„Eiréné bizánci császárnő” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
| koronázás dátuma =
| teljes_név =
| előd = [[VI. KonstantinKónsztantinosz bizánci császár|VI. KonstantinKónsztantinosz]]
| utód = [[I. Niképhorosz bizánci császár|I. Niképhorosz]]
| házastárs = [[IV. León bizánci császár|IV. León]]
[[Fájl:Solidus-Irene-sb1599.jpg|bélyegkép|300px|Eiréné [[solidus]]a, rajta az egyébként ritkán használt baszilissza (<small>bASILISSH</small>) címmel]]
 
'''Szent Eiréné''', magyarosan '''Iréne''' ({{ny-gr|Εἰρήνη}}, [[752]] – [[803]]. [[augusztus 9.]], uralkodott [[797]]. [[augusztus 15.]] – [[802]]. [[október 31.]]) a [[Bizánci Birodalom]] császárnője, [[IV. León bizánci császár|IV. León]] felesége és [[VI. KonstantinKónsztantinosz bizánci császár|VI. KonstantinKónsztantinosz]] anyja, régense, társuralkodója és megvakíttatója volt. Legismertebb tette a [[képrombolás]] megfékezése volt, ami miatt az [[ortodox kereszténység|ortodox]] [[egyház]]ak [[szent]]ként tisztelik.
 
== A hű feleség ==
 
Az egykori [[athén]]i árva [[752]] körül született, és [[V. KonstantinKónsztantinosz bizánci császár|V. KonstantinKónsztantinosz]] vitte [[KonstantinápolyKónsztantinoszápoly]]ba. [[769]]-ben ment feleségül a trónörökös Leóhoz, akinek [[771]]-ben szülte meg egyetlen gyermekét, a későbbi VI. KonstantintKónsztantinoszt. [[775]]–[[780]] között már férje mellett is a képtisztelet üldözésének megszüntetésén munkálkodott, nem is kis sikerrel. Igazán azonban akkor bontakozhatott ki, amikor [[780]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] kiskorú fia [[régens]]évé nevezték ki.
 
== A [[második nikaiai zsinat]] ==
A következő lépés egy [[zsinat]] összehívása volt, amely a [[754]]-es ikonoklaszta, ún. [[fejetlen zsinat|„fejetlen” zsinat]] határozatainak elvetését és a képtisztelet visszaállítását tűzte ki célul. A törekvést üdvözlő keleti és [[itália]]i [[püspök]]ök ezúttal meg is jelentek a gyűlésen, amely [[786]]. [[július 31.|július 31-én]] nyílt meg, ám a képrombolást támogató városi gárda szétzavarta a zsinatot. A császárnő és a pátriárka nem tett le céljáról, ezért az ikonoklaszta beállítottságú alakulatokat áthelyezte Kis-Ázsia területére, egy arabok ellen indítandó háború ürügyén. Helyüket thrakiai ikontisztelő katonák vették át, így [[787]]-ben [[Nikaia]] városában összeülhetett a VII. egyetemes zsinat. Szeptember 24. és október 13. között két ülésen restaurálták az ikonok tiszteletét.
 
A zsinat a korábbi képromboló egyháziakat visszafogadta kebelébe, ha beismerték és megtagadták addigi [[eretnekség]]üket. A [[tolerancia|toleráns]] döntés az V. KonstantinKónsztantinosz alatt tűzzel-vassal üldözött fanatikus képtisztelő [[szerzetes]]ség felháborodását váltotta ki, ekkor jelentkezett először a későbbi bizánci vallástörténetben oly fontos szerepet kapó zélóta–politikus ellentét. Az [[október 23.|október 23-ai]] záróülésen a két uralkodó közösen írta alá a képrombolást eretnekségként elítélő, a képtiszteletet [[Damaszkuszi Szent János]] tanítása alapján [[ideológia|megideologizáló]] határozatot.
 
== Leszámolás a császárral ==
 
Ahogy KonstantinKónsztantinosz idősödött, anyja egyre nehezebben tudta irányítani. Eiréné szemmel láthatóan túlságosan megszerette a hatalmat ahhoz, hogy átengedje nagykorú fiának az egyeduralmat. A sértett KonstantinKónsztantinosz köré politikai csoport szerveződött, amelyben a képrombolás hívei is helyet kaptak, mint Eiréné legkeményebb ellenfelei. A császárnő azonban [[790]]-ben leleplezte szervezkedésüket, és ennek hatására követelte, hogy a hadsereg ismerje el idősebb uralkodónak, azaz egymaga kívánta gyakorolni a hatalmat. Az [[európa]]i és [[főváros]]i csapatok fel is esküdtek rá, de az Armeniakon [[thema-rendszer|thema]] vezetésével az [[anatólia]]i hadsereg fellázadt, és KonstantinKónsztantinosz mellett tett hitet.
 
