„Ion Creangă” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
| képaláírás =
}}
[[Kép:MIon Creangă.jpg|bélyegkép|260px|jobbra|Ion Creangă sírja [[Jászvásár|Iașiban]] ]]
'''Ion Creangă''' ([[Humulești]], [[1837]]. [[március 1.]] – [[Jászvásár]], [[1889]]. [[december 31.]]) a román irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. A román irodalom panteonjába mint mesemondó és író, de főként ''Gyermekkorom emlékei'' (Amintiri din copilărie) című önéletrajzi írása révén lépett be.
 
12. sor:
 
Nehezen vált meg a falusi élettől, mint ahogyan ezt maga is mondja:
''„Kedves volt nekem apám és anyám, a fiú- és lánytesvéreimlánytestvéreim és a falu fiúi, gyerekkorom bajtársai, a szekerek, a tél, a nehéz napok, korcsolyáztam és szánkóztam, és nyáron főleg ünnepekkor énekelve és kurjongva, bejártam az erdőket és a mezőket, a szántásokat, a virágos mezőket és a dombokat, amikor a hajnal rámmosolygott. Ugyanúgy kedves volt nekem a fonó, a kalákák, a hórák, és a falu összes ünnepélye, amelyeken igen jó kedvvel vettem részt.”''
 
[[1855]] és [[1859]] között a papnevelde diákja maradt, majd ennek elvégeztével visszatért szülőfalujába. Jászvásáron megházasodott és itt lett pap a „Negyven szent templomában”. Azonban a papi hivatás nem igazán tetszett neki, ezért beiratkozott a jászvásári Vasile Lupu gimnáziumba. Miután elvégezte az iskolát, tanárként dolgozott [[Moldva]] fővárosában.
 
[[1871]]-ben a papi erkölcs és öltözék tiszteletben nem tartásával vádolták (kalapot hordott, és állítólag a templom tornyáról puskával lőtte le a varjakat) és kitiltották a papi közösségből. Ennek következményeként elveszítette tanári állását is. A következő években kereskedőként dolgozott, majd egy [[jászvásár]]i magániskola tanára lett. Később [[Titu Maiorescu]] visszadtavisszaadta neki a tanítói jogait. Összebarátkozott [[Mihai Eminescu]]val, ennek következményeként tagja lett a ''Junimea'' mozgalomnak, aminek a vezetője [[Titu Maiorescu]] volt. A ''Convorbiri literare'' című folyóiratban meséket és elbeszéléseket közölt.
 
[[1887]]-ben felhagyott a tanítói pályával és nyugdíjba vonult. [[1889]] szilveszter éjszakáján halt meg egy [[Epilepszia|epilepsziás]] roham következtében.