„Kubik Béla” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
zöld link kékre |
||
31. sor:
Kubik Béla a [[második Wekerle-kormány]] megalakulását követően, 1906 és 1910 között volt [[Borsod vármegye]] főispánja. Beiktatásakor mondott beszédében politikai jellegű nézeteit fejtette ki. Először az előző kormány erőszakos intézkedéseiről szólt, amikor a megye megtagadta a kormányrendeletek végrehajtását és visszautasította a kinevezett főispánt, [[Brezovay András]]t, ugyanakkor beszélt arról is, hogy a fennálló rendet meg kell tartani. Elmondta, hogy közel két évtizede áll a megye szolgálatában, s ennyi idő alatt ''„több-kevesebb szerencsével igyekeztünk hagyományainkat, újításainkat vármegyénk érdekében érvényesíteni”''.
Beiktatásakor Miskolc elválása még nem tűnt aktuálisnak, noha az ez irányú törekvések már korábban elkezdődtek. [[Wekerle Sándor (miniszterelnök)|Wekerle Sándor]] miniszterelnök és [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|Andrássy Gyula]] belügyminiszter (ezért mindketten [[Miskolc díszpolgárainak listája|Miskolc díszpolgárai]] lettek) megértette a város, illetve [[Szentpáli István]] törekvéseit, de Kubik is sokat segített benne. A Miskolc önállóvá válásáról szóló törvényjavaslatot 1907. november 26-án szavazta meg a képviselőház (1907. évi LI. törvénycikk „Miskolci rendezett tanácsú városnak törvényhatósági joggal felruházásáról”), és ezt követően megkezdődtek a szétválással kapcsolatos tárgyalások. [[Tarnay Gyula]] alispán és Szentpáli István polgármester között, a bizottságokban is gyakran igen feszült hangulat alakult ki. Ezeket a villongásokat Kubik Béla korrekten és semlegesen kezelte, és 1908. december 11-én megbízták Miskolc főispáni teendőivel is. A város közgyűlésének alakuló ülése 1908. december 14-én volt, amelyen a megye tisztikara is részt vett, és a levezető elnök Kubik főispán volt.
Kubik Béla politikai nézeteit tekintve egyre inkább ellenzékivé vált, minden kormány és kormánypárt ellenzékévé (miközben saját pártja a [[szövetkezett ellenzék]] tagjaként épp kormánypárt volt). Azt tartották róla, hogy a megyegyűlésben ő volt az „utolsó kuruc”. 1910 márciusában lemondott főispáni posztjáról, hogy országgyűlési képviselőként megmérethesse magát, de a [[Magyarországi országgyűlési választások a dualizmus korában#1910|választásokon]] Görgey Lászlóval szemben alulmaradt. Ezután visszavonult a közélettől és a [[Mezőkövesd]] melletti [[Csincse]]pusztán élt. 1914 májusában váratlanul, [[szívinfarktus]] következtében hunyt el.
| |||