„Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(→‎Irodalom: link jav)
Címke: HTML-sortörés
|kép =Karl Austria Teschen 1771 1847 color.jpg
|képméret =
|képaláírás =AZ ifjú Károly főherceg portréja
|beceneve =
|születés helye =
|aláírás =
}}
'''Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg, Teschen hercege''' ''(Erzherzog Karl Ludwig Johann Joseph Lorenz von Österreich, Herzog von Teschen)'', más névhasználatban '''Habsburg–Tescheni Károly főherceg''' ''(Erzherzog Karl von Österreich-Teschen)''; ([[Firenze]], [[1771]]. [[szeptember 5.]] – [[Bécs]], [[1847]]. [[április 30.]]), osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, császári [[tábornagy]], a napóleoni háborúk jelentős hadvezére, hadszervező, katonai szakíró, [[Teschen]] első hercege, 1801–1804-ig a [[Német Lovagrend]] 54. Nagymestere.
 
== Élete ==
 
A háborút követő békeévekben a legfontosabb feladat a hadsereg újjászervezése volt. Ausztria nem vett részt a [[negyedik koalíciós háború|Napóleon elleni negyedik koalícióban]]. [[1806]]-ban Ferenc császár – immár mint [[Ferenc magyar király|I. Ferenc]], [[Osztrák császárok listája|Ausztria császára]] – öccsét, Károly főherceget, az egyetlen osztrák tábornagyot, aki csatában meg tudta verni Napóleont, kinevezte a Birodalom főhadparancsnokává ''(Generalissimus)'' és teljhatalmú hadügyminiszterévé. Károly jelentős reformokat hajtott végre a császári haderőben. Eltörölte az életfogytig tartó katonai szolgálatot, felállította az osztrák Véderőt ''(Landwehr),'' kialakította a [[népfelkelés]] ''(Landsturm)'' rendszerét, bevezette a haderő hadtestekbe szervezését. Elvetette az alkalmatlannak bizonyult, elavult [[XVIII. század]]i haderőszervezési elveket, az osztrák szárazföldi hadsereget a francia hadiszervezet mintájára építette fel. Minden hadszíntéren fel- és elismerte a nép kiképzett fiaiból álló, lelkes és harcra motivált új hadseregek és a dinasztiák által fenntartott zsoldos haderők hatékonysága közötti döntő különbséget. Tanulmányozta a franciák által alkalmazott taktikai műveleteket, és tábornokait is ezek alkalmazására oktatta. Spanyol hazafias körök felajánlották neki Spanyolország koronáját, ez a császár neheztelését vívta ki. Károly – aki legfontosabb feladatának az osztrák birodalom erősítését tartotta – elutasította a spanyol trónt.
 
A haderőszervezés még nagy erővel folyt, amikor [[1809]]-ben ismét kitört a háború. Az [[ötödik koalíciós háború|ötödik koalícióban]] Ausztria szövetségese, [[Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága|Nagy-Britannia]] főleg a tengeren ténykedett, szárazföldön csak kisebb hadműveleteket folytatott. Az osztrák császári haderő egyedül állt szemben Napóleonnal. A még csak félig felállt új hadszervezet és az új főhadparancsnok eredményesebb ellenállást tanúsított, mint a régi hadsereg, de Ausztria így is vereségre volt kárhoztatva. Az [[eckmühli csata|eckmühli kudarc]], a [[regensburgi csata|Regesnburg körüli vesztes csatározások]] következtében Károly főherceg [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehországba]] húzódott vissza hadseregével. A franciák [[május 13.|május 13-án]] ismét bevonultak Bécsbe. Napóleon {{szám|90000}} főnyi serege a Duna jobb partján állt. A bal partot a Csehország felől visszaérkező Károly főherceg hadserege szállta meg. [[1809]]. [[május 21.|május 21]]–[[május 22.|22]]-én a (ma Bécshez tartozó) [[Aspern]] és [[Essling]] térségében lezajlott [[asperni csata|asperni csatában]] Károly nagy győzelmet aratott, megakasztotta Napóleon előrenyomulását kelet felé. Ezt azonban a [[győri csata]]vesztés követte. [[október 14.|Október 14-én]] a véres [[wagrami csata]] az osztrákok teljes vereségével végződött. A két nagy csatában Károly főherceg több, mint {{szám|50000}} főnyi veszteséget okozott Napóleonnak. Ausztria a [[schönbrunni béke]]diktátumot kényszerült aláírni.
 
