„Magyar Királyság” változatai közötti eltérés

A Magyar Királyság történelme legnagyobb részében a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencét]] és a [[Kárpátok]] ívét birtokolta, a hegység vízválasztója viszonylag pontosan megadja az országhatárokat. Délről a [[Száva]], nyugatról a [[Lajta]] és az [[Alpokalja]] határolta. A Kárpátok íve és a nagy folyók ezt a területet jól védhetővé tették, az ország a történelme folyamán jelentős területváltozásokon nem is ment át. A Magyar Királyság a Kárpátokon túlra rendkívül ritkán vezetett hadjáratot, de hódítók is csak egyetlen alkalommal törtek be innen sikerrel, a [[mongolok]]. Változatos földrajzi környezet, amelyben magashegységek (Kárpátok), középhegységek ([[Dunántúli-középhegység]], [[Északi-középhegység]], [[Erdélyi-középhegység]]), dombságok ([[Dunántúli-dombság]]) és hatalmas síkságok ([[Alföld]], [[Kisalföld]]) is vannak. A legmagasabb pontja a [[Gerlachfalvi-csúcs]] volt. Az ország két fő víziútja a [[Duna]] és a [[Tisza]]. Legnagyobb tava a [[Dunántúl]]on található [[Balaton]].