„Miskolc egészségügyének története” változatai közötti eltérés

Miskolc első két [[Gyógyszertár|patikáját]] – valószínűleg – 1762-ben alapították. Ezek voltak az [[Arany Szarvas Gyógyszertár|Arany Szarvas]] és az Arany Sas gyógyszertárak. Az előbbi ma is működik a [[Belváros (Miskolc)#Széchenyi utca|Széchenyi utca]]–[[Erzsébet tér (Miskolc)|Erzsébet tér]] sarkán, s nevét a bejárata felett elhelyezett aranyozott szarvasról kapta. Ugyancsak működik a „Villanyrendőr” közelében a 19. századi alapítású Fehér Kígyó, valamint az Arany Oroszlán a Centrum áruházzal szemben, amelynek [[Déryné Széppataki Róza]] is gyakori vendége volt.

[[Fájl:SemmelweisHospital02.jpg|bélyegkép|balra|220px|A Semmelweis Kórház egyik felújított épülete]]Az új kórház a Csabai kapuban épült meg, a város adta a telket és 5000 forintot, tízezret a vármegye biztosított, és még felvettek {{szám|250000}} forint kölcsönt. Az új kórházat [[Adler Károly (építész)|Adler Károly]] városi főmérnök tervezte, a kivitelező a Hirschl Ede és társai cég volt. A megnyitó 1900. december 2-án volt, négy jellegzetes, vöröstéglás épület készült el: az igazgatóság, a sebészet és bőrgyógyászat (70 ágy), a belgyógyászat (186 ágy) és az elmegyógyászat (70 ágy), de kiszolgáló épületek is épültek (konyha, mosoda, ügyintézés). A kórház minden épületében folyóvíz és villanyvilágítás volt. A kórházi telek területe {{szám|10000}} négyszögöl volt. A kórházigazgató Singer Henrik mellett két főorvos, egy rendelőorvos, egy járványorvos, két segédorvos, egy főápoló, egy főbába és 19 ápolónő dolgozott. 1904-re elkészült a kórházi gyógyszertár is. 1903-ban Singer lemondott az igazgatói posztról, de 1914-ig még vezette a sebészetet. Az új igazgató Köllner Károly belgyógyász lett.

A [[második világháború]] idején több kórházi épület is megrongálódott (a bombákat eredetileg a rendező pályaudvarnak szánták), másokat orosz-román katonakórházzá alakítottak, a kórház eredeti betegeit és berendezéseit [[avas]]i pincékbe vitték, mert a berendezés javát a [[németek]] el akarták szállítani. A kórház 1945 nyarán kezdett visszaköltözni, de a helyzet csak lassan rendeződött. 1952-ben a kórház neve Semmelweis Kórház lett (a miskolciak egy része még ma is Erzsébet kórháznak nevezi). A kórház több osztállyal bővült, majd – hamisítatlan [[Szocialista realizmus|szocreál]] stílusban – felépült a rendelőintézet (SZTK) is (2009-ben kívülről renoválták). A kórház–rendelőintézeti egység (Semmelweis Kórház–Rendelőintézet) 1976-ban jött létre.{{refhely|Eszenyi 1997|94–96. oldal}}{{refhely|Dobrossy 1996|237–250. oldal}} A kórház a [[Debreceni Egyetem]] Orvos és Egészségtudományi Centrum oktató kórháza, 646 aktív és 332 krónikus ágyon, 16 osztályon, 48 ápolási egységben gyógyítja a betegeket. Az Erzsébet Kórházat és a Vasgyári Kórházat 2008-ban összevonták Miskolci Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ és Egyetemi Oktatókórház (MISEK) néven.{{refhely|Semmelweis Kórház}} Az összevonás célja a racionális gazdálkodás megvalósítása, a párhuzamosságok megszüntetése volt. Ennek keretében Vasgyárban megszüntették a koronária őrzőt és a szülészet-nőgyógyászatot, átszervezték a laboratórium, a patológia, a diétás szolgálat és a kisegítő részlegek működését.{{refhely|Szalkai 2007}} A kórház megyei szintű ellátást nyújt a mellkassebészet, a bőrgyógyászat és a fertőző betegségek területén, de regionális feladatot lát el a vérképzőszervi és hematológiai betegségek, valamint az oszteoporózis terén. A kórház területén működik a [[Hospice]] alapítvány miskolci intézménye.{{refhely|MISEK}}

