-kal emelkedett, de ez nem Drasche érdeme volt, hanem az annavölgyi konkurensé. Ezt látva Drasche [[1866]]-ben megszerezte a veszélyesnek tartott annavölgyi konkurens szénjogát. [[1867]]-ben megépült a Pest-salgótarjáni vasút, így a [[salgótarján]]i szén betört a fővárosi piacra, kiszorítva onnan a közeli dorogi szenet. Ezután a bányászat hanyatlásnak indult, Drasche feladta a küzdelmet, és [[1868]]-ban átadta a jogokat a Kőszénbánya és Téglagyár Társulatnak, a medence első nagy részvénytársaságának, amely azonnal megkezdte a terjeszkedést. A termeléscsökkenés tovább folytatódott, [[1875]]-ben érte el a mélypontot, ezután lassú emelkedés következett húsz éven keresztül. [[1895]]-ben megépült a [[Budapest–Esztergom-vasútvonal|Budapest–Kenyérmező-vasútvonal]], így új lendületet vett a fejlődés.
==1895–1945==
A vasút megépültével a tőke érdeklődését ismét a medence felé fordította. [[1889]]-ben 19%-kal, [[1890]]-ben pedig 52%-kal magasabb volt a széntermelés mint [[1887]]-ben, számos új aknát nyitottak (Samu, Erzsébet, Tömedék, az első közvetlen vasúti összeköttetéssel is rendelkezett a fővonalról leágazva, ez a vasút a mai napig megvan). Teljesen átalakult a medence bányajogi térképe, amely a következő fél évszázadra így marad: Magyar Általános Kőszénbányák Rt. (MÁK), Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. (szövetségben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-vel) és az Esztergomvidéki Kőszénbánya Rt. birtokolta a bányákat. [[1906]]-ban felépült a [[Dorogi hőerőmű]], amely az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. bányáit látta el villamos energiával. [[1911]]-ben érkezett Dorogra [[Schmidt Sándor (bányamérnök)|Schmidt Sándor]] bányamérnök, akinek kezdeményezésére megépítették a Reimann-aknákat, és jelentős szerepet játszott a település fejlődésében. A széntermelés továbbra is jelentősen növekedett az [[Első világháború|I. világháborúig]]. A világégés miatti visszaesés [[1919]]-ben érte el a mélypontot. [[1920]] után újabb fejlődés vette kezdetét, és [[1922]]-ben a termelés már meghaladta a háború előtti szintet. [[1925]]-ben addig nem tapasztalt mennyiségű vízbetörés volt, bár ez korábban is okozott gondokat. Ebben az időszakban készült el a dunai kötélpálya, és a [[tömedékelés]] miatt a [[Dorogi homokvasút|homokvasút]]. A gazdasági világválság és a dekonjunktúra visszavetette a szénkeresletet, de [[1932]]-től ismét növekedett az igény, [[1935]]-ben már évi egymillió tonna szenet termelt a medence. Továbbra is nyitottak és mélyítettek bányákat, ez főleg a [[Győri program|háborús készülődésnek]] volt köszönhető. A medence lakásviszonyai jobbak, bérei általában magasabbak voltak az ország többi bányavidékeinél. A [[Második világháború|II. világháborúban]] a bányák több találatot is kaptak, de a bányászok hősies munkával hamar víztelenítették, és újra megnyitották őket.
==1946–2004==
25. sor:
==Források==
*Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében, Bp., 1981
*[http://www.omikk.bme.hu:8080/cikkadat/bitstream/123456789/316/1/Bány20041bol3.htm Volt egyszer egy… Dorogi Szénbányák - A dorogi szénbányászat története]
*[http://www.jamk.hu/ujforras/0306_25.htm A dorogi szénmedence helyzete a kisüzemi bányászkodástól Schmidt Sándor fellépéséig]
==További információk==
*[http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=334 A modernül felszerelt dorogi brikettgyár felavatása, [[Filmhíradó]]
*[http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=4138 Dorogi szénbányászat, Filmhíradó (1941. március)]
*[http://mvh.nava.hu/watch.php?id=6156 Dorogi bányászok temetése, Filmhíradó (1947. január)]
36. sor:
*[http://www.jamk.hu/ek/public/09041601/esztergomivideki_szenterulet_banyafoldtan.pdf Az esztergomvidéki szénterület bánya-földtani viszonyai, Magyar Királyi Földtani Intézet, Bp., 1922]
{{DEFAULTSORT:Dorogi Medence Szenbanyaszatanak Tortenete
{{Portál|Dorog|-}}
[[Kategória:Dorog szénbányászata]]
| |||