„Hazugság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
[[Kép:Pinocchio.jpg
A '''hazugság''' valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából. A [[vallás]]ok a hazugságot [[bűn]]nek tekintik. Az általános etikai normák szerint is elitélendő a hazugság, hiszen huzamosabb ideig nem tudna fennmaradni az olyan emberi közösség,
amelynek tagjai legalább a mindennapi élet alaphelyzeteiben nem bíznak az egymással folytatott kommunikáció hitelességében.<ref>[http://www.vilagossag.hu/pdf/20040112210253.pdf Békés Vera Anna: A hazugság tilalma és az „életmentő dilemmájának” neotomista értelmezése]</ref>[[Alexandriai Kelemen]] ókori keresztény filozófus szerint a hazugság megengedhető, ha felebarátunk hasznára van.
8. sor:
A képmutató is, más érzelmeket mutatván, mint amelyeket tényleg érez, hazudik. Aki másban szándékosan, ha nem is határozott szavak segítségével, de jellel, kétértelműséggel, tartózkodással stb. oly véleményt kelt, mely azzal, amit igaznak tud és tart, ellenkezik, ugyancsak hazudik. A hazugság fogalmának ilyetén meghatározásától különbözik a hazugság [[erkölcs]]i megítélése. Nem minden hazugság egyféle erkölcsi megítélés alá esik. Megengedett hazugságnak mondjuk, mikor valaki, hogy sokkal nagyobb bajt mástól vagy magától elhárítson, anélkül, hogy ezzel másban kárt tesz, hazudik.
Mindenesetre tekintetbe veendő, mily motivumból, mily célból történik a hazugság és mily hatása van. Ha a motivum, a cél s a hatás erkölcsileg helyes, akkor a hazugságot sem lehet elítélni. Minthogy a társadalmi életben az erkölcsi konfliktusok elkerülhetetlenek, az erkölcsi tapintatnak gondosan kell az egész tényállást mérlegelni. Erkölcsi rigoristák, mint [[Immanuel Kant|Kant]], [[Johann Gottlieb Fichte|Fichte]], mindennemű hazugságot eltiltanak
==A hazugság fogalmának modern értelmezése==
| |||