A Szent Ferenc Kórház az intézmény mai neve, létrejötte, megalakulása meglehetősen bonyolult. Jogelődje a Vízgyógyintézetnél említett, Bikur Cholin alapítású, rövid életű kórház volt. A hitközség az 1920-as években ismét felvetette egy kórház építését, és erre a célra a Kereskedők és Gazdák Köre, illetve a Kereskedelmi Testület vásárolt egy 4 holdas telket a Csabai kapuban, mindössze 100–150 méterre a közkórháztól. Az építkezés vontatottan haladt, majd pénzhiány miatt tulajdonképpen meg is rekedt. Ezért vetette fel [[Hodobay Sándor]] polgármester, hogy vásárolja meg a város városi tüdőkórház számára. 1936-ban végül kincstári kezelésbe került az épület, s egészen 1944-ig a VII. Honvédparancsnokság működött benne, majd honvédkórházzá alakították. 1950–1951-ben a régi épület elé új épületsort emeltek az utcafrontra. A régi épületben működtek az egyes osztályok és a kórtermek, az új épületben pedig a műtőt, a gyógyító egységeket, a rendelőket és az adminisztrációt helyezték el. A kórház tüdőkórházként működött, része volt még a [[csanyik]]i szanatórium is, és egy ideig környező városok tüdőgondozó intézetei is. A kórház rekonstrukciója 1994-ben fejeződött be, ekkor vette fel a Szent Ferenc Kórház nevet.{{refhely|Eszenyi 1997|101–102. oldal}} A kórház szakterületében változatlanul erős a hagyományos tüdőgyógyászati tevékenység, ezenkívül a kardiológiai rehabilitáció, valamint reumatológiai és pszichoterápiai kezelés is folyik az intézményben.{{refhely|Szent Ferenc Kórház 1}} Működése kiterjed egész Borsod-Abaúj-Zemplén megye területére. Ágyszáma: 0 aktív és 282 krónikus ágy.{{refhely|Szent Ferenc Kórház 2}}

A gyógyítás és a [[gyógyszerészet]] évszázadokig gyakorlatilag azonos volt a népi gyógyászattal, a korai orvosok gyógymódjai és [[gyógyszer]]ei alig különböztek az országot járó „vándor orvosok” és „vándor füvesek” módszereitől. [[Benkő Sámuel (orvos)|Benkő Sámuel]], aki közel negyven évig volt [[Miskolc]] neves orvosa, 1782-ben jelentette meg fontos művét, a ''Topographia oppidi Miskoltz historico-medica'', azaz ''Miskolc város történeti-orvosi helyrajza'' című munkát, ami előbb [[Kassa|Kassán]], majd 1818-ban Miskolcon is megjelent. Munkájában komoly levéltári kutatómunkára, saját orvosi tatapasztalatára, az elbeszélésekre és a hagyományokra támaszkodott. Írása szerint ekkor már jelentős számú képzett orvos tevékenykedett az országban, de még mindig nagy szerepük volt a vándor „szakemberek”, „füvesek” tömegének, és a helyi tapasztalt, főleg idősebb „gyógyító” embereknek. Ezzel együtt fokozatosan terjedtek a különböző orvosi könyvek kéziratos másolatai, amiket vásárokon terjesztettek. Ezekben a könyvekben természetesen keveredtek a kor tudományának megfelelő orvosi és gyógyszerészeti ismeretek a „jól bevált” népi gyógyító elemekkel. Fennmaradtak korabeli gyógyszerreceptek, amik azonban gyakran meglehetősen homályosan fogalmaztak, például: „bizonyos mixtúra”, „tsepetskék”, „bizonyos ital”, „bizonyos saft”, „thea és sálya”, „sebvíz”, „flastrom” és hasonlók, amikből természetesen nemhogy a hatásmechanizmusra nem lehet következtetni, de még arra sem, hogy milyen betegségre is adták, ajánlották a szereket. A helyzeten komolyan javított a képzett [[gyógyszerész]]ek megjelenése, de a mai [[gyógyszertár]]ak kínálatához képest még 1879-ben is meglepő készítményekkel találkozunk hirdetésekben: „chinin cukorka és csokoládé, nadályok, Egri víz, szappan, púder, fogpor, Máriaczelli gyomorcsöppek, szőrtelenítő por, mustárpapír, vaspasztillák” stb.{{refhely|Dobrossy 1996|185–186. oldal}}{{refhely|Porkolábné 1997|106–107. oldal}}

