„X. Leó pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Források: Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://books.google. → https://books.google. (2) AWB |
a egyértelműsítés - Verona |
||
64. sor:
==== Győzelem a hadszíntéren… ====
[[Fájl:Tizian 062.jpg|200px|bélyegkép|jobbra|I. Francesco Maria della Rovere portréja]]
A bolognai konkordátum megerősítette a pápai hatalmat Franciaországban, de ugyanakkor azzal is járt, hogy Leó szép családi tervei romba dőltek. Piacenza és Parma a Lorenzo de’ Medicinek szánt királyság alapköveinek számítottak. Leó terjeszkedési politikájának célkeresztjében állt az Urbinói Hercegség is, amelynek története a franciák elleni hadakozás alatt Leónak nem tetsző fordulatokat vett. Miközben a mechlini szövetség ferde szemmel nézte végig Leó gyors átpártolását, I. Francesco Maria della Rovere [[Verona (Olaszország)|Veronában]] és Velencében sereget toborzott magának, hogy visszaszerezze Urbino hercegi trónját, amelyet egy évvel azelőtt éppen Leó vett el tőle. A franciák oldalán álló della Rovere herceg hatalomra jutása Leónak már túlságosan nagy francia befolyást jelentett volna Itáliában, ráadásul Róma közvetlen közelében. Amikor az egyházfő meghallotta, hogy a város elbukott, és [[1517]]. [[január 23.|január 23-án]] már della Rovere uralkodott Urbinóban, azonnali cselekvésre szánta el magát. Leó újra viharos sebességgel váltott és felújította a Cambrai Ligát, amelyben I. Miksa császár és VIII. Henrik is részt vett a francia és velencei térnyerés visszaszorításában. A pápa és a császár tízezer svájci zsoldost állított ki Urbino ostromára közös költségen. A háború februárban kezdődött és egészen szeptemberig húzódott el. Francesco della Rovere a franciák segítségét kérte, de a császár nem engedte, hogy Ferenc beleavatkozzon a pápa háborújába. Így végül a Lorenzo vezette pápai seregek győzni tudtak Urbino ostrománál.
Leó a város élére kinevezte Lorenzót, akit [[1518]]-ban ''Madeleine la Tour d'Auvergne''-t a francia királyi család nőrokonát vette feleségül. Tőle született a francia történelemben olyan gyakran emlegetett [[Medici Katalin francia királyné|Medici Katalin]].
95. sor:
A két hatalmasság vetélkedése közben persze Leó nem feledte el, hogy a legjobb mégis az volna, ha egyikük sem kerülne a császári trónra, éppen ezért először [[Szászország]], majd [[Brandenburg]] választófejedelmét igyekezett meggyőzni a jelöltségről. Ekkoriban írta ezt egy krónika Leó politikájáról, hogy a pápa ''„egy hajón utazik, de két iránytűt használ”''. Ez a politika még élesebben kirajzolódott, amikor a választófejedelmek lemondtak jelöltségükről. Őszentsége ekkor teljes mellbedobással Ferenc mellé állt, de amikor kezdett egyértelművé válni, hogy előreláthatólag Károly fejére helyezik a koronát, hirtelen átpártolt Miksa gyermekének oldalára. És valóban, Károly nem fukarkodott a pénzzel, mindegyik választófejedelmet megvesztegette, így [[1519]]. [[június 28.|június 28-án]] V. Károly néven megkoronázták Miksa fiát, aki ezzel Európa leghatalmasabb uralkodója lett. Az ő koronája alá tartozott [[Spanyolország]], [[Nápoly]], [[Szicília]], [[Burgundia]], [[Németalföld]], a [[Német-római Birodalom]] egész területe és a Habsburg családra várt [[Magyarország]] koronája is.
[[Fájl:
A császárválasztás politikai manőverei is hozzájárultak ahhoz, hogy az idő közben elharapódzott német és skandináv pápaellenes mozgalmakkal Leó nem igazán törődött. Csak családjának itáliai hegemóniája lebegett szeme előtt. Ez vezette akkor is, amikor Ferenccel szövetséget kötött Károly ellen, akinek birodalma északról és délről is határolta a Pápai Államot. De Ferenc Leó kettős politikája miatt bizalmatlanná vált a pápa szövetségét illetően. Ráadásul a reformáció miatti német felfordulás is V. Károlyhoz közelítette a pápai udvart. Végül a császár és az egyházfő [[1521]] [[május]]ában szövetséget kötött a francia hatalom itáliai kisöprésére. Leó elsősorban Ferrarát, míg Károly Lombardiát akarta felszabadítani a francia uralom alól. Leó és Károly újra svájci zsoldosokat bérelt fel erre, és [[1521]]. [[június 23.|június 23-án]] megindult a háború. Ferenc két fronton is szembeszállt Károllyal. Egyrészt a spanyol [[Navarra|Navarrát]] támadta meg, másrészt Milánónál bontakozott ki a harc. A pápa eközben megígérte Károlynak, hogy elismeri őt Nápoly trónján, császárrá koronázza és segít neki a Velence elleni hadjáratában. Ezután kiátkozta a francia uralkodót, és felmentette alattvalóit a királynak adott hűségeskü alól. Erre a hírre Ferenc feladta Parmát és Piacenzát, ezeket Leó újra a Pápai Államhoz csatolhatta, ám a hadjáratok során váratlanul [[malária|maláriát]] kapott, és szinte napok alatt, [[1521]]. [[december 1.|december 1-jén]] Rómában meghalt, de még eljutott hozzá Milánó elestének híre.
| |||