„Georg Wilhelm Friedrich Hegel” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Robot: Hegel.jpg cseréje a következőre: G.W.F._Hegel_(by_Sichling,_after_Sebbers).jpg (requested by [[Commons:User:Commo |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
85. sor:
=== Logika ===
[[Fájl:Stuttgart-Hegel-Birthplace-2006-04-09a.jpg|200px|thumb|left|Hegel szülőháza [[Stuttgart]]ban, [[Németország]]]]A megismerés minden formájában az abszolút szerez önmagáról ismeretet. A hegeli logika fölhasználja a hagyományos logikai formákat, tehát a fogalom, ítélet, következtetés sorát, amit a ''Logika Fogalom tana'' című részében fejt ki. A logika hegeli meghatározása: „a tiszta eszme tudománya, a gondolkodás elvont elemében megnyilvánuló eszméé”.
A logika az eszméket a magánvalóság tiszta tér és idő nélküli állapotban tekinti. Hegel a korabeli filozófiai vitákat tekintve jelentette ki, hogy véget kell vetni annak a „méltatlan színjáték”-nak, hogy egy művelt népet látunk „metafizika nélkül; mintha egy különben változatos díszített templomot látnánk oltár nélkül”.
142. sor:
A jogrend csupán külső egyeztetések, társadalmi megegyezések, hatalmi döntésekből áll. A jog szférában – írja Hegel – a szellem még nem ismeri fel az azonosságát a természettel.
'''A moralitás''' nem más mint akaratmeghatározottság. Hegel itt azt vizsgálja, hogy milyen esetekben [[erkölcs]]ös egy cselekedet, a jó szándék, és a kötelesség. A lelkiismeret fontosságát hangsúlyozza. Elutasítja [[Immanuel Kant|Kant]] azon álláspontját, hogy a cselekedet elveszti morális értékét, ha a hajlamok vagy ösztönök közrejátszanak. A moralitás csupán belső megegyezés az ész törvényeivel, vagyis az abszolútummal.
Ebben a fázisban azonban a szellem még nem ismeri fel pontosan hogy az ész törvénye egyben az abszolútum törvénye is.
| |||
.jpg){kind=link}