„Brenner-vasútvonal” változatai közötti eltérés

A '''Brenner-vasútvonal''' normál [[nyomtávolság|nyomtáv]]ú, 254,5 &nbsp;km hosszú, [[kétvágányú vasúti pálya|kétvágány]]ú, az osztrák oldalon [[15 kV-os villamos vontatás|15 kV, 16,7 Hz]]-es [[váltakozó áram]]mal, az olasz oldalon 3000 V [[egyenáram]]mal [[villamos vontatás|villamosított]] vasútvonal a [[Brenner-hágó]]n keresztül [[Innsbruck]] és [[Verona (Olaszország)|Verona]] között az [[olaszország|olasz]] - [[ausztria|osztrák]] határon át. Rendkívül forgalmas: itt halad át az Olaszország és Nyugat-Európa közötti vasúti teherforgalom jelentős része (a [[Gotthárd-alagút|Gotthárd-vasút]] és a [[BLS|Lötschberg-vasút]] mellett). [[2010]]-ben napi 150-200 tehervonat haladt végig rajta.<ref>Eisenbahnatlas Österreich, Schweeres+Wall 2010., ISBN 978-3-89494-138-3</ref> A tervek szerint a 2025-től a vonal egy részét az új [[Brenner-bázisalagút]] váltja majd ki. A vonal része a [[transzeurópai vasúthálózat]] első számú vonalának.

A vasútvonalat több szakaszban adták át, az első részt [[Verona (Olaszország)|Verona]] és [[Trento]] között [[1859]]. [[március 23.|március 23]]-án, a következő szakaszt Trento és [[Bolzano (település)|Bolzano]] között pedig [[1859]]. [[május 16.|május 16]]-án. Az építkezés főmérnöke [[Karl Etzel]] volt.