„Ettore Scola” változatai közötti eltérés

Furcsa szerelmi háromszöget ábrázol a [[XIX19. század|XIX. században]]ban játszódó ''[[Szerelmi szenvedély]]'' ([[1981 a filmművészetben|1981]]) című dráma, melyben a délceg katonatisztet ([[Bernard Giraudeau]]) egy csúnyácska teremtés (Valeria D’Obici) hódítja el szépséges kedvesétől ([[Laura Antonelli]]). Kicsit talán meglepő, de a film ötletéből néhány évvel később [[musical]] is született ''Passion'' (Szenvedély) címmel [[Stephen Sondheim]] és [[James Lapine]] jóvoltából. A nagy [[francia forradalom]] idején, [[1791]]-ben játszódik ''[[A postakocsi]]'' ([[1982 a filmművészetben|1982]]) című történelmi dráma, elsőosztályú szereposztással: Marcello Mastroianni, [[Jean-Louis Barrault]], [[Hanna Schygulla]], [[Harvey Keitel]], [[Jean-Claude Brialy]] és [[Laura Betti]]. [[XVI. Lajos francia király]] családjával együtt szökést kísérel meg [[Párizs]]ból. Ugyanazon a napon egy másik hintó is útnak indul [[Varennes-en-Argonne|Varennes]] irányába, és a különböző társadalmi osztályhoz tartozó utasok a múlt, a jelen és a jövő eltérő felfogását képviselik. A [[XX. század]]i francia történelem 50 évét meséli el szöveg nélkül, kizárólag a kép és a tánc segítségével ''[[A bál (film)|A bál]]'' ([[1983 a filmművészetben|1983]]) című film, melyet a párizsi Theatre du Campagnol egyik előadása ihletett. (A film alapján viszont magyar színházi előadás született.) A közreműködő 24 színész 140 különféle szerepet játszik el. A zenét a világhírű [[Vladimir Cosma]] komponálta. ''[[A család (film)|A család]]'' ([[1987 a filmművészetben|1987]]) – ahogyan a címe is sejteti – egy család történetét meséli el három generáción keresztül, 8 évtizedet felölelve. A cselekménynek csupán egyetlen helyszíne van, egy lakás, melynek lakóit és vendégeit olyan kiváló művészek keltik életre, mint Vittorio Gassman, Stefania Sandrelli, [[Fanny Ardant]], [[Philippe Noiret]] és [[Ottavia Piccolo]]. Scola alkotását a következő évben a legjobb idegen nyelvű filmnek járó [[Oscar-díj a legjobb idegen nyelvű filmnek|Oscar-díj]]ra jelölték. A ''Fracassa kapitány utazása'' ([[1990 a filmművészetben|1990]]) [[Théophile Gautier]] sokszor megfilmesített regényének talán legemlékezetesebb mozgóképes feldolgozása [[Vincent Perez]], [[Emmanuelle Béart]], [[Massimo Troisi]] és [[Ornella Muti]] főszereplésével. Az 1970-es évek Scola-filmjeinek hangvételét idézi a ''Mario, Maria és Mario'' ([[1993 a filmművészetben|1993]]) című alkotás, mely egy szerelmi háromszög történetén keresztül mutatja be azt a válsághelyzetet, melyet a [[berlini fal]] leomlása és az azt követő változások okoztak az Olasz Kommunista Párton belül. Alberto Sordi utolsó nagy alakítása volt Bartoloni úr szerepe az ''Egy szegény fiú regénye'' ([[1995 a filmművészetben|1995]]) című drámában, melyben az általa játszott idős férfi összebarátkozik fiatal és munkanélküli szomszédjával, akinek megdöbbentő ajánlatot tesz: minden megtakarított pénzét a fiatalembernek adja, ha segít megszabadítani őt zsörtölődő és iszákos feleségétől. Scola kedvenc színészei – Gassman, Sandrelli, Ardant és Giannini – játszanak ''A vacsora'' ([[1998 a filmművészetben|1998]]) című filmben, amely az [[1990-es évek]] végén játszódik, s egy kis olasz vendéglő tulajdonosainak és vendégeinek életébe, titkaiba nyújt bepillantást. A ''Római emberek'' ([[2003 a filmművészetben|2003]]) a Mester legelső filmjéhez hasonlóan apró történetek füzére az új évezred római polgárairól, hol vidám, hol melankolikus, hol pedig szívfacsaró hangvételben.

=== [[Cannes-i Fesztiválfesztivál|Cannes-i filmfesztivál]] ===

* 1976 díj ''[[Csúfak és gonoszak]]'' ([[Legjobb rendezés díja (Cannes-i Fesztiválfesztivál)|legjobb rendezés díja]])

* 1980 díj ''[[A terasz]]'' ([[Legjobb forgatókönyv díja (Cannes-i Fesztiválfesztivál)|legjobb forgatókönyv díja]]; megkapta még: Agenore Incrocci és Furio Scarpelli)