„II. Baszileiosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

| előd = [[I. JóannészIóannész bizánci császár|I. JóannészIóannész]]

Baszileiosz még csak öt éves volt, amikor apja, [[II. Rómanosz bizánci császár|II. Rómanosz]] meghalt. Mivel fiatal volt a kormányzáshoz, először anyja, Theophano új férje, [[II. Niképhorosz bizánci császár|Niképhorosz]], majd egy másik tábornok, [[I. JóannészIóannész bizánci császár|I. JóannészIóannész]] vette át a hatalmat. II. Baszileiosz – bár atyja halála után társcsászára volt az uralkodóknak – csak eztán nyerte el a birodalmat, amely számára új virágkort hozott, mely tehetségtelen és gyenge utódai alatt hamarosan semmivé lett.

[[Sámuel bolgár cár]] [[976]] óta terjeszkedett a [[Balkán-félsziget|Balkánon]]: uralma a Dunától délre egészen [[Athén]]ig elért, birodalma a [[Fekete-tenger|Fekete-]] és az [[Adriai-tenger]] között húzódott olyan területeken, amiket a bizánciak az elmúlt háromszáz évben szereztek vissza vérrel-verejtékkel. Baszileiosz bosszút esküdött, és háborút indított, mely a következő években letarolta a [[Balkán-félsziget|Balkánt]]. Mindkét fél nagy győzelmeket aratott, de Sámuel sokáig húzta a döntő összecsapást, remélve, hogy a túlerőben lévő [[görögök]] kimerülnek, seregük pedig szétmorzsolódik. Végül a császár sarokba szorította bolgár ellenfeleit, és a kleidioni csatában ([[1014]]) döntő győzelmet aratott. 14000 foglyot ejtett, akiket megvakítva küldött haza. A hagyomány szerint minden századik bolgárnak egy szemét meghagyták, hogy a többit hazavezethessék. Sámuel cár állítólag belehalt a fájdalomba, amikor meglátta hazatérő seregét. A háború még négy évig folytatódott, de végül sikerült leigázni a bolgárokat és a [[szerbek]]et. A birodalom határa 400 év óta először ismét a [[Duna]] mentén húzódott. Győzelme után nyerte el Baszileiosz a ''BulgaroktónoszBulgaroktonosz'' (Bolgárölőbolgárölő) melléknevet.

|előző=[[I. JóannészIóannész bizánci császár|I. JóannészIóannész]]