== Haditetteinek értékelése ==
Műveiben Károly főherceg mindenkor a védelem fontosságát hangsúlyozza, a kor katonai doktrínáinak megfelelően. A gyakorlatban csak akkor rendezkedett be védelemre, ha erre valóban szükség volt, de tudott merész támadó stratégiát is kidolgozni, és végrehajtani. Kiválóan átlátta a haderők mozgását, jól irányította csapatait, a zűrzavaros harctereken (Zürich, Würzburg) éppúgy, mint a tömeges támadásokban (Aspern, Wagram). Teljesítménye általánosságban hasonló a kortárs hadvezérekhez.
 
[[1796]]-ban kiemelkedő és szinte hibátlan hadjáratot vezetett. [[1809]]-es [[wagrami csata|wagrami vereségének]] fő okai is csak a franciák igen jelentős számbeli fölényében, és a szervezés alatt álló osztrák haderő felkészületlenségében kereshetők. Jogos kritika illeti őt az asperni csata utáni hat hetes tétlenségéért. Katonai szakíróként lefektetett doktrínái igen fontosak és meghatározóak. Merev taktikai nézetei azonban azt tükrözik, hogy számára a terület védelme, a stratégia pontok megtartása fontosabb cél volt, mint az ellenség megsemmisítése. A tartalékot a visszavonulás fedezésére tartotta fenn. Írásaiban mindenütt hangsúlyozza, hogy a hadvezér semmit se kockáztasson, csak ha saját hadserege teljes biztonságban van. (Ezt az elvet [[1796]]-ban saját maga hagyta figyelmen kívül, és győzelmeket aratott).
 
 
== Örökségének későbbi sorsa ==
Károly fia, [[Habsburg–Tescheni Albert főherceg|Albert (Albrecht) főherceg]] (1817–1895) lett [[Teschen]] második hercege, a hatalmas birtok örököse. Apjához hasonlóan Albert is kimagasló katonai tehetség volt, hűséggel szolgálta császári unokaöccsét, [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc Józsefet]]. A Birodalom hadvezéreként 1846–1866 között háborús győzelmeket aratott, és nemzeti forradalmi megmozdulásokat vert le. A vesztes [[1866]]-os [[porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háború]] után, [[1867]]-ben kinevezték az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] fegyveres erőinek főparancsnokává. Ha már [[1866]]-ban kinevezték volna, Ausztriának nagyobb esélye lett volna a győzelemre.
 
Albertnek nem volt fia. [[1874]]-ben, amikor Károly Ferdinánd meghalt, Albert örökbe fogadta öccsének elárvult fiait: Frigyest, Károly Istvánt és Jenőt. Az idős marsall-nagybácsi által nevelt fiúk tábornoki rangra emelkedtek, és magas parancsnoki beosztásokba jutottak a császári és királyi hadseregben. [[1895]]. [[február 18.|február 18-án]], amikor Albert a [[Dél-Tirol|dél-tiroli]] [[Arco\Arcó]]ban elhunyt, az elsőszülött Frigyes főherceg örökölte Teschen (harmadik) hercegi címét és az összes hercegi birtokot.
|7= 7. [[Szászországi Mária Amália spanyol királyné|Mária Amália szász hercegnő]]
|8= 8. [[I. Lipót lotaringiai herceg]]
|9= 9. [[Orléans-i Erzsébet Sarolta lotaringiai hercegné|Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnő]]
|10= 10. [[III. Károly magyar király|VI. Károly német-római császár<br/>III. Károly magyar király]]
|11= 11. [[Erzsébet Krisztina magyar királyné|Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő]]