A császárnőnek ideiglenesen menekülnie kellett, de fia az udvar befolyásos csoportjai nyomására [[792]]-ben kénytelen volt visszahívni és korábbi jogaiban megerősíteni. A hadszíntéri kudarcai és hajdani támogatói cserbenhagyása miatt sokak által meggyűlölt, 27 éves KonstantintKónsztantinoszt anyja parancsára vakíttatták meg 797-ben születési helyén, a [[porfír]] teremben. Eiréné végül szándékának megfelelően egyeduralkodó maradt. Az esetet a tudósítások szerint hétnapos [[napfogyatkozás]] követte.
 
== Az első császárnő ==
Eiréné, mint egyedüli császárnő uralkodása kuriózumnak számított, ezért az esetleges [[jog]]i alapú bonyodalmak elkerülése végett gyakrabban – többek között hadseregparancsnokként – használta a hímnemű [[baszileusz]] címet a női baszilisszánál.
 
Uralkodása alatt rendkívül népszerű volt, aminek azonban a birodalom látta kárát. Támogatói bázisát megerősítendő ugyanis Eiréné bőkezűen osztogatta a kedvezményeket KonstantinápolyKónsztantinoszápoly népének és a képtisztelet mellett végig kardoskodó kolostoroknak. Eltörölték a fővárosiakat sújtó városi adót, az [[abüdosz]]i és [[hierosz]]i vámot, és csökkentették a különféle [[export]]ot és [[import]]ot terhelő vámokat. Mindez a kis-ázsiai [[arabok|arab]] és a [[Balkán-félsziget|balkáni]] [[bolgárok|bolgár]] betörésekkel, a megbékéltetésükre kiáramló sarccal és az állandósuló, elsősorban Aetiosz és Sztaurakiosz [[eunuch]]oknak köszönhető palotabéli intrikákkal párosulva komoly nehézségeket okoztak a későbbiekben.
 
== Egy új Imperium ==
 
Eiréné uralkodásának legnagyobb eseménye [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] császárrá koronázása volt [[800]]. [[december 25.|december 25-én]]. Ez azt jelentette, hogy a [[róma]]i [[pápa (egyházfő)|egyházfő]] végleg elfordult Bizánctól, hogy ahhoz a hatalomhoz csatlakozzon, amelyik megmentette a [[Longobárd Királyság]]tól, és hozzá hasonlóan nem törődött az ikontisztelet kérdésével. ([[794]]-ben a frankfurti zsinaton [[I. Adorján pápa]] elvetette a képtiszteletet, amely bizánci formájában sosem létezett nyugaton.) Ezt csak felerősítette, hogy Bizánc nem volt hajlandó tárgyalni a korábban V. KonstantinKónsztantinosz által elvett területek és jövedelmek visszaszolgáltatásáról a vallási egyetértés ellenére sem.
 
Az új császárság felbukkanása mind konstantinápolyiKónsztantinoszápolyi, mind római szemmel értelmezhetetlen volt, hiszen világképükben csakis egyetlen legitim [[Imperium]] létezhetett. Rómában Eirénét nem tekintették uralkodónak, így végeredményben egy betöltetlen trónt töltöttek be a [[frankok|frank]] uralkodóval. KonstantinápolyKónsztantinoszápoly ezzel szemben bitorlónak tekintette Károlyt, aki – biztos, ami biztos – még eretneknek is nevezte a keleti birodalmat. A helyzet orvoslására azonban követeket menesztett Bizáncba, hogy megkérje az özvegy Eiréné kezét, azonban [[802]]-es érkezésüket követően a császárnőt palotaforradalom buktatta meg.
 
Eirénét először a Herceg-szigetre, majd [[Leszbosz]]ra száműzték, ahol szövésből kellett fenntartania magát, és nemsokára meg is halt. Utódja a hajdani [[logothetész]], [[I. Niképhorosz bizánci császár|I. Niképhorosz]] lett.
 
{{Bizánci császár
|előző=[[VI. KonstantinKónsztantinosz bizánci császár|VI. KonstantinKónsztantinosz]]
|következő=[[I. Niképhorosz bizánci császár|I. Niképhorosz]]
|következő2=
|évek= 797 – 802
}}
{{római császárok}}
 
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor}}