A gyógyszertárat eredetileg [[Tállya|Tállyán]] alapították, s onnan költöztették a miskolci főutcára 1803-ban, de a pontos helyéről nincs adat. Van viszont arról, hogy Szabó Gyula gyógyszerész 1876-ban megvásárolta a mai Széchenyi utca 31. szám alatti telket, a [[Hitelintézeti palota (Miskolc)|Hitelintézeti palota]] mellett, ahol egyemeletes épületet építtetett, amit később még bővítettek. Tudni, hogy 1898-ban Popovics Antal volt a tulajdonosa, majd 1911-től Kellner és Fodor. Az 1920-as évtized vége felé Barack Gyula volt a Fehér kígyó gyógyszerésze, de már a Kazinczy és a Széchenyi utca sarkán. A második világháború után, 1948-ban költözött mai helyére, a Széchenyi utca 33. alá. Rövid idő múlva államosították, és 1995-ig 19/40. számú gyógyszertár volt a neve. Berendezése értékes, [[szecesszió]]s stílusú.{{azonos|pork8}}

[[Fájl:Diosgyor-Vasgyar OldPharmacy.jpg|bélyegkép|balra|Az Angyal Gyógyszertár épöleteépülete 2012-ben]]

A hivatalosan „Gyógyszertár az angyalhoz” nevű patika a [[Diósgyőr-Vasgyár]]ban létesült 1900-ban. A kolónia első gyógyszertárát még Esser Ferenc diósgyőri patikus nyitotta 1887-ben fiókgyógyszertárként, és egy lakóházban működött. Az Angyal patika építészeti terveit Murányi Lajos készítette, a kolónia megszokott vörös téglás stílusában. Vezetője Menner Ottó, majd fia, Menner Ödön volt. Laboratóriumot, mellék- és gazdasági helyiségeket és szolgálati lakást tartalmazott. Az épület ma is megvan, de nem gyógyszetárkéntgyógyszertárként használják.{{refhely|Olajos Csaba 1998|101–104. oldal}}

A [[mentőszolgálat]] ügye – mint csaknem mindenütt – a tűzoltóság működésével függött össze. Így volt ez Miskolcon is, ahol a helyi Önkéntes Tűzoltó Egylet 1873. augusztus 31-én alakult meg. Főparancsnoka Martin Károly, orvosa dr. Réczey Zsigmond volt. Első nagy bevetésük 1878. augusztus 30–31. éjszakáján volt: ekkor pusztított [[1878-as miskolci árvíz|Miskolc történetének legnagyobb árvize]]. Az egylet több mint ötven ember életét mentette meg, s a mentésben részt vett velük [[Soltész Nagy Kálmán]] polgármester is. A pusztítás hatalmas volt: 277 ember halt meg, 2182 ház dőlt össze.{{refhely|Kubassy 1997|67. oldal}}

A miskolci mentők megalakulásának időpontja az 1897-es esztendőhöz köthető: dr. Kazai Mór, az egylet orvosa ekkor indítványozta mentőosztály létesítését a tűzoltóságon belül, és rögtön tanfolyamot is szervezett a tűzoltók számára. Az elméleti és gyakorlati vizsgára május 29-én került sor – a szakértő bizottságon kívül nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében. Mentői oklevelet szerzett ekkor az önkéntes tűzoltók közül Darvas László segédtiszt, Nagy Sándor helyettes mászóparancsnok, Roller István, Réthy A. József, Kellner Sándor, Soós Kálmán, Papp Elek, Ostreicher Sándor, Klein Ábrahám, Grünberger Sámuel és Edelmann Mór. Mentőkocsinak egy városi bricskát használtak, ezen vitték a betegeket a kórházba. A Budapesti Önkéntes Mentőegyesülettől mentőszekrényt kaptak teljes felszereléssel, Balogh József helybeli gyógyszerésztől gyógyszereket, dr. Grósz Józsefnétől kötszereket – díjtalanul.{{refhely|Kubassy 1997|68. oldal}}

* {{hely|Porkolábné 1997}} {{cite book |author= Porkoláb Györgyné|title= Gyógyszerészet az államosításig. In: [[Dobrossy István (történész)|Dobrossy István]] szerk.: Miskolc a millecentenárium évében 2.|publisher= Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár |year= 1997 |location= Miskolc |id= ISBN 963-7241-70-1 |pages= 106–110}}